Sorozat: Frigg rokkája 1.Oldalak száma: 442 oldal
Megjelenés éve: 2015
Kiadó: Decens Magazin Média
ISBN: 9786158018906
Műfaj: fantasy, romantikus
Moly.hu átlag: 93%
Fülszöveg:
Valaki vár valahol, akivel összetartozol, és akiért a halálon is átkelnél, csak hogy megtaláld.
A húszéves Sonja és hét évvel idősebb bátyja, Alex Sommerland rockzenészek. Norvégiában, a Stjerne-tó partján élnek, és ötfős bandájukkal teltházas koncertekkel szórakoztatják az egyre gyarapodó rajongótáborukat. Nem is sejtik, hogy hamarosan mindannyiuk élete megváltozik, ugyanis egy különös varázslat folytán az égen ragyogó csillagkép, Frigg rokkája működésbe lép, és összeköti a jelent a múlttal…
Sonja szerény, magának való lány, akinek gyermekkora óta karmikus álmai vannak az előző életéről, amikor is a vikingek közt élt. Az emlékképek ködösek, de mindig ugyanarról a világról szólnak, és rendre sötéten végződnek.
A Szent Iván napjára meghirdetett jelmezbálon Sonja megismerkedik egy viking ruhába öltözött férfival, Einarr Sigurdssonnal, akiről idővel kiderül, hogy nem is jelmezt visel, és nem is a mi világunkból érkezett… Noha a férfi tudja, hogy soha többé nem láthatják egymást, képtelen szabadulni Sonja vonzerejétől. Elhatározza hát, hogy így vagy úgy, de magával viszi őt a múltba…
Alex a White Nights énekese. Zord figurának tűnik, pedig aranyból van a szíve. A húgával való kapcsolata különleges. Nem csak azért, mert korán elveszítették a szüleiket, hanem egy családi titok miatt, ami örökre összeköti őket. Tűzön-vízen át kitartanak egymás mellett, és ha az egyikük élete veszélybe kerül, a másik gondolkodás nélkül utána megy, akár a pokol fenekére is…
Frigg rokkája azonban könyörtelen… Hőseink 2024-ből hirtelen 924-ben találják magukat. A helyszín ugyanaz, a világ azonban merőben más. De vajon a mai fiatalok boldogulnak-e a vikingek rideg, komor, véres háborúkkal teli világában? Létezik-e síron túli szerelem? És egymásra találnak-e azok, akiknek a lelke nem képes a másik nélkül élni?
Én és a könyv
Olvasva: 2016. május 2. -- május 14.
Esztertől először a Gombnyomásra-trilógiát olvastam, ami igazán tetszett, annyira, hogy a többi könyvét is el akarjam olvasni. Aztán megjelent a Frigg rokkája, és rögtön tudtam, hogy ez lesz igazán nekem való; pláne, hogy Norvégiában játszódik, ami nagy szerelmem (2009-ben eltöltöttem ott két csodás hetet!). Májusban bent találtam a könyvet a könyvtárban, nem is haboztam, lecsaptam rá, mielőtt bárki más is észreveszi!
Véleményem
Elég sokat vártam ettől a könyvtől (mégis mennyit vártam volna, olyan kulcsszavakkal, mint rockzene, Norvégia, időutazás, vikingek), és talán pont ezért koppantam ekkorát. De kezdjük mindjárt az elején. A könyv mindjárt azzal kezdődik, hogy Sonja a kórházba siet nagymamájához, aki sajnos még akkor éjjel elhalálozik. Sonja érthetően teljesen összetörik: már csak a bátyja maradt neki, Alex. Alex viszont mindent megtesz, hogy Sonja életkedvét visszahozza, de barátnője, Claire nem örül, hogy az idegesítő kis hugica közéjük furakodott. Sonja egy jelmezes buli estéjén magányosan indul a tópartra, hogy kicsit egyedül maradjon a fájdalmával, és találkozik egy vikingnek öltözött férfival, Einarral. Hosszú ideig beszélgetnek, végül a férfi arra kéri, ne jöjjön ide többet, legalábbis addig ne, míg Frigg rokkája ennyire fényesen ragyog az égen.
Sonja egy percig sem vette komolyan a figyelmeztetést, és kénytelen is visszamenni, mivel ott felejtette a gitárját. Felbukkan a dühtől elvakult Claire is, Sonját hibáztatja minden rosszért; az indulatok elszabadulnak, a lányok a vízbe esnek, ahonnan egyikük sem tér vissza a partra. Alex belebetegszik abba, hogy egyetlen családtagját is elveszítette, mindennél jobban fáj neki Sonja halála. Még nem tudja, hogy Sonja nem halt meg, "csupán" egy varázslat a múltba repítette. A búcsúztató ünnepség után - Claire anyjának köszönhetően - Alex és barátai is a vikingek korában kötnek ki.
Sonját a vikingek elfogják és egy zárkába dugják. Rájön, hogy nem ő az egyetlen, aki a jövőből származik; a másik lány mindent elmagyaráz neki, és nagy segítsége lesz. Einarról kiderül, hogy a vikingruha nem jelmez volt rajta: ő bizony ebben a korban él, és eljut hozzá Sonja híre. Azonnal felkerekedik, és a lányért indul, hogy megmentse és asszonyává tegye. Einarr bemutatja a lányt családjának, de csak látszólag támogatják a frigyet. Einarr anyja, a gonosz boszorkány Brenna mindent, de tényleg mindent megtesz, hogy Sonját félreállítsa. Eközben egy másik történetszálon Alexék is Sonja után indulnak, számos kalandba keverednek, és arról még nem is beszéltem, hogy mindenki, aki a jövőből került át, halálra van ítélve: megjelent rajtuk a Napkereszt, ami azt jelenti, hogy áldozatként kell meghalniuk, ezzel garantálva a viking harcosok életét, fiatalságát és erejét...
Sajnos az is szemet szúrt, hogy a karakterek nem csak hiteltelenek, de borzasztó egysíkúak, sarkítottak is. Aki gonosz, az maga az ördög, aki kedves, az egy földreszállt angyal. Semmi árnyalás nincs, a jóknak nem támad önző gondolata, a rosszak pedig egyszer sem gondolkodnak el tetteiken, mintha csak ösztönből jönne. (Lásd: Claire, az anyja, és Brenna). De szerintem semmi nem lehet ilyen fekete-fehér, főleg nem az emberi személyiség.
A harmadik dolog, ami felett nem tudok szemet hunyni: a testbeszéd teljes hiánya. Már a Gombnyomásra-trilógiánál is feltűnt, hogy nagyon gyorsan lehet haladni a könyvvel: észre sem veszed, és tíz oldal pergett át az ujjaid között. Na most rájöttem, hogy miért: rengeteg a párbeszéd, és semmi testbeszédre utaló mondat nincs közben: a beszélő nem ráncolja a szemöldökét, nem néz félre, nem pirul el, stb. Ez a mögöttes tartalom nagyon hiányzott.
Eszter stílusához hozzátartozik az is, ahogyan elmeséli a történetet. És ez az, amit nagyon szeretek a könyveiben: mintha egy tündérmesét olvasnék, csak kicsit véresebb, felnőttes cselekménnyel. Ahogy a cselekményre is csak csupa jó szavam van, végig fordulatos, fenntartja az érdeklődést, izgalmas. Ó, és van benne egy nagy-nagy csavar, ami feltette a pontot az i-re! A magyarázatra viszont várnunk kell a második részig. Azt sajnálom, hogy Alexék történetszála valahol félbemaradt, de majd a következő kötetben…
Egyébként a könyv kívül-belül gyönyörű, de hát nem is számítottam másra. Kemény fedeles, ezüst mintával a gerinc mentén; a belső borító csillagmintás, a fejezetek elején pedig egy szép, és nagyon passzoló motívum kapott helyett.
Összességében kettős érzelmeket váltott ki belőlem a könyv: a történetet nagyon szerettem, de az a pár dolog, amit az értékelésem során ecseteltem, borzasztóan idegesített olvasás közben. Ettől persze még folytatni fogom a sorozatot, mert tudnom kell, mi történt Sonja előző életében. Addig is, sajnos ez a rész csak három pontot kap tőlem, pedig nagyon szerettem volna többet adni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése