Kemese Fanni: A viharszívű Mya Mavis

Sorozat: Pippa Kenn-trilógia 2.
Oldalak száma: 432 oldal
Megjelenés éve: 2014
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
ISBN: 9789633990674
Műfaj: disztópia, posztapokaliptikus, YA, sci-fi, romantikus
Moly.hu átlag: 91%

Fülszöveg:

Pippa Kenn egész életében hús-vér embereket akart megismerni, és döbbenetes élmény számára a kolónia. Átkelt a Vörös erdőn, de vajon megérte, ha súlyos árat fizet érte? Új családja szeretete körbeveszi, de elég ez? 

Mya Mavis életét gyökeresen felforgatja Pippa és a két fiú, akik a sápadtak hordája elől menekültek. Mya ismeri az egyik idegent, ezt a különös, sárga szemű lányt, akiről már az érkezése előtt álmodott. Tudja, hogy a lány olyan események sorozatát indítja el, amelyek az utolsó emberi menedék bukásához vezetnek. Az összeomlást egyedül Mya akadályozhatja meg, ha megfejti az álmai rejtélyét, és időben figyelmezteti az embereket a veszélyre. 

A sápadt horda megérkezik, és elzárja a kolóniát a külvilágtól. Egyre több feszültség tör a felszínre. Amikor évtizedek óta először gyilkosság történik, az emberek ráébrednek, hogy nem attól kell igazán félniük, ami a falakon kívül vár rájuk.

Én és a könyv

Olvasva: 2017. március 23. -- április 6.

A trilógia első részét, A napszemű Pippa Kennt csaknem két éve, 2015 nyarán olvastam, és hatalmas (pozitív) meglepetést okozott. Nem az volt a kérdés, folytatom-e, hanem az, hogy mikor. Nagyon örültem neki, hogy a TVK kihívás februári fordulójára kiválasztották nekem Mya Mavis történetét.

Véleményem

A sorozatfolytatásokban néha megesik, hogy az író beleszövi - mintegy emlékeztetőként - az előzményeket a történetbe, de itt és most ez nem történt meg. Minthogy Pippát már nagyon régen olvastam, csak a fő cselekményvonalra emlékszem (Pippa és Ruben találkoznak, jön a horda, a kolóniára menekülnek), a részletek feledésbe merültek. Ezért nagyon nehezen rázódtam bele az olvasásba; zavart, hogy nem tudom, ki kicsoda, kivel mi történt. Elő kellett volna vennem az első rész végét, de hát... utólag hiába vagyok okos. :)

A napszemű Pippa Kenn után - természetesen - jó nagy elvárásaim voltak a folytatással szemben. A viharszívű Mya Mavis megugrotta a szintet, miközben azért nem teljesen azt kaptam, amit vártam. Először is: azt gondoltam, hogy a horda megjelenése után ez a kötet merő harc és vér lesz, másodszor pedig, hogy ezúttal Mya Mavis lesz a főszereplőnk. Mindkét dologban nagyot tévedtem.

A cselekmény a könyv nagy részében kifullad abban, hogy... nem történik semmi. Pippa kesereg, Ruben is kesereg, mindenki haragos, mindenki veszekszik. A kolóniát sápadtak hada veszi körül, és a feszültség befúrta magát a lakosság szívébe. Mya Mavisnek is rengeteg a gondja: legfőképpen az, hogy a Mavis-átok újra felütötte a fejét. Látomásai vannak a jövőről, arról, hogy a fal leomlik, a kolóniát ellepik a sápadtak, mindenki meghal. A jövőt nem lehet befolyásolni, mindenképpen megtörténik, mégis próbál tenni ellene.

A főszereplőnk továbbra is Pippa. Túlélte a sápadtsereggel való konfrontációt, de milyen áron? A dögök tulajdonságait ültették a génjeibe: sötétvörös, mérgező sápadt-karmokat kapott. Ruben ezzel nem tudott mit kezdeni. Szerette Pippát, de azt a Pippát, aki az erődházban volt. Most akárhányszor a lányra néz, sápadtat lát benne. Ez gyorsan megmérgezi a kapcsolatukat, hatalmas fájdalmat okoz Pippának, aki mit sem tehet a karmokról. Gage viszont kész megvigasztalni a lányt, de Rubennek ezt is meg kell nehezítenie.

"A boldogságért mindig adnom kellett valamit. Az életemért anyámat, egy boldog szülinapért apámat. Az élet mit ragad el egy egész családért?"

Egyébként a könyv elején még Rubent szerettem, Gage-et utáltam, de a végére teljesen felcserélődtek az érzelmeim. Ruben hozzáállása az új Pippához... enyhén szólva felbosszantott. (Ilyen szintű karakterrontást csak a Szent Johanna gimiben láttam, Arnold személyében.) Ezt a Rubent nem tudtam hová tenni, miközben Gage egyre inkább belopta magát a szívembe a titokzatosságával, az apró, védelmező gesztusaival. Rubennél jobban tényleg csak Iant utáltam, minden rossz megtestesítőjét. Minden tettével visszavonhatatlan károkat okozott, direkt és készakarva. A legnagyobb meglepetést Wyatt okozta, Mya nevelőapja. Tuti, hogy beteg az az ember, és pont emiatt imádtam, hogy az ő gondolataiba, motivációjába is elsőkézből kapunk betekintést.

Amúgy a karakterek többségére igaz, hogy kibírhatatlan volt. Írtam már, hogy mindenki veszekszik mindenkivel, és nem túlzok. Néha már azt sem tudtam, mit csinálok: olvasok vajon, vagy Mónika Show-t nézek? Pippa és Ruben a karmokon vitázott, Ruben és Gage Pippán, Ian és <random karakter> <random indok>-on, Pippa és Peter családi viszályokon, Mya és Phil a múlton... egyszóval volt dráma rendesen, akció viszont sokáig nuku.

"– Mindannyiunknak vannak titkai. Megvédenek minket, vagy általuk védjük szeretteinket. Szerinted nincs hozzá jogunk?

Ismertem a titkokat. Változó súlyuk volt, idővel megszívták magukat bűntudattal, mint a ruhák vízzel."

Az, hogy a könyv nagy részében nem történik semmi eget rengető, egyáltalán nem zavart. A végén hatványozottan megkapjuk az akciót, csak győzzük kivárni! Kemese Fanni fokozatosan szította a feszültséget, hogy a végén a képünkbe robbanjon minden. Addig is ígérgetett (Mya látomásain keresztül), és a háttértörténetet mesélte. Azt már tudtuk, hogy a sápadtak a génmódosítás áldozatai: a beültetett életkapszulák nem engedték, hogy meghaljanak, helyette vérszomjas szörnnyé változtak. Idáig az összes zombis könyv közül, amit olvastam, ennek a teóriája tetszik a legjobban. A viharszívű Mya Mavisben még több magyarázatot kapunk arról, mi történt az emberiséggel a múltban, és ezeket a részeket ugyanannyira szerettem, mint a hentelést - ha nem jobban. Fanni annyira jól kitalálta a háttértörténetet, le a kalappal előtte!

"Előttem sápadtak. Mögöttem sápadtak. Kezemben íj, hátamon üres tegez."

Nem mondhatom, hogy tökéletes a könyv, mert nem az. Engem viszont tökéletesen lekötött, és nem csak olvasás közben. Amikor nem olvastam, akkor is a szereplőkön, a lehetséges jövőn gondolkoztam; lefoglalta a gondolataimat, és én pontosan ezt keresem egy könyvben. Nagyon várom a trilógia befejező kötetét!