Morgan Rhodes: Királyok harca

Sorozat: Falling Kingdoms 1.
Oldalak száma: 416 oldal
Megjelenés éve: 2017
Eredeti megjelenés: 2012
Fordította: Nagy Boldizsár
Kiadó: Menő Könyvek
Kiadói sorozat: -
Eredeti cím: Falling Kingdoms
ISBN: 9789634033523
Műfaj: YA, fantasy
Goodreads átlag: 3,84 / 5
Moly.hu átlag: 71%

Fülszöveg:

Mytica három királyságában már rég a feledés homályába merült a mágia. Bár évszázadok óta béke uralkodik a birodalmak között, a felszín alatt most megmozdul valami fenyegető sötétség.

Mindhárom királyság vezetője egyeduralomra tör, így az alattvalóik élete nagy fordulatot vesz. A főszereplők – köztük a királyi családok tagjai és a lázadók – ráébrednek, hogy sorsuk visszafordíthatatlanul összefonódik. Cleo, Jonas, Lucia és Magnus egy olyan új, őrült világban találják magukat, ahol gátlástalan árulók, hidegvérű gyilkosok és titkos szövetségesek keresztezik útjukat. Utazásuk során egyre több váratlan fordulattal, titokkal és ismeretlen érzéssel találják szembe magukat.

Az egyetlen dolog, amiben biztosak lehetnek, hogy az egyik birodalom el fog bukni. De vajon lehet bárki győztes, amikor minden széthullik körülöttük?

Én és a könyv

Olvasva: 2017. április 23. -- május 2.

Mit lehet mondani egy olyan könyvre, amit a Trónok harca YA-változataként emlegetnek? Egyetlen szót: "KELL!". Annyira akartam, hogy szinte tűkön ültem a megjelenéséig, és naná, hogy hatalmas elvárásokkal kezdtem bele. Jó lenne tudni, hogy vajon ezért csalódtam-e ekkorát, vagy azért, mert tényleg nem valami jó a könyv.

Véleményem

[Forrás]

Myticában három ország található: északon Limeros királysága, délen Auranos királysága, közöttük pedig Paelsia fekszik. Paelsia már réges-régen hanyatlik, földjükön egyedül a szőlő terem meg; fenséges borokat csinálnak, amit főleg Auranos vesz meg, potom pénzért, ami messze kevés a megélhetéshez. Az északi Limeros is lassan gyengül, ellenben Auranos virágzik. Történetünk elején Cleo (auranosi hercegnő) és vőlegénye, Aron Paelsiába látogatnak, hogy megtalálják a birodalom legjobb borát. Aron összetűzésbe keveredik a borkereskedő fiaival, az idősebbiket torkon szúrja. Aron és Cleo elmenekülnek, a fiatalabbik paelsiai fiú, Jonas megfogadja, hogy halállal fognak lakolni. Ebből a kegyetlen, ámde értelmetlen gyilkosságból indul ki az a háború, ami Mytica minden lakójának sorsát meg fogja pecsételni. Eközben Limerosban egy fiatal, nagyhatalmú varázslónő bontogatja a szárnyait, és fogalma sincs róla, hogy milyen szerepe lesz a háborúban...

"A világ folyása óta a hatalom, a végtelen hatalom utáni vágy miatt válik gonosszá a legtöbb lény."

Nos, akkor kezdjük azzal, ami a leginkább tetszett ebben a könyvben: a világfelépítés. Hanyatló országok, két király, egy törzsfőnök, ambiciózus trónörökösök, boszorkányok és mágia. Ergo az alapok megvannak egy igazi fantasyhoz. Ami ezen felül kiemelkedővé teszi a sorozatot, az az Őskövek, a Figyelők és az istennők legendája. A bibi ott van, hogy pont erről alig tudtunk meg valamit. Szerepelhettek volna többet, kaphattunk volna több magyarázatot, elvégre - úgy érzem - a következő kötetekben nagyobb jelentőség juthat ennek a szálnak.

A cselekményre nem lehet rossz szavam*, hiszen a boldog boldog békeidőkből a könyv végére elértünk a háború végéig. Sokan haltak meg eközben, és nem is csak a jelentéktelen karakterek, hanem olyanok is, akikről azt hittem, fontos szerepük lesz. (Hozzátenném, ebben az egy dologban emlékeztet a Trónok harcára.) 

*Plot twist: mégis van rossz szavam. Aron a könyv elején tőrt döf Tomas torkába. Aron részeg volt, egyedül volt. Tomas józan, és mellette volt az öccse. Kérdés: hogyan tudta a részeg Aron hirtelen és váratlanul torkon szúrni? Tomas és Jonas csak álltak ott és nézték, hogy Aron előszedi a tőrt és nekilendül? Ha meg Tomas tényleg ennyire málészájú volt, akkor meg is érdemelte. Paelsia népe meg csak nézte, hogy az auranosi gyilkos nemesek elsétálnak? De azért egy háborút kirobbantanak később. Ó, és Tomas még sokáig szenvedett, mert akinek kés áll ki a torkából, nem hal ám meg egyből!

Hanem van egy hatalmas problémám a könyvvel, és az a karakterek kidolgozatlansága. Senkit sem kedveltem meg, de nem ez a baj, hanem hogy négyszáz oldal alatt sem tudtam kiismerni őket. Cleo egy elkényeztetett hercegnőcske, aki önmagát szeplőtelennek állítja be. El akarja hitetni az olvasóval, hogy sajnálja Tomas (a borkereskedő fia) halálát, hogy rémálmai vannak ettől a borzalmas gyilkosságtól. Valójában viszont azt érezteti, hogy kicsit sem rázta meg a gyilkosság, csak Jonas fenyegetésétől retteg. A "szerelmi szálról" pedig jobb, ha nem is beszélünk. A Cleo és Theon közötti - szerelemnek csúfolt - kapcsolat kb. két szócsata után született meg. Zéró kémia, zéró életszerűség. Ha már szerelmi szál, sokkal jobban érdekelt Magnusé. Apropó Magnus. Most akkor gyűlöli az apját? Ha gyűlölök valakit, nem igyekszem lenyűgözni, a kedvében járni, rá hasonlítani. Ezt Jonasra is kivetíthetem: ha úgy gyűlölök valakit, mint ő Cleot, akkor nem az lebeg a szemem előtt, hogy milyen gyönyörű, milyen bátor. És vajon egy törzsfőnök miért bízik egy hataloméhes király szavában, és milyen törzsfőnök az, aki kikéri egy jött-ment fiatal fiú véleményét? Száz szónak is egy a vége: a karakterek kiszámíthatatlanok, a tetteikre semmi magyarázat nincs, motivációjuk nem hihető.

"Még a legsötétebb, legkegyetlenebb lelkekben is ott van a jóság magja. És a legtökéletesebb hősben is bujkál sötétség. A kérdés az, kinek áldozunk: a sötétségnek vagy a fénynek? Minden döntésünkkel választunk e kettő között, életünk minden egyes napján. Ami számodra nem tűnik gonoszságnak, az más számára az."

Úgy tűnhet, most porig aláztam a könyvet, pedig nem ez volt a szándékom. Tény, hogy a logikátlanságok kiverték nálam a biztosítékot, azért mégis szerettem olvasni, mert érdekes világban játszódik, és rengeteg potenciál van a történetben. Talán csak ez a kezdő kötet ilyen logikátlan kuszaság, és a jövőben finomodik a szerző stílusa. Nem tudhatom, de azt tudom, hogy adok majd esélyt a folytatásnak is.

A bejegyzést a Menő Könyvek támogatta, ezúton is köszönöm a lehetőséget!