Richelle Mead: A halál csókja

Sorozat: Vámpírakadémia 3.
Oldalak száma: 322 oldal
Megjelenés éve: 2010
Eredeti megjelenés: 2008
Fordította: Farkas Veronika
Kiadó: Agave
Eredeti cím: Shadow Kiss
Besorolás: YA, fantasy, romantikus
Goodreads átlag: 4,36
Moly.hu átlag: 93%

Fülszöveg:

Rose Hathaway egy hónap múlva tölti be a tizennyolcadik életévét, közeledik nagykorúságának, és érettségijének időpontja is. Ez utóbbi feltétele egy kemény, hathetes terepgyakorlat, amit minden végzős dampyr testőrtanoncnak végre kell hajtania egy-egy főnemesi mora vámpír mellett. Rose nehezen összepontosít feladatára, hisz nem csak elhunyt barátja, Mason jár vissza kísérteni őt, még az a Viktor Daskov is feltűnik, aki korábban Rose barátnőjének, a lélekmágus Lissa Dragomirnak életére tört. Ráadásul a főnemesi diákok intrikáikkal akaratukon és tudtunkon kívül utat nyitnak a Szent Vladimir Akadémiába a gyilkos és kíméletlen élőhalott strigák előtt. Rose körül pedig egyre nagyobb a zűrzavar.

Én és a könyv

Ekkor olvastam: 2017. december 9-14.

2014 márciusában olvastam a Vámpírakadémiát, a második részt (Dermesztő ölelés) pedig másfél évvel később, 2015 novemberében. Csak most, két újabb év elteltével vettem kezembe a harmadik kötetet.

Véleményem

Rose és a többiek kiszabadultak Spokane-ből, de nem sokat kellett várni az újabb csapásra. A végzős testőrtanoncok megkezdik a hathetes terepgyakorlatukat, de Rose-t nem Lissa mellé osztották be. Rose meggyőződése, hogy remekül fog menni neki a testőrködés, de a terepgyakorlaton, épp egy szimulált támadás közben szellemet lát. Rose megmagyarázhatatlanul ingerültté válik, a furcsa látomásai is sűrűsödnek, míg végül már azt hiszi, kezd megőrülni. Ráadásul valaki vagy valami morákat bántalmaz az akadémia területén, de az áldozatok nem hajlandóak beszélni arról, hogyan sérültek meg.

Rose Hathaway

Mivel vállalhatatlanul sok idő telt el azóta, hogy elolvastam a második kötetet, sikerült szinte teljesen elfeledkeznem a cselekményről. Nagyon reméltem, hogy ez nem fog problémát okozni. Két fajta folytatás van: az egyik ott veszi fel a történet fonalát, ahol az előző rész véget ért, és egyszerűen továbbmeséli; a másik pedig visszautal az előzményekre, hogy az is megértse, aki esetleg már nem emlékszik rá. Szerencsémre Richelle Mead az utóbbit választotta.

Na szóval, azt akartam ebből kihozni, hogy bár nem emlékszem teljesen a második részre, de az rémlik, hogy végig pörgős volt, letehetetlen. Ezt vártam A halál csókjától is (könnyű hozzászokni a jóhoz!), de sajnos nem kaptam meg. Imádtam olvasni, nagyon szeretem a sorozatot, de igazi izgalmat csak a könyv végén éltem át. Kapunk ugyanis egy jó pár pofont az arcba: lesz csatajelenet, mentőakció, és valami olyan történés, amitől legszívesebben felgyújtanék valakit, annyira ideges lettem. Utóbbi csak azért nem lepett meg, mert még évekkel ezelőtt lespoilereződött előttem (sajnos vagy nem sajnos; így legalább nem követtem el hirtelen felindulásból harakirit).

Dmitrij Belikov

Ez a kötet ugyan lassabb lefolyású volt, mint az előző, de nem unalmasabb. A Rose által látott szellem jó rejtély-alapanyag volt, végig foglalkoztatott, hogy vajon igazi-e, vagy csak a képzelete játszott a dampyrral. Egy percig sem hittem, hogy Rose megőrült volna, meggyőződésem volt, hogy a szellem igazi (elvégre egy olyan univerzumban, ahol mindenféle vámpírok léteznek, egy szellem nem feltétlenül a fantázia szüleménye).

A könyv olvasásakor több sürgős olvasnivalóm is volt (két recenzió, meg a TVK-s elmaradások), de A halál csókját előrébb hoztam, két okból. Egyrészt nagyon vágytam már vissza a Vámpírakadémiára, másrészt az utóbbi időben olyan csapnivaló romantikus szálakhoz volt szerencsém, hogy inkább újra akartam élni Rose és Dmitrij létező, ám nagyon is tiltott szerelmét.

Richelle Mead most sem túlozta el a nyáladzást, nagyon keveset kapunk a párosból, de amikor végre mégis kettesbe kerülnek, az olyan nagyon jó! Szeretem, hogy Rose és Dmitrij is komolyan veszi a hivatását, és hogy így szeretik egymást, mikor minden ellenük szól: a korkülönbség, a tanár-diák kapcsolat, és az, hogy mindketten Lissa testőrei lesznek. És ha ez még nem lenne elég... nos, az utolsó fejezet egy karó lesz az olvasó szívébe.

A főbb mellékszereplők, Lissa, Christian és Adrian most egy kicsit a háttérbe szorultak. Lissa és Adrian szinte semmit nem adtak most a könyvhöz, és Lissa meg is utáltatta magát velem az utolsó fejezetben. Christiannek legalább volt egy nagyobb jelenete, és sokat nőtt a szememben (meg, gondolom, mindenki máséban is). Őt eddig is kedveltem, de már nem érzem azt, hogy Lissához való lenne. Mondjuk jelen pillanatban azt mondom, Lissa nem érdemli meg egyik srácot sem.

Ezt a részt csak hangyabokányit szerettem kevésbé, mint az előző kötetet, de így is jár neki az öt pont. A sorozat továbbra is az egyik kedvenc, és jelen bejegyzés közzététele igen erősen arra sarkall, hogy a Vámpírakadémia 4. részét válasszam következő olvasmányomnak.

A sorozat részei

1. Vámpírakadémia | értékelésem

2. Dermesztő ölelés | értékelésem

3. A halál csókja

4. Véreskü

5. Örök kötelék

6. A végső áldozat