Sorozat: Csak lélegezz! 2.Oldalak száma: 522 oldal
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2012
Fordította: Bozai Ágota
Kiadó: Maxim
Kiadói sorozat: Dream válogatás
Eredeti cím: Barely Breathing
ISBN: 9789632614625
Műfaj: YA, romantikus
Goodreads átlag: 4,33 / 5
Moly.hu átlag: 86%
Fülszöveg:
Weslynben most mindenki tudja Emma titkát, de Carol már nem bánthatja. Vannak, akiket még mindig kísértenek annak az éjszakának a borzalmai, és vannak, akik kénytelenek szembenézni döntésük következményeivel. Emma csak most kezd visszatérni az igazi hétköznapokba, és ebben segítségére van életének két legfontosabb személye, szerelme, Evan és legjobb barátnője, Sara. A lány úgy dönt, hogy itt az ideje, hogy anyjával is szorosabbra fűzze a viszonyát, ennek előmozdítása érdekében hozzá költözik. De biztosan ez a legjobb döntés? Képes lesz-e szembenézni mindazzal, amit múltja rejteget?
Én és a könyv
Olvasva: 2017. április 12–21.
Ezt a könyvet nem akartam elolvasni, egyáltalán nem. Az előző részben már halálra idegesített Emma mártírkodása és a minden oldalon előforduló "elakadt a lélegzetem"-kifejezés, gondoltam, nekem ennyi ebből elég. (Na meg Media Addict Tibi értékelése sem hozta meg hozzá a kedvem.) Most kivételesen úgy döntöttem, elolvasok valamit kihíváson kívül. Nézegettem, mibe kezdjek bele, és annyi jó könyv közül pont ez szólított meg...
Véleményem
A Visszafojtott lélegzet során sem alakulnak sokkal jobban Emma dolgai. Carol börtönben rohad ugyan, de amit művelt, nem múlik el nyomtalanul. Emma az anyjához költözik, aki tényleg nagyon igyekszik, hogy Emmának jó dolga legyen nála, ám nemigen sikerül neki. Emma anyja (továbbiakban csak Rachel) ugyanis nem egy mintaanya. Iszik, pasizik, drámázik. Ő is ugyanúgy bántja Emmát, csak nem tettekkel, hanem szavakkal.
"– Néha az embert jobban bántják, mint amit el tud viselni – nyugtatott, figyelt. Nehezen tudtam a szemébe nézni. – És van úgy, hogy nem tudja, hogyan kérjen segítséget. Annyira belemerül saját bánatába, hogy a végén mindenkit megbánt a környezetében."
Egy ízben Rachel szerelmes lesz egy jóval fiatalabb pasiba, Jonathanba. Úgy néz ki, Jonathan mellett végre kivirul Rachel, kezdi összeszedni magát, ám egy dologra senki sem számított: hogy Emma és Jonathan között megvan az a szikra, ami nincs meg a lány és Evan között, sem Jonathan és Rachel között. Amikor csak egy légtérben voltak (és ez igen sokszor megtörtént), csak úgy izzott a levegő. Emma és Jonathan között kialakul egy nagyon szoros kötelék, amit a bajtársiasság és a kémia táplál, és ez a kötelék azzal fenyegeti Emmát, hogy elveszi tőle Rachelt is és Evant is.
Nem hittem, hogy ebben a trilógiában meg fog jelenni olyan karakter, akit még Carolnál is jobban fogok utálni. Márpedig Rachel ilyen. Nem védem én Carolt, de ő a férje unokahúgát bántotta, Rachel viszont a vér szerinti lányát. Rachel egyre inkább az alkoholba menekült, és részegen tombolt. Másnap mindig úgy tett, mintha bánná, pedig nem! Esküdözött, hogy most jó lesz, de meg sem próbálta. Az, hogy valaki így viselkedjen a saját gyermekével, egyrészt hihetetlen, másrészt olyan bűn, amit tökéletes kegyetlenséggel büntetnék.
"Én legalább annyira nem tudtam, hogyan legyek a lánya, amennyire ő sem tudta, hogyan legyen az anyám."
Emma karakterét sem bírtam nagyon sokáig. Továbbra is született áldozat. Viszont a hónapokon át tartó tortúra kicsit megedzette, és volt egy pont, ahol borult a bili, és végre kiállt magáért. Aztán persze mindent elrontott azzal, hogy megbánta a kiakadását. Egyszerűen nem tudom megérteni, mit miért tesz. Marad, amikor mennie kéne. Segít, amikor neki kéne segítség. Szereti azt, aki bántja. Eltaszítja azt, aki szereti. Menekül, amikor maradnia kéne. És amit a leges-legvégén tett... azzal kivívta a végleges gyűlöletemet.
"Ahogy ott ültem a néma házban, és lasagnét eszegetve tévéztem, rájöttem: még soha nem voltam ennyire egyedül. Bármennyire is egyedül éreztem magam az életben, bármennyire elszigeteltem magam…hát…mindenkitől, soha nem voltam igazán egyedül. Mielőtt Saráékhoz költöztem, soha nem lehettem egyedül otthon. Az iskolámban mindig lefoglalt valami. Most pedig teljesen egyedül vagyok; nem tetszett ez a csend, ez a mozdulatlanság. Túl hangosan hallottam a fejemben zsongó gondolatokat."
Jonathan és Analise megjelenése mentette meg a könyvet a szememben, azt hiszem. Az előző kötet olvasása során azt hittem, vagy velem, vagy Emmával van a baj, mert egyáltalán nem éreztem a szikrát közte és Evan között. Végül arra fogtam, hogy Emma túl szűzies és félénk ahhoz, hogy szenvedéllyel vonzódjon valakihez. Aztán jött Jonathan, és megéreztem... Evan is nagyon szeretnivaló, igazán jó ember, de szerintem nem való Emmához. Sokkal jobb lenne neki Analise mellett. Én vagyok az egyetlen, aki szurkolt annak a szerencsétlen új lánynak, hogy sikerüljön neki elcsavarni Evan fejét?
Tudjátok, mi a legfurcsább? Azok a dolgok, amik az Elakadó lélegzetben nagyon zavartak, itt is jelen voltak, és én mégis élveztem az olvasást. Tele a könyv "elakadt a lélegzetem", "nem kaptam levegőt", "kiszaladt belőlem a levegő" és hasonló kifejezésekkel, mégsem akartam kínomban felgyújtani. Valahogy sokkal jobban megfogott ez a Rachel-Jonathan-Emma-Evan négyszög, mint a Carol vs. Emma. És dacára annak, hogy sikerült Emmát az eddigieknél is jobban megutálnom, szeretném elolvasni a trilógia befejező kötetét. Ennél nagyobb dicséretet nem is kaphatott volna tőlem a könyv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése