Oldalak száma: 382 oldal
Megjelenés éve: 2016
Eredeti megjelenés: 2016
Fordította: Bottka Sándor Mátyás
Kiadó: Athenaeum
Eredeti cím: Flawed
ISBN: 9789632935362
Besorolás: YA, disztópia
Goodreads átlag: 81% (4,06)
Moly.hu átlag: 93%
Fülszöveg:
A skarlát betű és A beavatott izgalmas és gondolatébresztő ötvözete a bestsellerszerző, Cecelia Ahern lélegzetelállító regényében.
Celestine North minden szempontból tökéletes életet él. Példás testvér és gyermek, osztálytársai és tanárai kedvelik, és a barátja is lenyűgöző pasi. Egy nap azonban váratlan helyzetben találja magát, és ösztönösen dönt. Szabályt szeg, ez pedig hatással lehet egész életére. Akár börtönbe is kerülhet. Kiközösíthetik, megbélyegezhetik, billogot süthetnek rá. Lehet, hogy Vétkessé nyilvánítják.
Az ismert sikerszerző, Cecelia Ahern fiatal felnőtteknek írt első regényének társadalmában csak az engedelmeseknek van helye, a lázadást csírájában elfojtják. Egy fiatal lány, aki kiáll magáért, mindent elveszíthet.
A Vétkes és folytatása, a Perfect hamarosan a mozivásznon is látható lesz, filmes jogaikat nemrégiben megvásárolta a Warner Bros.
Én és a könyv
Olvasva: 2017. szeptember 4-8.
Cecelia Ahern nevével akkor találkoztam először, amikor megnéztem az Utóirat: Szeretlek című filmet. Később, miután moly lettem, sokszor szembejöttek velem a könyvei, de nem igazán olvasok olyan történeteket, amelyek csak romantikusak, és semmi fantasy, semmi akció. Azt tudtam, hogy ez a könyve, A Vétkes állítólag más, ezért felkerült a várólistámra, de egyáltalán nem terveztem, hogy a közeljövőben elolvasom. Annyira örülök, hogy kiválasztották nekem a TVK-ra!
Véleményem
[Forrás] |
A Vétkes nagyon közel áll ahhoz, hogy a kedvenc könyveim közé kerülhessen. Disztópia, ráadásul európai, és aaaaaannyira izgalmas! (Aki ismer, tudhatja, hogy én az akciót minden könyvben elvárom.) Cecelia Ahern a kegyetlenkedéstől sem retten vissza. Borzalmas jeleneteket írt bele a könyvbe, nagyon rossz volt olvasni, de pont ezek tették hihetővé a történetet.
A világfelépítést egyszerre imádtam és gyűlöltem. Tetszett, mert egyedi és jól kidolgozott, de nem tetszett, mert annyira igazságtalan! Én amúgy is nehezen viselem az igazságtalanságot (és csak enyhén fejeztem ki magam), és ebben a könyvben sokkal többet kaptam belőle, mint amit fel tudok dolgozni. Olvasás közben végig dühös voltam, és azóta is, akárhányszor visszagondolok a könyvre. Ha a saját érzéseim mögé nézek, akkor viszont el kell ismernem, az egész Vizsgálóbizottság, billogozás és száműzetés-nélküli-száműzetés ötlete zseniális.
"Mi azt valljuk, hogy a vétkesség megerősít. Aki hibázik, tanul belőle. Ha valaki soha nem hibázik, hogyan tanulja meg, mi a helyes, és mi nem, hogyan ismeri meg önmagát? Honnan tudja, mit képes, és mi nem illik a személyiségéhez? Minél több hibát követ el az ember, annál többet tanul."
Celestine-t kedveltem is meg nem is. Idegesített, hogy mindenki tökéletesnek nevezi őt (ha jól emlékszem, egyszer saját magát is jellemezte ezzel a szóval). Ne már! Annyira azért nem volt különleges. Olvasóként azonban végigkövethetjük az átalakulását, ahogy „tökéletes” állampolgárból lázadó lesz. Eleinte ugyanis Celestine is megvetette a Vétkeseket, később már emberszámba vette őket, végül pedig rájött, hogy sokszor pont azok a vétkesek, akiken nincs billog. Belelát Crevan (a Vizsgálóbizottság elnöke, egyben Celestine barátjának az apja) ügyeibe, hogy kiket és milyen ürüggyel billogoztat meg, és mi ezzel a végső célja. Celestine-nel az ügy személyessé válik, Crevan új küldetése, hogy a lányt kiiktassa, mielőtt az romba dönti a hatalmát.
A többi szereplő sem lett a szívem csücske. Azt hiszem, itt mindenki megteszi azt, amit kell, hogy túlélje, még ha ez azzal is jár, hogy másokat bánt vele. Például ott van Celestine nővére, Juniper, és C. barátja, Art. Lehet, hogy mindketten jó emberek, de annyira nem, hogy egy Vétkes mellé álljanak. És ha a karaktereket nem is szerettem, azt igen, hogy nem feketék és fehérek. (Csak semmi rasszizmus, nem a bőrszínükre értem, hanem arra, hogy van személyiségük!)
"Megtanultam, hogy bátornak lenni azt jelenti: végig érzed magadban a félelmet. A bátorság nem tünteti el a rettegést, csak harcol, megküzd vele minden szó, minden lépés előtt. Csatázik vagy táncol vele, hogy kiderüljön, felül tud-e kerekedni rajta. Bátorság kell ahhoz, hogy legyőzd a félelmeidet, de ahhoz, hogy bátor lehess, kell a félelem is, amin felülkerekedsz aztán."
Egyetlen dolgot tudok „hibaként” felhánytorgatni: hogy lett Carrick fontosabb Celestine-nek, mint Art? Carricket nem is ismerte, semmit sem tudott róla, Art pedig egész életében ott volt neki, mégis, ha Carrick eszébe jutott, Artot már el is felejtette. Ez jobban zavart a könyv elején; a végére már én is gondolkodás nélkül Carricket választottam volna Art helyett.
Na szóval, hatalmas pozitív csalódás ez a könyv! A történet YA-mivolta kimerül ebben a Carrick vs. Art háromszögben, azt leszámítva nem érződik a könyvön, hogy kamaszokról íródott. Nagyon ajánlom 16 éven felül, felső korhatár nélkül; senkit ne tántorítson el a YA-címke!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése