Sorozat: -Oldalak száma: 526 oldal
Megjelenés éve: 2013
Kiadó: Ciceró
Kiadói sorozat: -
ISBN: 9789635398232
Műfaj: ifjúsági, romantikus
Moly.hu átlag: 90%
Fülszöveg:
Bábel. A legnagyobb nyári zenei fesztivál, valahol Pápa mellett. Mi lehet jobb annál, mint tizenhét évesen, életedben először, egy hetet eltölteni itt a barátaiddal? Zsófi többek között azért érkezik, hogy találkozhasson Anthony Kiedisszel, aki a zárónapi koncerten lép fel. Na, de addig még sok minden történik vele, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával az Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália színpad körül...
Bábel. Ha voltál már fesztiválon, azért fogod szeretni, ha még nem voltál, azért.
Én és a könyv
Olvasva: 2015. augusztus 2. 16:22 - 2015. augusztus 9. 16:15
Leiner Laurának sok könyvét olvastam már. Az Akkor szakítsunk-ról, valamint a Késtél-ről már írtam korábban, a Szent Johanna gimiről (még) nem, bár a kedvenceim közé tartozik. Nagy lelkesedéssel kezdtem hát bele a Bábelbe, amit még az is szeretett, aki az SZJG-t utálta. Talán éppen a rengeteg pozitív vélemény miatt csalódtam ekkorát.
Véleményem
Kezdjük a dolgot mindjárt a negatívumokkal. A regény leggyengébb láncszeme a szereplők voltak. Én tényleg igyekeztem elvonatkoztatni a Szent Johanna gimitől, de ez nehéz, különösen, ha az ott megismert szereplők a Bábelben is szerepelnek, csak más néven. Az együgyű Virágot itt Napsi alakította, bátyjával, Boldival együtt vállalták a rockerek szerepét is. A megmondóember, aki az SZJG-ben Kinga volt, a Bábelben fiú, és Kolosnak hívják. Hipó, a hipochonder személyében egy az egyben Dave-et ismertem fel. A szereplők egysíkúak, a szerző egyetlen tulajdonságot emelt ki náluk, és azt hangsúlyozza, túlozza el. Hogy is hívjuk ezt szakszóval? Igen, ezek a karakterek karikatúrák, méghozzá nagyon erőltetettek.
A történetet Zsófi tolmácsolásában ismerhetjük meg, így róla egy kicsit bővebben is beszélnék. Tudni kell róla, hogy "atomfan", a Red Hot Chili Peppers a nagy kedvence. Váltig állítja, hogy Anthony Kiedis első látásra belé fog szeretni, feleségül veszi, gyerekük lesz (Chili Junior), stb. Eleinte azt hittem, csak viccel, de ez sajnos nagyon is komoly. A könyv negyedénél már hánytam attól, ha az Anthonyval való jövőbeli kapcsolatát feszegette, a felénél meg már az RHCP említésétől is. Azt sem árt tudni, hogy most először jár fesztiválon. Ehhez képest a könyv jelentős része "fesztiválfilozófia": leírja, hogy mi hogy szokott lenni a fesztiválokon, mintha ő annyira tudhatná. Arról meg ne is beszéljünk, mennyire gyerekes karakter...
Azt is nehezményeztem, hogy ez az 500 oldal kevés érdemi cselekvést mutat be. Persze, a program minden egyes mozzanatát megosztja az olvasóval, mégis úgy éreztem, hogy nem történik semmi. Iszonyatosan túl van magyarázva minden, túl sok a tájleírás és a fesztiválfilozófia, mindez olyan érzetet kelt, hogy a szerző csak nyújtani és nyújtani akarta a dolgot. Szívesebben olvastam volna egy rövidebb, de töményebb változatot, mint ezt a felhígított verziót. Ráadásul a humor sem jött át; voltak benne poénok (poénosnak szánt részek), de egy vérszegény mosolyt sem tudtam kipréselni magamból.
Kidühöngtem magam, most rátérek a pozitívumokra. A könyv legnagyobb erőssége, hogy át tudta adni azt a fesztiválhangulatot, amiről tkp. az egész szól. A rendkívül részletes, már-már tolkieni leírások által megelevenedett a környezet, én is fesztiválozónak éreztem magam. Mondjuk engem nem nehéz meggyőzni, hiszen életemben nem jártam még efféle rendezvényen. A Bábel olvasása alatt néha elhatároztam magam, hogy ezt nekem is ki kell próbálnom, máskor viszont rájöttem, hogy nem nekem való a dolog. Biztosan hatalmas élmény lehet, és tizenévesen nagyon élveztem volna, viszont tutira nem engedtek volna el. :/
Nagyon tetszett a fesztivál hangulata is, a díszletekkel és a programokkal együtt. A kontinensekről elnevezett a színpadok, a tematikus bulik, stb. A legnagyobb kedvencem a kívánságlámpások eregetése volt. Sosem láttam ilyet élőben, képernyőn is csak az Aranyhaj mesében, de lenyűgöző látvány lehet.
 |
| Jelenet az Aranyhaj és a nagy gubanc c. animációs filmből |
Az is egy színfoltja a könyvnek, hogy Zsófi a blogposztjain keresztül tudósít a rendezvényről. Így kerülhettek a történetleírásba SMS-ek, Twitter- és Facebook-posztok kommentekkel, blogposzt-kommentek, képleírások, stb. Ezek nagyon feldobták a könyvet, és emészthetőbbé is tették.
Nagyjából itt merült ki számomra a pozitívumok tárháza, és sajnálom, hogy nekem nem tetszett annyira, mint másoknak. Viszont senki kedvét nem akarom elvenni az olvasástól, hiszen a Molyon 90%-on van, tehát annyira rossz nem lehet :D Ezért inkább tizenéveseknek ajánlom a könyvet, akik még biztosan nem nőttek ki belőle.
NYEREMÉNYJÁTÉK
Elérkeztünk a Könyvmoly Párbaj 9. állomására, így itt az újabb lehetőség bedobni a neveteket a kalapba! A nyereményjáték részletei ITT olvashatók. Válaszolj helyesen a következő kérdésre, a választ pedig írd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!
Hogy hívnák Zsófi és Anthony Kiedis közös gyerekét?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése