Sorozat: Tüskék és rózsák udvara 1.Oldalak száma: 512 oldal
Megjelenés éve: 2016
Eredeti megjelenés: 2015
Fordította: Hetesy Szilvia
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Zafír pöttyös
Eredeti cím: A Court of Thorns and Roses
ISBN: 9789633996751
Műfaj: New Adult, romantikus, fantasy
Goodreads átlag: 4,3 / 5
Moly.hu átlag: 96%
Fülszöveg:
A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak.
Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát.
Én és a könyv
Olvasva: 2016. december 27. - 2017. január 23.
Az Üvegtrón-sorozat (Üvegtrón, Éjkorona, A tűz örököse, Árnyak királynője) a legnagyobb kedvenceim közé tartozik, így nem is volt kérdés, hogy az ACOTAR-t meg fogom venni, amint megjelenik. Vajon korán van még kijelenteni, hogy megtaláltam 2017 kedvencét?
Véleményem
Rettentő kíváncsian vártam ezt az új SJM univerzumot, amelyről elöljáróban annyit tudtam, hogy A szépség és a szörnyeteget veszi alapjául. Örömmel jelentem: az ACOTAR nem okozott csalódást, már az első kötet alapján megmondhatom: új kedvenc sorozat lesz.
Akaratlanul is összevetettem magamban Feyre-t Celaenával, és arra jutottam, Feyre szimpatikusabb. Okosabbnak, vagy legalábbis élelmesebbnek találom őt; ő is makacs, akár Celaena, de nem olyan idegesítő módon. A kötet férfijait (Tamlin, Rhysand) viszont nem mérhettem az Üvegtrón fiaihoz képest: Chaol például labdába sem rúghat melletük, pedig valaha ő volt a kedvencem… Rowant majd még meglátjuk. Doriant hagyjuk is. És ha már a fiúknál tartunk: mindenki, mindenki Rhysre csorgatja a nyálát. Hol vagytok, Tamlin-pártiak?
Nehogy azt higgye valaki, hogy a tökéletes könyves álompasik megalkotásával SJM már elérte nálam azt, hogy ötcsillagozzam a könyvét! Kellett még hozzá egy tökéletes háttértörténet, egy tökéletes világfelépítés és egy tökéletes cselekmény. De ezt ki is fejtem sorban:
Cselekmény: ez megint egy olyan könyv, amiről nem tudom pár mondatban elmesélni, hogy miről szól. Egyetlen fejezetében több esemény akadt, mint más könyvek egészében. Mindig azt hiszed, ez a csúcspont, ennél tovább már nem fokozhatja Maas… de, fokozhatja! Most örülök igazán, hogy ilyen lassan haladtam a könyvvel (kedvem az lett volna olvasni, csak időm és energiám nem); jobban bele tudtam élni magam a történetbe, kiélvezni az egyes jeleneteket, és nem csak ledaráltam (ahogy szívem szerint tettem volna).
Világfelépítés: Egyetlen szóval: varázslatos. A történet egy Prythian nevű földrészen játszódik, amely nyolc területre oszlik fel: a Tavasz, a Tél, a Nyár, az Ősz, a Hajnal, a Nappal és az Éjszaka udvarára, ezeket egy fal választja el az emberek birodalmától. A könyvben három helyszínt ismerhetünk meg: Feyre faluját, a Tavasz udvarát, és Hegyalját. A Tavasz udvara valami hihetetlenül csodálatos lehet! Hasonlóan imádtam a megfogalmazást is. Gyönyörű leírásokkal szőtte tele a meséjét a szerző, hogy szinte tátott szájjal olvastam.
Az ACOTAR minden ízében tökéletes, és állítólag a folytatása még annál is jobb. Úgy érzem magam, mint aki egésznél nagyobb tortát kapott a születésnapjára, és az ajándékok még ezután jönnek. Köszönöm ezt a hatalmas élményt, kedves Sarah J. Maas!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése