Sandra Regnier: Az elfek öröksége

Sorozat: Sárkányok gyermeke 1.
Oldalak száma: 368 oldal
Megjelenés éve: 2015
Eredeti megjelenés: 2013
Fordította: Hajdúné Vörös Eszter
Kiadó: Maxim
Kiadói sorozat: Dream válogatás
Eredeti cím: Das geheime Vermächtnis des Pan
ISBN: 9789632616124
Műfaj: YA, fantasy, romantikus
Goodreads átlag: 80% (4,02)
Moly.hu átlag: 86%

Fülszöveg:

Felicity Morgan nem pontosan az, akit az elfek megjövendölt megmentőjeként elképzelünk. Még csak tizennyolc éves, fogszabályozót visel, a divatos ruhák nem az ő világa, és mindig úgy fest, mint aki nem aludt eleget. Fay mégis különleges sorsra rendeltetett. Egy nap új tanuló érkezik Felicity iskolájába, aki messze a leghelyesebb srác Londonban. Ő Leander FitzMor. Vonzó megjelenésével, kedvességével és megnyerő személyiségével mindenkit az ujja közé csavar. Felicity távol marad a fiút ostromló lányok csapatától, de Leandert mégsem tudja kizárni az életéből. Mert bár az iskola legnépszerűbb diákjai sorban állnak Lee barátságáért, a fiú mégis folyton Felicity társaságát keresi. Ahogy telik az idő, Fay egyre több furcsaságot tapasztal, és úgy tűnik, hogy Lee is titkol valamit. A lány egyre biztosabb benne, hogy valami nem stimmel, de erről csak akkor bizonyosodik meg, mikor Leevel váratlanul visszautaznak az időben...

Én és a könyv

Olvasva: 2017. június 27. → július 1.

2015-ben, amikor megjelent a könyv, egy ideig fent volt a kívánságlistámon, de nem szereztem be. Az értékelések sem győztek meg, meg ez az új borító sem. Azért a sztori érdekelt, úgy voltam vele, majd elolvasom egyszer, és nyilván most jött el az ideje.

Véleményem

Az eredeti borító

Lee új diák a suliban, csakhogy nem tanulni jött: meg akarja nézni magának Felicityt, akiről egy jóslat szólt. Rögtön az első napon meg is csókolja Felicityt, ezzel mágiával magához köti... csak épp egy másik Felicityt. Ettől kezdve a lány folyton Lee nyakában fog lógni, megnehezítve a fiú dolgát abban, hogy közelebb kerüljön Felicity Morganhez.

Felicity Morgan, gúnynevén City, egy önbizalomhiányos, enyhén túlsúlyos, fogszabályzós lány, göndör vörös hajjal. Éjszakánként az anyja kocsmájában dolgozik, de az az álma, hogy tanár legyen. Senki sem tántoríthatja el a céljától, főleg nem ez a magas, szőke fiú, aki valamiért folyton az ő társaságát keresi. Ám amióta Lee megjelent, Cityt látomások és tévképzetek gyötrik... vagy talán nem is a képzelete játszik a lánnyal...

Nem is tudom, mit vártam ettől a könyvtől, de nem azt, amit kaptam. Elfekről nem sok szó esik benne (kivéve, mikor Felicity úgy nyilatkozik a súlyfeleslegéről, hogy "nem vagyok éppenséggel elf"), cserébe kapunk időutazást. Német író(nő), londoni helyszín, időutazás... ismerős lehet ez az Időtlen szerelem trilógiából. Innentől kezdve nem tudtam megállni, hogy össze ne hasonlítsam a kettőt, pedig történetileg teljesen eltérőek.

"– Léteznek még másfajta misztikus lények is? Mi a helyzet a tündérekkel?

– Csak a mesékben.

– Egyszarvúak?

– Nem.

– Trollok?

– Nem.

– Farkasemberek?

– Most minden filmet felsorolsz? – Ez egyszerre hangzott vidámnak és visszafogottnak.

– Biztos vagy benne, hogy nincsenek vámpírok?"

Leet már a legelső fejezetben meggyűlöltem, amikor elhangzott a fejében ez a mondat: "Pechem is lehetett volna, Felicity éppenséggel lehetett volna az a töltött galamb is ott hátul." Hát, peched is van, öregem, mert így egy olyan lányt kell becserkészned, aki fikarcnyit sincs tőled elájulva. Szerencsére csak az elején ilyen Lee, a továbbiakban egész elbűvölő lesz. Nem hittem volna, hogy egy ilyen bemutatkozás után meg tudom őt szeretni.

Felicityről (legyen a továbbiakban csak Fay) ugyanígy nehezen tudtam eldönteni, kedvelem-e vagy sem. Egyrészt bírtam őt, mert nem olyan felszínes, mint a többi lány. Az sem semmi, hogy suli mellett az anyukájának segített a kocsmában; kár, hogy a suli rovására ment (na, ezt az anyja egy cseppet sem bánta). Viszont nem tetszett, hogy olyan kevésre tartotta magát, és állandóan a súlyfeleslegére terelte a szót. Kevesen tudják méltósággal viselni a saját testüket, főleg ebben a korban. Fayben becsülöm, hogy tett azért, hogy csinosabb legyen, csak kár, hogy a vonzerejével nem nőtt együtt az önbizalma. (Mellesleg Fay 63 kiló és 170 cm magas, hol kövér ő? Hagyjuk már.)

Amit a fülszöveg említ, hogy Fay és Lee váratlanul visszautaznak az időben, nos..  ez csak a könyv végén következik be. Lehetne ez a kötet fő történetszála, de nem így van. A probléma (amiről amúgy nem árulok el semmi fontosat) túl gyorsan megoldódik, hipp-hopp lezavarta, összecsapta a szerző, pedig az volt a könyv legérdekesebb része. De nem ez volt ám a legelső alkalom, amikor Fay visszautazott az időben! Többször is előfordult, de Fay azokat nem vette túl komolyan; furának titulálta, majd élte tovább az életét, mintha mi sem történt volna.

A kedvenc részem az volt, amikor egy ideig Fay Lee-nél lakott. Igazán jó páros lennének, szerettem őket együtt, akkor is, ha nem történt köztük semmi. Túl sokan állnak közöttük: Lee-re a fél iskola bukik, még Fay barátnői is, Fay oldaláról pedig Richard és Ciaran zavarja az alakuló kapcsolatot. Szerintem Richard a történet szempontjából tök fölösleges karakter, egyáltalán nem hiányozna. Ciaran pedig... na, róla fogunk még hallani, az biztos.

Nem tökéletes a könyv, de írjuk annak a számlájára, hogy sorozatkezdő kötet, és Fay csak lassan ismerkedett meg az elfek világával. Nem, ez nem igazán pontos, mert nem ismerkedett meg a világukkal, csak rájött, hogy léteznek. Én csak remélni tudom, hogy a második résznek több köze lesz a fantasyhoz. Nagyon kíváncsi vagyok arra a bizonyos jóslatra, ami Fayről szól. Hibái ellenére négy pontot kap tőlem a könyv, mert szerettem olvasni.