Tracey Garvis Graves: Kötelék

Sorozat: -
Oldalak száma: 332 oldal
Megjelenés éve: 2013
Eredeti megjelenés: 2011
Fordította: Dörnyei Julianna Katalin
Kiadó: Pioneer Books
Kiadói sorozat: Pipacs könyvek
Eredeti cím: On the Island
ISBN: 9789638964847
Műfaj: romantikus
Goodreads átlag: 4,13 / 5
Moly.hu átlag: 91%

Fülszöveg:

Amikor ​​a harmincéves tanárnőnek, Anna Emersonnak nyári munkát ajánl a Callahan család, hogy tanítsa a fiukat a Maldív-szigeteken bérelt nyaralójukban, gondolkodás nélkül rábólint a trópusi munkanyaralásra. T.J. Callahannek viszont semmi kedve elutazni. Már majdnem tizenhét éves, és ha a súlyos betegsége nem lett volna elég, az első tünetmentes nyarát a szüleivel és rengeteg tanulnivalóval kell töltenie. 

Anna és T.J. egy hidroplánon közelítenek az úti céljuk felé, hogy csatlakozzanak a szülőkhöz, amikor a pilóta végzetes szívrohamot kap, ők pedig az Indiai-óceánba zuhannak. Szerencséjükre, kisodródnak egy sziget partjára. De bármennyire is idillikusnak tűnik a hely, gyorsan kiderül, hogy lakatlan, nincs ivóvíz és élelem, sem menedék. Csupán egyetlen céljuk lehet, hogy életben maradjanak, amíg megmentik őket. 

A napokból azonban hónapok, sőt évek lesznek, s miközben megtanulják, hogyan gondoskodjanak magukról, Anna rájön, bármilyen veszélyek leselkednek is rájuk a szigeten, az a legnagyobb, hogy T.J. időközben kamaszból férfivá érett.

Én és a könyv

Olvasva: 2016. május 6. -- május 16.

Először a könyv gyönyörű borítója fogott meg, majd a fülszöveg alapján arra jutottam, hogy ezt bizony szívesen elolvasnám. Fel is tettem a várólistámra, hogy jó lesz a nyárra, de még előtte kiválasztották nekem egy kihívásra, így hamarabb kézbe vehettem, mint gondoltam.

Véleményem

Ez nem egy tipikus YA, mint amihez annyira hozzá vagyok szokva, így kissé ki kellett lépnem a komfortzónámból. Mégsem kellett olyan messzire rugaszkodnom, mert imádom a szigetes-hajótöröttes témakört (pl. egyik kedvenc könyvem A kék delfinek szigete Scott O'Delltől, vagy ha játékról van szó, imádom a The Sims Castaway Storiest és a Virtual Villagers összes részét). Így előre borítékoltam, hogy tetszeni fog ez a könyv is.

Amit a cselekményről tudni kell, azt leírta a fülszöveg is, erről pedig nem beszélnék többet. Főleg azért, mert van a történetben (kb. a felénél) egy esemény, amire egyáltalán nem számítottam, és annyira magával ragadott, hogy utána le sem tettem addig a könyvet, míg nem végeztem. Pedig emlékszem, épp fájt a fejem, és az sem segített, hogy erőszakkal próbáltam visszatartani a sírást, mert annyira féltem Anna és T.J. sorsa miatt.

De mindjárt mondom is, mi tetszett annyira a Kötelékben (a hajótöröttes témakörön felül). Először is az, hogy a szerző nem finomkodott: leírta a szigeten töltött idő árnyoldalait is. Szó volt menstruációról, fertőzésről, hasmenésről, magányról, depresszióról, halálról, reménytelenségről... Én egyébként is túl érzelmes vagyok, és a könyv második felében valahogy mindig úgy alakult a főszereplők sorsa, hogy folyton könnyek gyűltek a szemembe. Nem feltétlenül a szomorúságtól; átéreztem a reményüket, az örömüket, a halálfélelmüket is; nekem ez a könyv olyan volt, mint a hullámvasút, csak könnyebben kaptam menet közben levegőt.

Nem tudom, hová sorolhatnám be ezt a könyvet, ha nem a romantikusok közé, de az az igazság, hogy egyáltalán nem erre épült a sztori. Hiszen a szerencsétlenség idején T.J. még csak tizenöt éves, Anna pedig olyan harminc - a kapcsolatuk eleinte arról szól, hogy segítsenek egymásnak túlélni. Szépen lassan barátság alakul ki közöttük, elvégre sülve-főve együtt vannak; ez teljesen természetes. Az is természetes, hogy T.J. egy kamasz fiú, aki közben felnő. Mindketten küzdenek a vágyak és ösztönök ellen, mert "nem helyes", de be kell látniuk, hogy a világ cserbenhagyta őket: csak ők vannak egymásnak.

Némely fejezeteket Anna, másikokat T.J. szemszögéből olvashatjuk, így mindkettőjüket megismerhetjük és megérthetjük. Általában nem szeretem, ha két szemszög van, de ennél a könyvnél ez nagyon kellett, főleg a könyv második felében válik fontossá.

Talán nem lövök le nagy SPOILERt azzal, ha elmondom: T.J. és Anna egy napon hazatérnek. Bár ne tették volna! Meglátszik, néha mennyire romboló tud lenni a társadalom. Anna és T.J. kapcsolata természetesen kitudódik, és a nő életét tönkreteszi a sajtó és a megbotránkozó szülők, akik nem akarják, hogy a gyereküket Anna tanítsa. Hatalmas megpróbáltatás ez a szerelmeseknek, amibe bele is bukhatnak. Annának fel kell tennie a kérdést: "Vele jobb az életed, vagy nélküle?".

Egyetlen hibát tudok mondani a könyvvel kapcsolatban: a főszereplőink túl szerencsések voltak. Nem azért, mert ennyi mindent túléltek! Egyszerűen a szerző a kezük alá játszott: néha-néha partra vetődtek az odaveszett bőröndök, amiben csupa hasznos, túlélésüket segítő holmi volt. Nem ám a rossz bőrönd érkezett, amiben csak lim-lom volt (ami a másik világban értékes, az itt semmit sem ér).

Kedvenc idézet:

"A vacsora mindig különleges, ha te magad ölted meg, és nem az ölt meg téged."

Anna és T.J. története egészen különleges, hisz túlélnek egy repülőgép-szerencsétlenséget, több évnyi elszigeteltséget, cápát, betegségeket, és egyéb katasztrófákat. Minden körülmény ellenük szólt, de nem adták fel, és én imádtam róluk olvasni. Felnőtt nőknek nagyon tudom ajánlani, mert ez egy csodákkal teli történet, csodás helyszínen és csodálatra méltó szereplőkkel.

A könyv trailere