2019. június 7., péntek

Ransom Riggs: Napok térképe

Sorozat: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei 4.
Oldalak száma: 480 oldal
Megjelenés éve: 2019
Eredeti megjelenés: 2018
Fordította: Gálvölgyi Judit
Kiadó: Kossuth
Eredeti cím: Map of Days
Besorolás: ifjúsági, fantasy
Moly.hu átlag: 94%

Fülszöveg:
A különleges képességekkel megáldott/megátkozott, 16 éves Jacob Portmant a szülei épp elmegyógyintézetbe készülnek szállítani. Az átlagos amerikai kisvárosi család ugyanis egy szót sem hisz el a fiú kalandjaiból és hőstetteiből a különlegesek – üresrémek és lidércek által fenyegetett – világában. Pont jókor jelennek hát meg az autó előtt Jacob különleges barátai: a kezével lángot gyújtó, szépséges Emma, az emberfeletti erejű Bronwyn, a divatbolond Horace, a halottakat feltámasztani képes Enoch, a méheknek parancsoló Hugh, az első és hátsó szájával is harapni tudó Claire, a nehezék nélkül súlytalanul lebegő Olive és oltalmazójuk, nevelőjük, az alakváltó ymbryne, Vándorsólyom kisasszony. 
Az időhurok szorításából szabadulva immár valamennyien a hirtelen előreöregedés veszélye nélkül mozoghatnak térben és időben. Útra kelnek az egykori londoni nyomornegyedből, Devil's Acre-ből, hogy felfedezzék a jelen normális Amerikáját, de az amerikai különlegeseket is. A kalandokban bővelkedő úton vezetőjük a mindkét világot ismerő – és a jelenben valóban csak 16 esztendős – Jacob…

Én és a könyv


Ekkor olvastam: 2019. április 23. -- június 4.

A Napok térképe a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei trilógia sorozat 4. része; ez az a sorozat, aminek nagyon sokáig ellenálltam, aztán végül, amikor rászántam magam az elkezdésére, egyik kedvencemmé vált. A harmadik rész tökéletesen lezárta a történetet, ezért nem is számítottam folytatásra; meglepetésként ért a hír, hogy Ransom Riggs újra megnyitotta előttünk a különlegesek, ymbryne-k, időhurkok és üresek világát.

Véleményem 

"Sosem kételkedtem annyiszor abban, hogy ép az elmém, mint az első este, amikor a madárasszony és védencei eljöttek, hogy megmentsenek a bolondokházától."
A harmadik kötet azzal ért véget (és most ne figyeljen ide, aki még nem olvasta!), hogy Jacobnak hála véget ért az üresek és a lidércek rémuralma, a különlegesekre egy új korszak hajnala virradt, és Jacob barátai megszabadultak az őket kötő időhuroktól, szabadon utazhattak térben és időben, a hirtelen előreöregedés veszélye nélkül.

Jacob visszatér a normális életébe, normális szüleihez, de már nem érzi azt a saját életének; hiányoznak belőle a barátai, a kalandok. Azután a barátai megjelennek a jelenben, floridai otthonánál, és rögtön bajba is keverik. A gyerekek mindannyian munkát kapnak a Huroktikumban, piti, aprócseprő feladatokat sóznak rájuk, miután kb. megmentették a különlegesek világát, és ezt - teljesen jogosan - igazságtalanságnak érzik. Jacobnak az volna a feladata, hogy készítse fel barátait a jelen Amerikájára. Épp egy bevásárlókörútra indulnak, amikor Jacob véletlenül elhunyt nagyapja, a híres üresvadász, Abe Portman utcájába hajt be. Amikor észhez tér, megfordulna, de a többiek, főleg szerelme, Emma, ragaszkodnak hozzá, hogy bemenjenek Abe házába. Jacob nagypapája, Abe ugyanis az ő barátjuk is volt a múltban, és Emma élete szerelme. A házban aztán olyan titkokra bukkannak, amelyekről még Jacob sem tudott. Abe ugyanis nem egyszerű üresvadász volt, hanem különleges gyermekeket is mentett, csapatával számos küldetést hajtott végre. Ekkor fogalmazódik meg Jacobban a gondolat, hogy nagyapja nyomdokaiba lépjen.
"– Az utazás az ember fejlődésének lényegi része – mondta Vándorsólyom kisasszony. – Amíg nem utazott, a legműveltebb ember is tudatlan."
Jacob felveszi a kapcsolatot Abe egykori társával, H-val, s a találkozóra Emmát is magával viszi. Miután bizonyítják különlegességüket, H-tól feladatot kapnak: vigyenek el egy csomagot valakinek, valahova, de sem a címzettet, sem a helyet nem árulja el. Jacob fogja nagyapja legjobb kocsiját, és Emmával, Bronwynnal, Enoch-kal és Millarddel útra kel, természetesen Vándorsólyom kisasszony tudta és beleegyezése nélkül. Hurkokat kutatnak fel, szorult helyzetekbe keverednek, de a próbaküldetést sikerrel véghezviszik. Azután újabb, immár komoly feladatot kapnak H-tól: egy kapcsolat nélküli különleges személyt kell felkutatniuk, és biztonságos hurokba juttatni. Ekkor kezdődnek csak az igazi problémák, hiszen Amerika időhurkait nem az ymbryne-k irányítják, hanem klánok harcolnak felettük, és a legkisebb inzultus, területsértés is kipattinthatja a küszöbön álló klánháborút.
Nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinek legújabb epizódjába; az előző részek magasra tették a lécet, ezért volt már egyfajta elvárásom a kötettel szemben. Abba nem gondoltam ugyanis bele, hogy most egy új konfliktust kell felépítenie az írónak. Az előzménykötetekben a lidércek és üresek csapata harcolt a különlegesek és ymbryne-k ellen, most is erre a felállásra számítottam, de a szerző egész más irányba vitte el a történetet. Itt és most a különlegesek lázadnak, nem csak az ymbryne-k ellen, hanem egymás ellen is, és ez Vándorsólyom kisasszony védencei között is kimutatható. A csapat megoszlik, egyik fele hűséges marad a kisasszonyhoz (és ez a kötet nem róluk szól, pl. Hugh, Claire, Olive és maga Vándorsólyom kisasszony is háttérbe szorul), a másik felük Jacobhoz húz, és semmiféle parancsnak nem engedelmeskednek. Egy másfajta konfliktus is hatással lesz a szereplőkre, mégpedig a Jacob-Emma-Abe háromszög. Emma egész életében Abe Portmanbe volt szerelmes, ám Abe nem maradt vele a hurokban; élte az életét, családot alapított, és meghalt. Ez túl sok volt Emmának, mégis kibontakozott közte és Abe unokája, Jacob között a románc, ami bizarr volt ugyan, mégis úgy tűnt, hogy működik. Viszont most, hogy Emma és Jacob is egyre többet tudnak meg Abe titkos életéről, és gyakorlatilag az ő nyomait követik a jelen világában, felszínre kerülnek bizonyos elfojtott érzések. Emmánál a szeretet, ami soha nem szűnt meg. Jacobnál pedig a féltékenység, amit saját, elhunyt nagypapája iránt érez; és nem csupán Emmával való kapcsolata miatt, hanem azért is, mert ő hős volt, Jacob pedig "csak" egy gyerek, akire még rendes munkát sem bíznak. A két fiatal negatív érzései hatással lesznek a kapcsolatukra, és így végső soron a könyv hangulatára is.

A könyv első fele tulajdonképpen erről szól: rég eltemetett titkok előásásáról, és a múlt eseményeinek feldolgozásáról. Be is vallom, nagyon nehezen haladtam vele, mert semmi izgalmas nem történt egészen a feléig. Csak azután kezdtem érezni, hogy igen, ez az a sorozat, ez az a hangulat, amit szeretek. Végre visszatértek a sorozat meghatározó elemei, az időhurkok és a különleges képességekkel bíró emberek, a bizarr fotók és a hozzá szőtt, még bizarrabb események. Nem leszek népszerű ezzel a kijelentésemmel, de hiába indult be a cselekmény, az még mindig nem hozta az első három rész színvonalát. Úgy éreztem, ez a könyv csak halvány próbálkozás arra, hogy újraélesszen egy sikerre vitt történetet. Hogy az író sem ad bele mindent, csak fél szívvel írja tovább. Főleg akkor éreztem ezt, amikor Bronwyn összeesik, mert lövést kapott, és kórházba akarják vinni, de elterelik a gyerekek figyelmét, és Bronwyn nem jut el a kórházig, viszont alig néhány órával később ereje teljében van, mintha el is felejtette volna, hogy kilyukasztották. Később erre a lövésre már csak altatólövedékként utalnak, utána meg altató hatású folyadékkal bekent nyíllal. De hogy erre a következtetésre miként jutottak, és hogy Bronwyn mikor és hogyan gyógyult meg, az nálam kimaradt.

Ó, aztán eljött az utolsó fejezet utolsó pár oldala, és minden negatívumot elfelejtettem, ami odáig megfogalmazódott bennem. Ez a néhány oldal mentette meg a sorozatot a szememben, és érte el, hogy a folytatást is el akarjam olvasni. És ez azért is nagy szó, mert a szereplők, akiket korábban kedveltem, most minden szimpátiámat elvesztették. Jacob állandóan hősködött, mert olyannyira akarta bizonyítgatni, hogy van olyan jó, mint nagyapja volt - persze, sikertelenül, mert épp ezzel ront el mindent. Emma - Jacobhoz hasonlóan - Abe szellemét kergeti. Érthető, hogy még mindig szereti, és talán sosem fogja feldolgozni, hogy Abe őnélküle élte le az életét, mégis, ez irtó igazságtalan Jacobbal szemben. A többi karakter szinte említésre sem méltó, annyira nem jutottak fontos szerephez - még V. kisasszony sem. Viszont van egy szereplő(páros), akiket többet szerepeltettem volna: H. és hű üresréme, Horatio. Ők csak az elején és a végén tűnnek fel, és az utolsó fejezetben van egy olyan közös pillanatuk, ami egyszerre bizarr (tudom, sokszor használom ezt a szót, de aki olvasta, tudhatja, hogy ennek a sorozatnak ez a lényege) és szívet tépő (sosem gondoltam, hogy lesz egy üresrém, akit bírni fogok). Na, róluk szerettem volna többet megtudni, hogyan tudott, és főleg miért, együtt élni negyven évig a vadász és a vad.

Összességében nem volt ez rossz, csak többet vártam tőle. Ebben a történetben új időszámítás kezdődött, a Napok térképe felvezette a legújabb nehézséget, ami a különlegesekre vár. Vagy legalábbis azt hinnéd. Amíg el nem olvasod az utolsó pár oldalt. Komolyan!

A bejegyzést a Kossuth Kiadó támogatta, ezúton is köszönöm a recenziós példányt a kiadónak!

A sorozat részei


  1. Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei | értékelés
  2. Üresek városa | értékelés
  3. Lelkek könyvtára | értékelés
  4. Napok térképe

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése