(Tündérkrónikák 2.)
Figyelem! A fülszöveg és az értékelés SPOILERT TARTALMAZ az előző részre vonatkozóan!
Még csak néhány hét telt el azóta, hogy a sorozatunk első kötetéből megismert MacKayla Lane repülőgépe földet ért Dublinban, és az ír fővárosban máris fenekestül felfordult a világ. Mac erre alighanem csak annyit mondana: na és, az övé is felfordult, abban a pillanatban, amikor értesítették róla, hogy Írországban tanuló nővérének brutálisan megcsonkított holttestét megtalálták egy szeméttel borított sikátorban, Dublin északi részén.
Macet attól fogva a bosszú élteti. Pártfogója, a titokzatos Jericho Barrons segíti őt abban, hogy az ősi tündérvilágba vezető misztikus nyomokat követve, eljusson Alina gyilkosáig. A nyomozás során megismeri a város ódon falai között nyüzsgő ijesztő árnyfigurákat, szörnyeket, gengsztereket és gonosz tündéreket, megtanul káromkodni, lopni, hazudni és ölni. Egyetlen rövid hónap alatt sikerül a város minden mágikus erővel bíró lényének a tyúkszemére lépnie. Egyre több veszély leselkedik rá, de szerencséjére Barrons mindig kéznél van, hogy kimentse ellenségei karmaiból.
Csak egy kivétel van: V’lane, a halált hozó szextündér, aki olyan intenzív szexuális vágyat kelt Macben, hogy a puszta látására a lány vetkőzni kezd. És V’lane többnyire váratlanul tűnik fel Mac közelében. Ahogy most is.
"A lány elgyengült térddel rogyott le a homokba. El akarta fordítani a tekintetét, de a szeme nem engedelmeskedett. Karnyújtásnyi távolságra voltak tőle a tündérherceg tökéletes testrészei, amelyeket magában akart érezni, hogy csillapítsák szörnyű, embertelen vágyát. Ökölbe szorította a kezét, hogy könnyebb legyen ellenállnia. A tündérherceg ezen csak nevetett, mire ő lehunyta a szemét, és lefeküdt a puha, simogató fehér homokba. Nem kellett mást tennie, mint az előtte álló Maestróra bíznia a testét, aki úgy játszik rajta, ahogy senki más; simogatása elképzelhetetlen crescendo; olyan húrokat penget, amelyeket korábban még senki, és többé nem is fog."
Egy meztelen tündérherceg láttán minden más férfi örökre háttérbe szorul.
Vajon hol lehet most Barrons? Képes-e mégis legyőzni a veszedelmes szextündér vonzerejét és mesterkedését, s megmenteni a lányt a halálos ölelésből?
Egyre több játékos száll ringbe a Sötét Könyvért, de vajon ki fog nyerni? És Mac kinek az oldalára áll? Egyáltalán hány oldal van? Ezek azok a kérdések, amelyekre a választ NEM kapjuk meg ebben a kötetben. Addig is lássuk a sakktábla bábuit:
1. Barrons: még mindig nem tudjuk, ki ő, miért kell neki a könyv. A tökéletes idegen, aki mindig jókor van jó helyen, hogy megmentse Mac életét. Na meg persze <3.
2. Mallucé: ő már nem játszik. Vagy mégis? Mégsem? Reméljük, jelenlegi állapota fennmarad!
3. Derek O’Bannion: új játékos. Bátyjáért akar bosszút állni, immár különleges képességekkel felturbózva, de ez majd a jövő zenéje lesz.
4. Rowena: a dilis öregasszony, főállásban a sidhe-látók úrnője. Állítólag nemes célok vezérlik, de nem bízunk benne. Mac tünetei alapján náluk van a Sinsar Dubh.
5. Christian: cuki srác az Ősi Nyelvek Tanszékéről. Ez az egyetlen, amit tudunk róla, valamint hogy ismerte Alinát, és Macről is többet tud, mint az eleinte mutatja. Nem tudni, ki ő, és kinek az oldalán áll.
6. V’lane: Seelie herceg, aki a könyvet akarja megszerezni királynője számára. Rejtély, hogy mi okból, és hogy ezért meddig képesek elmenni.
7. A Nagyúr: nem sokat szerepelt. Megszerezte az akaratot felerősítő medált egyetlen mondatával. Fél (?) Barronstól.
Fiona sajnos még a történet elején távozni kényszerült, amikor megpróbálta megölni Mac-et. Még mindig reménykedem, hogy a jövőben előkerül, és konfrontálódnak, szeretnék róla többet tudni. Szerintem ő egy olyan karakter, akiből többet is ki lehetett volna hozni.
Fiona tettének következtétől V’lane menti meg Mac-et, aki ezáltal jogosulttá válik Mac egy órájára, amit csak(!) beszélgetéssel töltenek. Az már más kérdés, hogy ez az egy óra a tündérek világában telik el, majd amikor a tündérherceg Alina képében jelenik meg, Mac-et további maradásra bírja. Az az egy délután, amit a „lányok” együtt töltenek, egy hónapnak felel meg az emberi világban.
Mac személyisége sokat fejlődött ebben a kötetben. Már nem a cuki, rózsaszín-mániás csinos lány, aki egykor volt, annál valamivel érettebb. Ugyan még mindig vannak olyan megnyilvánulásai, ami felnőttségét kétségbe vonja, de akkor is, ez már haladás.
Találkozik egy fiatal lánnyal, Danivel, aki szintén sidhe-látó. Nos, ha Mac antipatikus volt nekem az első részben, akkor Danit gyűlölöm. Nem tudom, miért, de valamiért megvetem az ilyen egoista, dicsekvő karaktereket. Remélem, ez a kép kissé alakulni fog, mert így nem leszünk jóban. Dani elvezeti őt Rowenához, a sidhe-látók vezetőjéhez. Egyelőre Mac nem bízik bennük, de válaszokat akar, amit csak ők adhatnának meg.
Mac mindeközben úgy érzi, kezd megőrülni. Sokszor szellemet lát, amelyik úgy néz ki, mint a kaszás. Meggyőződik róla, hogy nem valóságos, csak a lelkiismerete és képzelete szüleménye, neki gyónja meg bűneit. Persze, hamarosan ő is rájön, hogy nem csak az agya játszott vele, az a szellem nagyon is valóságos, akitől csak Barrons mentheti meg, de ő is majdnem elkésik ezzel.
Barronsról most sem tudhatunk meg sokkal többet, csak néhány szösszenetet: valami lakik a garázsa alatt, és hogy előrelátóbb, mint gondolnánk. Ugyanolyan titokzatos, a tettei miértjét ezúttal sem fogjuk megérteni. Amikor a kaszás elfogja Mac-et, és a föld alá zárja, épphogy csak időben talál rá. A haldokló lány látványa olyan érzéseket váltott ki belőle, hogy elhagyta a Ms. Lane megszólítást. Unseelie húst etet Mac-kel a lány akaratából, aki így teljesen felépül, és szupererős lesz. Amikor pedig a szellem meghal, rettenetesen összevesznek, majd az indulatok átadják helyüket valami másnak ;)
Ez a kötet is függővéggel zárult: Mac már tudja, kik szállítják ide-oda a Sötét Könyvet, de mi még nem, úgyhogy amíg a következő részt be nem szerzem, nem sokat fogok tudni aludni! Összességében elmondhatom, hogy ez a rész felülmúlta az előzőt, itt sem voltak unalmas momentumok, mindig történt valami. Az írónő folyton meglepett, valahogy sosem az történt, amire számítottam, és ez az, amit egy könyvben a legfontosabbnak találok. Negatívumként csak annyit hozhatok fel, hogy idegesítően sok volt benne a „petúnia” és a „szuka”, de ettől eltekintve maximális értékelést érdemel. Ide a következő résszel! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése