Figyelem! A fülszöveg és az értékelés spoilert tartalmaz a trilógia első két részére vonatkozóan! (Ha azokat olvastad, olvasd nyugodtan a bejegyzést, nem lövöm le az utolsó rész poénjait! :))
A történet (csak nagyon dióhéjban)
A birtokon végre mind együtt vannak, senki sincs fogságban. Boldogságuk nem tart sokáig: Stellát elrabolják, így a kis csapat útra kel Manipurába, hogy megmentsék. Veszélyes kalandok árán sikerrel járnak, és együtt mennek a sumér kiállításra, megkeresni a híres labradoritot, amivel megmenthetik az embereket.
A kiállításon megismerkednek Aliával, aki sokat segít nekik, és végül két fővel gyarapodik a csapat. Mutánsok zavarják meg a kiállítást, hőseinknek menekülniük kell; Mia és Liam viszont nem tarthat a többiekkel, rájuk Amanda bosszúja vár.
Liamék Amandáék táborában találják magukat; Amanda ketrecharcra kényszeríti őket, miután Miát súlyosan megsebzi. Feltűnik a színen egy titokzatos északi férfi, Fullánk, aki magával viszi a félholt lányt.
Liamék Mia megmentésére sietnek, de végül ők kapnak segítséget Fullánktól. Fullánk is melléjük áll a Talbot és Graham elleni harcban, és amíg ők a földön küzdenek a diktátorok ellen, Russel és Kristen az égi zarándokútra mennek, kipróbálni, mi történik egy gombnyomásra.
Véleményem
Ismét egy különleges szerzeményt köszönhetünk Eszternek, ez a könyv tökéletes befejezése a trilógiának. Bár az Összetört glóriákat (az írónő másik sorozatát) nem olvastam, abban valamiért biztos voltam, hogy 100%-os happy end lesz a vége. Ebben egy pillanatig sem kételkedtem, tehát a végkifejletre számítottam, addig azonban rengeteg minden történt.
Tulajdonképpen az első 160 oldal az ünneplésé: mindenki együtt van, boldogok; a szereplők tudják, hogy sok veszély vár még rájuk, és terveznek is, de mind kiélvezik a pillanat szépségeit. Stella és Dylan a tengerparton élvezik egymás társaságát, Miát vadászni tanítják a fiúk, lombházat építenek Ria mamának, stb. Így az elején kicsit sok volt a romantika, bármennyire is szeretem ezeket a jeleneteket, mégis az volt az érzésem, lassan indul be a könyv. Aztán jöttek a zsoldosok, és Stellának nyoma veszik. Innentől felgyorsulnak az események, és nincs megállás: csöbörből-vödörbe keverednek.
Külön tetszett, hogy végre az egész csapat együtt van: így sokkal inkább érződik, mennyire szeretik és támogatják egymást. A kalandok során új szereplőket is megismerhettünk: Aliát és Fullánkot. Alia a sumér kiállítás egyik szervezője és szakértője; közelebbi kapcsolatba kerül Masonnel, aki magával viszi őt és kislányát, Sunnyt a Hobbs birtokra. Fullánk az, aki Miát önös érdekből, Talbot ellen használná fel, de végül kiderül: ő sem az, akinek hittük. Grahamnak és Talbotnak köszönhetően veszítette el a családját, így - felismervén a közös ellenséget - csatlakozik a bosszúhadjárathoz. Fullánk elbeszélése által azt is megtudjuk, hogyan is történt pontosan a dimenzióváltás, mi az, amit eddig senki nem mondott el.
Ha már a szereplőknél tartunk, ne feledkezzünk meg a rég nem látott Amandáról sem! Vártam a pillanatot, amikor újra felbukkan, és a hisztijének egy mutáns éles fogai vetnek véget (amit én persze még háromszor újraolvasnék, ha lenne ilyen jelenet). És akkor én pofára estem, mert a libának kinyílt a csipája, megérezte a vér szagát, és nem is tágít, amíg meg nem halnak azok az emberek, akiknek az életét köszönheti (száműzetése után). Nem is értem, miért kellett neki megkegyelmezni többször is, mert csak a bosszú hajtja (de miért is?). Hagyjuk is inkább, mert felmegy a vérnyomásom, ha csak rágondolok. (Annyira utálom, mint Joffrey Lannistert Baratheont.)
Az egyik, amit a könyvben legjobban vártam (a happy end mellett), az az új, mesés helyszínek megismerése. Biztos mondtam már korábban, de az a fajta olvasó vagyok, akit a tájleírás nem köt le (nem lapozom át, de attól még unom). Az első kivétel ezalól a Gombnyomásra trilógia, ahol olyan csodás helyeket mutat be az írónő, amilyeneket még álmomban sem láttam soha. Ebben a kötetben ilyen volt pl. az égi zarándokút, Fullánk háza, a drótkötélpálya a hegyekben, vagy a történelmi kiállítás. A tóparti ház még mindig nagy kedvenc! Mondjuk a "mesés"-től távol áll, de meg kell említenem a kígyóbarlangot is: csak leírtam, de máris kirázott a hideg. És fúúú, el sem hiszem, hogy ezek a lányok egyszerűen végigsétáltak, én addig sikítottam volna, míg el nem ájulok!
Mint írtam, részemről borítékolva volt az, hogy a végére minden csodás lesz, a világ megmenekül, és örökké tartó buli veszi kezdetét a Hobbs birtokon. Gondoltam, hogy Mia & Liam, valamint Stella & Dylan szerelme végre kibontakozhat, de arra nem számítottam, hogy a kötet végére mindenki, de TÉNYLEG mindenki megtalálja a másik felét. Értsd ezalatt Russelt, Fullánkot, az örök agglegényt, Masont, és Ria mamát (!) is. A szövevényes kapcsolatoknak hála pedig (szinte) mindenki, akit a három könyvben megismertünk, egy hatalmas, szerető családdá válik.
Összefoglalva, nagyon tetszett mind a záró kötet, mind az egész trilógia. Úgy érzem, korrekt lezárást kaptunk; nem maradtak elvarratlan szálak, így lett kerek egész a történet. Maga a könyv nem lett akkora kedvenc, mint a második rész, de az annyira közel állt hozzám, hogy nehéz is lenne überelni. Hiányozni fognak a szereplők, főleg Stella és Liam és Fullánk, és most elbújok szégyenemben, hogy "alig" huszonéves létemre vonzónak találok egy kitalált negyvenes férfit. Szerencsére bármikor lekaphatom őket a könyvespolcomról. :) Ezúton is köszönöm az írónőnek a könyveket, és hogy lehetőséget kaptam megismerni munkásságát. További sikeres karriert és sok ihletet kívánok! :)
NYEREMÉNYJÁTÉK
Biztosan tudjátok, hogy hamarosan megjelenik A. O. Esther legújabb könyve, a Frigg rokkája 1. Most lehetőségetek van megnyerni vagy a Frigg rokkáját, vagy a Gombnyomásra 3. részét, természetesen dedikálva (a felajánlásért hatalmas köszönet Eszternek! ♥); ehhez nem kell mást tennetek, mint az alábbi Rafflecopter dobozban értelemszerűen válaszolni a kérdésekre, valamint meglátogatni a kért Facebook-oldalakat.
Határidő: 2015. június 7. (vasárnap) 23:59.
Sok szerencsét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése