Sorozat: Arkánum Krónikák 1.Oldalak száma: 474 oldal
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2012
Fordította: Szoboszlay Anna
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Eredeti cím: Poison Princess
ISBN: 9789633991282
Műfaj: YA, fantasy, posztapokaliptikus, romantikus
Goodreads átlag: 4,15 / 5
Moly.hu átlag: 92%
Fülszöveg:
A tizenhat éves Evangeline "Evie" Greene irigylésre méltó életet él, de egy napon rémisztő hallucinációi támadnak. Amikor egy világégés megtizedeli szülővárosának lakosságát, Evie rájön, hogy a hallucinációk a jövőbeni látomások voltak - és nem szűntek meg. Az életéért küzdő és válaszok után kutató lány kénytelen segítséget kérni a lápvidék rossz hírű oldalán élő osztálytársától, Jack Deveaux-tól.
Evie nem ismer még egy olyan fiút, mint Jackson: a bűnlajstroma hosszú, a vigyora komisz, a viselkedése kihívó. Bár egyszer már gúnyt űzött Evie-ből és mindabból, amit képvisel, Jack vállalja, hogy megvédi a lányt. Evie tudja, hogy nem bízhat feltétel nélkül benne. De vajon képes lesz-e neki ellenállni, ha egyszer letörli a képéről azt a komisz vigyort?
A látomások forrása utána kutatva megismerkednek másokkal, akik hasonló cipőben járnak. Megelevenedik egy ősi jóslat, és kiderül, hogy nem Evie az egyetlen, aki különleges képességekkel bír. Ám nem mindig egyértelmű, ki melyik oldalon áll...
Én és a könyv
Olvasva: 2016. április 26. -- május 2.
Már a megjelenése előtt, a blogturnéja idején kiszemeltem magamnak a könyvet, és minden egyes értékelés megerősített abban, hogy a polcomon a helye. Esélyem sem volt megnyerni, mert nagyon nehéz volt a hozzá tartozó nyereményjáték (és utólag ki is derült, hogy többet rontottam, mint amennyit eltaláltam). Az első 2015. évi könyvrendelésem alkalmával szereztem meg. A Könyvmoly Párbajra is bevállaltam, és a Book Challenge - Endless kihívásra olvastam végül el.
Véleményem
Miután a fülszöveg legnagyobb részt Jackson Deveaux-ról szól, röviden mesélnék kicsit a történetről is. Evie nemrég szabadult az elmegyógyintézetből, ahová hallucinációi és rémálmai miatt zárták be. Nem szeretne semmi mást, mint normális életet élni, és befejezni égre a középiskolát, hogy máshol új életet kezdhessen. Ám a tizenhatodik születésnapján felfordul a világ: rengetegen meghalnak, míg mások egy teljesen más, kifacsart lénnyé változnak át - zsákosokká -; később ezt a napot Villanásként emlegetik. Evie édesanyját is ilyen lények sebesítik meg, és amikor meghal, Evie-nek mennie kell.
Ekkorra Evie rájön, hogy a hallucinációi és rémálmai nem elmebajra utaltak, hanem a múltra és a jövőre. Eszébe jut, hogy nagyanyja tudott arról, mi zajlik Evie fejében, és próbálta is tanítani, felkészíteni a nagy feladatra, de őt is elmegyógyintézetbe zárták. Evie-nek minél hamarabb meg kell találnia nagyanyját, és Jackson, az az arrogáns cajun fog neki ebben segíteni.
Evie látomásai nem szűnnek meg, és egyre közelebb kerül ahhoz, hogy megtudja, mi is az ő szerepe ebben a játszmában - mert hogy az apokalipszis egy halálos játék része, csakhogy az egyik legfőbb játékos nem ismeri a szabályokat. Útjuk során más túlélőkkel is találkoznak: némelyikük olyan, mint Evie: ők az Arkánumok, és különleges képességekkel bírnak. Evie a Császárnő: irányítani tudja a növényeket, akár halálos fegyverré is változtathatja azokat.
Egy éjszakán Evie mindenre rádöbben: ki az a gyilkos boszorkány álmaiban, mire képes a boszorkány és mire képes ő maga; hogy miről szól a játék és mit kap a nyertes, hogy mi az ő szerepe. És amikor minden tudatosul benne, egyszerre találja meg és veszíti el önmagát (és Jacksont), de már késő: a Császárnő beszáll a játszmába.
A főhősöket megkedveltem, de egyik másik karakter sem nyerte el a szívemet. Evie egy csinos, mégis kissé szerencsétlen lány, akit még a sors is megvert "elmebajával". Lehet, hogy nem minden olvasó tartaná őt alkalmasnak egy ilyen főszerepre, de ki mondta, hogy minden YA hősnőnek kiváló harcművésznek kell lennie? Evie ereje másban áll, és még arról is sokat kell tanulnia, de legfőképpen el kell fogadnia magát annak, ami. Jacksont viszont eleinte ki nem állhattam, a jó kinézet ugyanis nem minden. Tolvaj volt, hazug és pofátlan. Talán a magabiztossága volt az egyetlen, amit nőként értékelni tudtam a karakterében; mindaddig, míg egy fejezetben Evie el nem megy a házához a mocsáron túlra, hogy visszaszerezze, ami az övé. Ekkor bepillantást nyerünk Jackson titkos életébe, hogy talán nem is olyan rossz ember, mint amilyennek mutatja magát. Egyet viszont nem tagadhatok: a mondataiba szőtt cajun kifejezések pokoli jól állnak neki. Jackson az a fajta srác, akiről sosem tudhatjuk, mit gondol valójában, és így baromi nehéz kiismerni. Egyetlen alkalommal nyílik csak meg, de amit akkor mond, felejthetetlen. Egy nagyon érdekes szituációval zárult az első könyv, és kíváncsi vagyok, helyre tudják-e (akarják-e) hozni kettejük között azt, ami elromlott.
Ritkán esik meg velem, hogy már az első ötven oldal után tudjam egy könyvnél, hogy ez bizony a kedvencek közé fog kerülni. A Méreghercegnőben nem voltak vakvágányok és zsákutcák: minden, ami történt, okkal történt. És higgyétek el, ebben a könyvben mindig történt valami. A világfelépítés és a cselekményt mozgató rejtély tökéletesen lett felépítve. Végig fenntartotta a kíváncsiságomat, és egyre több kérdésem volt, csak úgy, mint Evie-nek. Némelyikre választ kaptam, de a legtöbbre nem, úgyhogy remélem, nem kell sokat várni az Endless Knightra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése