Julie Kagawa: A halhatatlanság szabályai

Sorozat: Éden-trilógia 1.
Oldalak száma: 464 oldal
Megjelenés éve: 2016
Eredeti megjelenés: 2012
Fordította: Mergl-Kovács Bernadett
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Eredeti cím: The Immortal Rules
ISBN: 9789633994344
Műfaj: YA, fantasy, disztópia
Goodreads átlag: 4,11 / 5
Moly.hu átlag: 93%

Fülszöveg:

Megmentheted az emberiséget, ám válj érte azzá, amitől a legjobban rettegtél. Te mit tennél?

Ha életben akarsz maradni e pusztuló világban, át kell adnod magad a sötétségnek…

Allison Sekemoto a fallal körülvett város legkülső körében, a peremen él. Nappal társaival együtt előmerészkednek, és élelem után kutatnak, éjszaka azonban bármelyikükből áldozat válhat, és nem tudják biztosan, megérik-e a holnapot. Ebben a világban a vámpírok két lábon járó vérzsáknak tekintik az embereket, Allie-t pedig az irántuk érzett gyűlölet tartja életben. Aztán egy éjszaka Allie meghal, és maga is szörnyeteggé változik.

Bár maga mögött hagyja a várost, titkolnia kell új énjét. Továbbra is embernek adva ki magát csatlakozik egy elcsigázott felmentőcsapathoz. Allie válaszút elé kerül, és döntenie kell, hogy miért – és legfőképpen kiért – éri meg feláldoznia halhatatlanságát.

Én és a könyv

Olvasva: 2016. július 28-30.

És én még azt hittem, a vámpírok kora lejárt! Aztán a Könyvmolyképző bejelentette A halhatatlanság szabályai megjelenését, én meg már röpültem is a webshopjukba, hogy előrendeljem. Június közepén érkezett meg hozzám a könyv 0055-ös sorszámmal, és nem is várakozott sokáig olvasatlanul a polcomon.

Véleményem

Allison sztorija több részből áll, és végigkísérhetjük őt életének különböző szakaszain: peremlakó guberálóból vámpír lesz, először kiképzés alatt áll, majd magára marad. Végig meg akarja őrizni emberségét, ezért csatlakozik egy kis csoporthoz. Küzd a vérszomj ellen, próbál beilleszkedni, és próbál nem belezúgni az egyik fiúba, de mindhárom dolog gyötrelmesen bonyolult. Minden egyes rész olyan eseménydús, hogy kitenné egy-egy könyv cselekményét. Nem sok olyan könyvvel találkozom, amelyik ilyen hosszan fenn tudja tartani az érdeklődésem; ebből a szempontból kiemelkedő A halhatatlanság szabályai.

"A vámpírok betiltották a könyveket a peremen, szisztematikusan kipakoltak minden iskolát és könyvtárat. Pontosan tudom, hogy miért. Mert a könyvek lapjain egy másik világ tárul elénk: egy vámpírok előtti világ, amikor az emberek még nem éltek félelemben, nem voltak falak, és az éjszaka nem a szörnyetegeké volt. Egy világ, amelyben szabadok voltunk."

Egy jó vámpíros könyvhöz méltóan tele a regény vérrel és fájdalommal. Csakhogy ez nem egy egyszerű vámpíros könyv, mert az emberek életét más lények is veszélyeztetik: a veszettek, akik gyakorlatilag (vámpír)zombik. Erről nem tudtam olvasás előtt, szóval nagy meglepetés ért! Filmben irtózom a zombiktól, könyvben viszont imádom őket. Nem vallanám magam zombiszakértőnek, de pár könyvet elolvastam a témában, és bármily hihetetlen, mind-mind egyedi volt. A halhatatlanság szabályai is ilyen egyedi zombitípust ábrázol; megvan a veszettek sajátos története.

Némi romantika is helyet kap a történetben, de minimális. Allie ugyanis (még?) nehezen tudja elválasztani a vonzódást az éhségtől. Mindent megtesz, hogy ne bántsa Zeke-et, de ez nem ilyen egyszerű. Amúgy a könyv végéig reménykedtem, hogy Kanin, Allison átváltoztatója lesz az „alfahím”, és szabályosan sokkot kaptam, hogy rá az apaszerepet szabták. Az is nagyon furcsa, hogy ahány összecsapásra kerül sor, mindig Allison a hős lovag, és mindig Zeke a megmentésre váró hercegnő. Nem csoda hát, hogy Zeke-re nem tekintek férfiként, és így az egész szerelmi szál egy rossz viccnek tűnik.

Habár tele van a könyv eszméletlen, izgalmasabbnál izgalmasabb jelenetekkel, mégsem tudnék közülük egy kedvencet kiemelni. Ugyanígy nem tudnék olyat választani, ami fölösleges lenne, ami nem tesz hozzá a történethez. A szereplők közül viszont könnyedén tudok választani. A kedvencem Allie: tökös, jól bánik a katanával, eszes, ragaszkodik az életéhez, és vámpírként is emberibb a legtöbb embernél. A legkevésbé kedvencem (magyarul: utáltam) Cingár: Allie ellentéte, beszari, élősködő, nyafogó kis nyomorék. Nem is értem, hogy nem nyírta ki senki és semmi. Érthetetlen, hogy tudtak ők ketten barátságot kötni, de az tuti, hogy Allie végül megbánta.

"Vámpírok vagyunk, mondta Kanin az egyik utolsó esténken. Mindegy, honnan jöttünk, kik voltunk. Hercegek, urak, veszettek, mindannyian szörnyek vagyunk, kitaszítva az emberek közül. Soha nem fognak bennünk megbízni, soha nem fognak befogadni minket. Mindegy, hogy bujkálunk-e előlük vagy köztük járunk, mindig is szakadék lesz köztünk. Elátkozottak vagyunk, magányosak. Most még nem érted, de eljön majd az idő, amikor válaszúthoz érsz, és döntened kell, merre tovább. Démon leszel emberi arccal, vagy harcolsz a démon ellen az idők végezetéig, tudva, hogy a küzdelem mindörökké magányos lesz."

Egyszóval tetszett az első kötet, ó, de még hogy! Kíváncsi vagyok, mit hoznak a folytatások, és várom Kanin visszatérését! No meg egy rakás elvarratlan szálat hagyott maga után a könyv, amelyek alapján a folytatásban is hasonló izgalmakra számíthatunk.

+1: Dicséret a kiadónak az igényes munkáért! A fordítás remek, az elütések, szerkesztési hibák száma olyan minimális, hogy talán ha 2-3-mal találkoztam az egész könyv során. További köszönet azért, hogy szokásuktól eltérően nem az angol cím dominál, sőt, teljesen magyar címet kapott a könyv! Üdítő élmény végre egy ilyet látni a kiadótól. Egyedül a borítón lévő lány nem tetszett, egyáltalán nem így képzelem el a kötet főszereplőjét.

Először 4 pontot akartam adni a regénynek, a halálra ítélt romantikus szál miatt. Ám a napokban újra elővettem a könyvet (majdnem egy év telt el az olvasás és ezen bejegyzés között, fel kellett frissíteni az emlékeket), és rá kellett jönnöm, hogy még a furcsa kapcsolat ellenére is rettenetesen jó ez a történet. Maradok az öt pontnál, megérdemli!

A könyv trailere