2015. február 26., csütörtök

Hugh Howey: Holston


A világfelépítés

Adott egy hatalmas, félig földbe süppedt építmény a jövőben, amelyet emberek népesítettek be. Igazi társadalomként működnek: van náluk kormányzó, seriff, rendfenntartók, stb. Mivel így is nagy a túlnépesedés, szabályozzák a születéseket: az a pár, aki megnyeri a lottót, egy ideig szabadon próbálkozhat a gyermeknemzéssel. Ez egy kemény világ, odakint mérgező a levegő, az élet megszűnt; s ami maradt belőle kamerákon keresztül, egy kivetítőn nézhetik. A társadalom fenntartása érdekében nagyon kemény szabályokat hoztak, és aki megszegi, annak ki kell mennie megtakarítani a szenzorokat - odakinn, ahonnan még senki sem jött vissza...
A siló (forrás: magazine.cofc.edu)

A történet röviden

In medias res kezdődik a történet: megtudjuk, hogy Holston, a seriff végleg leteszi a jelvényt, takarítani megy. Az ő visszaemlékezéseiből tudjuk meg, hogy jó élete volt a silóban: volt egy gyönyörű felesége, Alison, megnyerték a lottót is. Alisonnak azonban volt egy elmélete a silóról, és nem nyugodott, amíg rá nem jött az igazságra. Akkor követelte, hogy kimehessen: megígérte Holstonnak, hogy visszajön érte, de sosem jött. Holston várta, várta, míg végül kicsit beleőrült felesége hiányába. Eljött az ideje, hogy ő is takarítani menjen, és megkeresse Alisont...
Kilátás a silóból

Véleményem

Lehet, hogy csak hatvan oldal, de annyi feszültséget, érzelmet sűrített bele az író, hogy az valami hihetetlen. Együtt éreztem Holstonnal a fájdalmat, a rettegést, a reményt, a csalódottságot, a hiányt... Egyébként is túl empatikusnak tartom magam, de könyvnél régen éreztem már ilyet.
A cselekmény gyakorlatilag nulla, itt máson van a hangsúly: a siló titkain, a kinti világ tartogatta rejtélyeken, Holston érzésein. Bevallom, bennem így is magasfeszültség vibrált, abszolút nem hiányzott ezért belőle az akciódús cselekmény.
A maga rövidségével tökéletes bevezető a sorozathoz, meghozta hozzá a kedvem. Mindent tudni akarok erről a világról, amit Hugh Howey teremtett meg. Zseniális, csak ajánlani tudom!

Egy kis extra...

Nem kell messzire mennünk ahhoz, hogy a siló világához hasonló, posztapokaliptikus képet láthassunk a saját szemünkkel. Az alábbi fotót Muzsik Sándor, tatám készítette 2015 februárjában, Szegváron (azzal a kommentárral, hogy "2036.02.22. ahol még a madár sem jár mezítláb a réten" :D ♥)
Mindig is borzasztónak találtam, amikor télen a közvilágítás barnára színezi az égboltot, de A siló 1. óta egész más szemmel nézem. Remélem, sosem jön el az az idő, amikor az emberiség annyira tönkreteszi a Földet, hogy a légkör barna és halálos legyen, a talaj pedig teljesen élettelen...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése