Oldalak száma: 624 oldal
Megjelenés éve: 2006
Eredeti megjelenés: 2005
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Kiadó: Animus
Eredeti cím: Harry Potter and the Half-Blood Prince
Besorolás: ifjúsági, fantasy
Goodreads átlag: 4,56
Moly.hu átlag: 95%
Fülszöveg:
A Voldemort elleni harc állása aggasztó; a baljós jeleket már a muglikormány is észleli. Szaporodnak a rejtélyes halálesetek, katasztrófák. Harry azt gyanítja, hogy esküdt ellensége, Draco Malfoy is a halálfalók jelét viseli. Az élet azonban háborús időkben sem csak harcból áll. A Weasley-ikrek üzleti tevékenysége egyre kiterjedtebb. Szerelmek szövődnek a felsőbb évesek között, a Roxfort házai pedig továbbra is versengenek egymással. Harry Dumbledore segítségével igyekszik minél alaposabban megismerni Voldemort múltját, ifjúságát, hogy rátaláljon a Sötét Nagyúr sebezhető pontjára.
Én és a könyv
Ekkor olvastam: 2018. október 15. -- november 4.
...legalábbis legutóbbi alkalommal. Nem tudom, hányszor olvastam el, de nem tudom megunni. A Harry Potter az örök kedvencem, ami minden résszel egyre jobb és jobb.
Véleményem
Felkészülés a végső összecsapásra... Voldemort hatalmas feladatot bízott legifjabb hívére, Draco Malfoyra. Anyja, Narcissa teljesen kétségbeesett; ő tudja, hogy ez Draco életébe fog kerülni; ha megpróbálja, azért, ha nem, azért. Pitonhoz fordul segítségért, és Piton meg is ígéri, hogy ha eljön az idő, megteszi helyette, a megszeghetetlen esküt is letette.
Harry megtalálta az igaz családját, és el is vesztette, már megint Voldemort miatt. Idén Dumbledore különórát tart Harrynek a Roxfortban. Ezek a különórák nem tűnnek különösen hasznosnak, csak emlékeket nézegetnek a Merengőben. Később kezd összeállni a kép: minden emlék Voldemorthoz köthető valamiképp, és legyőzésének kulcsát rejti, de az utolsó kirakós darab hiányzik. Harryre bízza Dumbledore a feladatot, hogy ezt az utolsó emléktöredéket megszerezze Lumpsluck professzortól (a régi-új bájitaltantanár; Piton megkapta a sötét varázslatok kivédését).
"A halálra és a sötétségbe pillantva az ismeretlentől félünk, semmi mástól."
Harry Lumpsluck bizalmába férkőzik, megszerzi az emléket, és Dumbledore elindítja legfontosabb küldetésén: egyenként megkeresni és elpusztítani Voldemort horcruxait.
A hatodik részre végleg levetkőzi a sorozat a gyermekirodalom jelzőt. A negyedik kötet óta vérre menő küzdelem folyik a Sötét Nagyúr és mindenki más között; ez már a háború előszele, ami áldozatokkal jár. Cedric és Sirius után most valaki olyat veszítünk el, aki a kezdetek óta fontos szereplő a történetben. (Gyanítom, hogy mindenki tudja, kiről beszélek, de ha netán mégsem, ne én legyek az, aki elspoilerezi - főbenjáró bűn, sosem bocsátanám meg magamnak). Amikor először olvastam (kb. 14 évesen), teljesen letaglózott. El nem tudtam képzelni, mi lesz így, nélküle. Mai napig is, mindig megkönnyezem, amikor látom vagy olvasom a halálát, temetését. Az élet nem áll meg, vagy de, egy kis időre mégis, aztán megy tovább, de nem úgy, ahogy kéne. Harry megfogadja, hogy nem tér vissza a Roxfortba, és barátai is vele tartanak.
A címben szereplő Félvér Herceg kiléte nagy rejtély volt (első olvasásnál, persze). Harry auror szeretne lenni a tanulmányai befejezése után, ahhoz viszont bájitaltanból is jól kellene teljesítenie. Pitonnál megbukott, így ezt az álmát fel kellett adnia. Idén azonban nem Piton tanítja a tárgyat, hanem Lumpsluck, aki valamivel gyengébb jegyet is elfogad, és mivel Harry kedveli Lumpsluckot (meg a tanár is őt), mégis beiratkozik. Tankönyve nincs, használtat kell beszereznie, és ez lesz sikerének kulcsa. A könyv a Félvér Herceg tulajdona (volt), aki teleírta hasznos jegyzetekkel, amelyeknek hála Harryből pikk-pakk bájitaltan-zseni lett. Hermione persze nem díjazta, hogy Harry csal, de az az igazság, hogy a könyv sokkal többet adott Harrynek, mint pár jó jegyet és hangos dicséretet. Így jutott hozzá a Felix Felicis szerencseszérumhoz, meg olyan tudáshoz, ami később megmentette Ron életét. De varázslatot is talált a könyv lapjain, amit maga a Félvér Herceg alkotott meg - épp csak azt nem tudta, mire való. Mígnem ki nem próbálta Draco Malfoy ellen... aki igen súlyos sérülést szenvedett a szörnyű átok hatására. Ekkor ismerte fel Harry, hogy a Félvér Herceg talán tényleg a sötét tanokat követte, de hogy ki volt az... az csak a kötet legvégére derül ki.
"A fekete mágia, azaz a sötét művészet ezerarcú, szüntelenül változó és örök. Olyan, akár egy százfejű szörny, ami minden megcsonkított nyakán új, még ádázabb és ravaszabb fejet növeszt. A fekete mágia megfoghatatlan, meghatározhatatlan és elpusztíthatatlan ellenfél."
Kedvenc részem a könyvből, francokat, az a rész, amelyik a legnagyobb hatással volt rám: amikor Dumbledore elvitte Harryt a barlangba a medálért. Rémálmaimban szokott néha előjönni a jelenet. Inferusok, hmm... és én még a thesztráloktól féltem annak idején! Mégis, mindent összevetve azt mondom, ez a második legjobb könyv, amit valaha olvastam (az legeslegjobb pedig a 7. rész, természetesen).
Nálam az őszi időszaknak szerves része a Harry Potter - ilyenkor szoktam bekuckózni puha pléd alá, HP-t olvasok, meleg teát iszok, sütőtököt eszek. Így van ez 9 éves korom óta, és remélem, így lesz mindig is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése