2015. június 2., kedd

J. K. Rowling: Bogar bárd meséi

Eredeti cím: The Tales of Beedle the Bard
Sorozat: Harry Potter
Kiadó: Animus
Oldalak száma: 128 oldal
Megjelenés éve: 2008
Eredeti megjelenés: 2008
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
ISBN: 9789639884168
Moly.hu átlag: 86%
Goodreads átlag: 3,95

Ki ne ismerné Bogar bárd meséit? Hiszen e könyv minden valamirevaló varázslócsaládban ott van a gyerekek könyvespolcán, ugyanúgy, ahogy a mugliknál (vagyis a varázstalan népeknél) a Grimm mesék.

Bogar bárd itt olvasható öt meséjének mind megvan a maga mágusa, varázslója, s mindegyik más-más módon szórakoztat, nevettet vagy emlékezik meg halálos veszedelmekről.

Albus Dumbledore-nak - A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola legendás igazgatójának - a mesékhez fűzött kommentárjai még élvezetesebbé teszik az olvasást, varázslók és muglik számára egyaránt.

Egy különleges és varázslatos kötet a szerző, J. K. Rowling rajzaival.

Bár a fülszöveg világosan kimondja, hogy öt mesét tartalmaz a kötet, én valamiért sokkal többre számítottam. Talán az oldalszámból következtettem erre. Nem bánkódom, nekem ez az öt is pont elég volt:

A varázsló és a pattogó fazék
Élt egyszer egy varázsló, aki varázsitalaival szívesen segített szomszédjain. Tudományát nem osztotta meg senkivel, hanem úgy tett, mintha bűbájai, ellenmérgei, varázsfőzetei maguktól készülnének a kis "szerencsefazékjában". Amikor az öreg varázsló meghalt, vagyonát fiára hagyta, aki nem örökölte önzetlen természetét, s a muglikon nem volt hajlandó segíteni. Igen ám, de a fazék lábat növesztett, átvette a bajba jutott szomszédok minden nyavalyáját, ezzel megőrjítve új gazdáját, aki végül engedett a nyomásnak.

A szerencse színes szökőkútja
Valahol egy elvarázsolt kertben volt egy gyönyörű szökőkút, amelyet mindenféle bűbáj védett. Aki annak a vizében megfürdött, holtáig szerencse áldotta. Igen ám, de egy évben csak egyetlen halandó nyerhetett bebocsátást, s a nagy nap előtt százszámra tódult oda a sok boldogságra vágyó ember. Három boszorkány összefogott, hogy együttes erővel bejussanak, s véletlenül egy lovag is velük együtt bejutott. A szökőkútig tartó út során mind áldozatot hoztak, s gondjaik szertefoszlottak, hogy a kút vizére már nem is volt szükségük.

A mágus szőrös szíve
Élt egyszer egy varázsló, aki látta, milyen elvakulttá és bolonddá teszi társait a szerelem; elhatározza, hogy őt soha nem fogja irányítani a szíve. Telt-múlt az idő, és szolgái arról pusmogtak, hogy lehet az, hogy idáig egy nő szívét sem tudta elnyerni. Mindjárt el is határozta, hogy megházasodik. A kiszemelt hölgy nem hitte el, hogy a varázslónak van szíve, így a férfi bevezette őt a pincébe, hogy megmutassa... egy kristályládában, elzárva...

Nyiszi Nyuszi és a locsifecsi fatönk
Élt egyszer egy őrült király, aki elhatározta, hogy a birodalmában ő lesz az egyetlen varázstudó. Tizedelni kezdte a varázslókat, s egyidőben mágiaoktatót is keresett. Egy sarlatán jelentkezett is a feladatra, ravaszsággal pénzt csalt ki a királytól, és adott neki egy "varázspálcát". Az persze nem működött, a mosónő, Nyiszi is nevetett a királyon. A sarlatán kitalálta, hogy Nyiszi boszorkány, és megzsarolta, hogy segítsen, hogy a király varázslata igazinak tűnjön. Amikor a sarlatán lebuktatta Nyiszit, az menekülni kezdett, és eltűnt; csak egy fa állt a helyén. A király kivágatta, de a fa átkot bocsátott rá, mígnem a király könyörgött az életéért, s visszavonta a boszorkányüldözést.

A három testvér meséje
Élt egyszer három testvér, akik átverték a Halált. A Halál sem most jött le a falvédőről, mindhármuknak jutalmat adott. A legidősebb minden idők legerősebb varázspálcáját kérte, a középső egy követ, amivel felélesztheti a halottakat, a legfiatalabb pedig egy láthatatlanná tévő köpenyt. Az ajándékok végül a testvérek vesztét okozták, kivéve a legfiatalabbét, aki köpenyében elbújhatott a Halál elől is.
Amikor elkezdtem olvasni a meséket, először nagyon bugyutának találtam őket. Nem rossz értelemben, csak éppen ezek egy kisgyereket jól elszórakoztattak volna, de nem engem, aki a Harry Potteren szocializálódott. Aztán A mágus szőrös szívéhez értem, és tátva maradt a szám: durva és kegyetlen "mese", nem gyerekeknek való - kiakadtam rajta, és talán pont ezért, számomra ez lett az egyetlen nem-olyan-könnyen-feledhető mese a kötetből. Nyiszi Nyuszi aranyos, amolyan "egynek jó" kategória, A három testvér meséjét pedig már ismertem a Harry Potter és a halál ereklyéiből.

Minden mese után Dumbledore hosszú és áltudományos kommentárja következik. Érdekesek voltak, de néha túl sok. Főleg azért írom ezt, mert volt, hogy a kommentár hosszabb volt, mint maga a mese. 

Összességében nem volt ez rossz, Harry Potter rajongóknak pedig szinte kötelező ismerni. Csak éppen nekem nem adott semmi maradandót. Azt viszont mindenképp értékelem, hogy a HP nevet kihasználva az írónő nem saját kasszájába, hanem a Children's High Level Group javára ajánlotta fel a bevételt. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése