Sorozat: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei 2.Oldalak száma: 384 oldal
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2014
Fordította: Gálvölgyi Judit
Kiadó: Kossuth
Eredeti cím: Hollow City
ISBN: 9789630978842
Műfaj: ifjúsági, horror, fantasy, paranormális
Goodreads átlag: 4,07 / 5
Moly.hu átlag: 89%
Fülszöveg:
Figyelem! A fülszöveg cselekményleírást tartalmaz az előző kötetre vonatkozóan!
A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinek hihetetlen, kalandos története folytatódik. Jacob Portman a barátaival Londonba indul. A gyerekek szeretnének biztonságra lelni egy időhurokban, ahol nem fenyeget sem öregség, sem betegség, sem ellenség. Azt remélik, hogy gondviselőjükön, Vándorsólyom kisasszonyon is segíteni tudnak, hogy visszanyerhesse emberi alakját. Mielőtt barátait biztonságos helyre vezeti, Jacobnak meg kell hoznia egy fontos döntést szerelméről, Emma Bloomról. Közben a háború sújtotta Londonban vérszomjas lidércek és éhes üresrémek fenyegetik őket…
Ransom Riggs különleges hősei, a szörnyeket látni képes Jacob, a puszta kezével tüzet gyújtó Emma, a láthatatlan Millard, a halottakat feltámasztó Enoch és társaik visszatérnek a fantasztikus fordulatokkal teli regényben.
Én és a könyv
Olvasva: 2016. november 2-3.
Ha egyszer belekezdek egy sorozatba, általában egy év is eltelik, mire kézbe veszem a következő kötetét. Ennek csak egyetlen oka van: imádok mindig valami újba, valami ismeretlenbe belekezdeni. Ennek a trilógiának az első részét, a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeit még csak most szeptemberben olvastam, aztán feltettem az Üresek városát a várólistámra. Nem kellett sok idő, és az egyik kihívásra kiválasztották elolvasásra, így viszonylag hamar sort kerítettem a folytatásra.
Véleményem
Figyelem! A véleményem cselekményleírást tartalmaz az előző kötetre vonatkozóan!
Jacob és a különlegesek története ott folytatódik, ahol a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei véget ért. Az 1940-es időhurok felbomlott, Jake a múltban ragadt; az árvaházba belecsapódott a bomba, és a gyerekek kénytelenek elhagyni a szigetet. A céljuk az, hogy találjanak egy másik időhurkot, de ez nem megy olyan könnyen: a szigetről eljövet tengeri viharba keverednek, és a térkép - majdnem minden más tulajdonukkal együtt a tengerbe veszik. Akkor sem nyugodhatnak meg, amikor végre elérik a szárazföldet, ugyanis lidércek hada vadászik rájuk, vagyis a madáralakban ragadt Vándorsólyom kisasszonyra. Az egyik időhurokban három súlyos dologgal szembesülnek: egy, hogy az üresrémek már képesek bejönni a hurokba; kettő, hogy Vándorsólyom kisasszonyt egy olyan szerrel permetezték be, ami meggátolja őt a visszaváltozásban (és ha egy ymbryne túl sokáig madár alakjában marad, kiveszik belőle minden emberség, és soha többé nem tud visszaváltozni); és három, hogy Vándorsólyom kisasszonyt csak egy ymbryne tudja visszahozni, ám Wren Ökörszem kisasszony az egyetlen, akit még nem kaptak el a lidércek. A gyerekeknek három napjuk van arra, hogy a háború (és lidércek) sújtotta Angliában épségben elérjék Londont, és megtalálják a rejtőzködő Ökörszem kisasszonyt; máskülönben sohasem láthatják viszont igazgatónőjüket.
Az Üresek városa hasonlít az előző részhez, mégis nagyon különbözik. Számomra például ugyanolyan megkapó volt, ugyanannyira élvezetes, a háborúnak "köszönhetően" pedig ugyanolyan borongós hangulatú. Viszont a mesélő jellege megszűnt; már nem kell az olvasót egy új világba bevezetni, nyugodtan belevághatunk a cselekmény közepébe.
Jake-ék sok kalandot élnek meg, és minden alkalommal életveszélybe sodródnak. Annyira izgalmas volt ez a kötet, hogy két nap sem kellett hozzá. Már a könyv elején beüt a krach, és a helyzetük egyre rosszabbra fordul. Folyton üresek és lidércek loholnak a sarkukban, ezért mindig mozgásban vannak. Ha egy könyv ilyen dinamikus, nagyon nehéz lerakni, és bármi másra koncentrálni.
"Bizonyos igazságokat a legjobban a mítoszok fejezik ki."
A különleges gyerekeket egytől-egyig megszerettem. Ez a kötet - bár szintúgy Jake szemszögéből íródott - sokkal kevésbé szól Jake-ről, és végre a többi gyerek is teret kap. A kis csapat tagjai: Emma, Bronwyn, Enoch, Claire, Olive, Fiona, Horace, Millard és Hugh (ha nem hagytam ki senkit). Claire és Fiona egy ponton kiszállnak a történetből, de új gyerekek csatlakoznak cserébe: egy hátborzongató ikerpár és egy telekinetikus képességgel bíró lány. Még mindig tetszik, hogy ennyien ennyiféle különleges képességet birtokolnak, de még ennél is jobban imádom, amikor összefognak, és együttes erővel, egymást kiegészítve gyűrik le az ellenséget. A szereplők közül Millard a kedvencem, de Bronwyn és Olive is felzárkózott hozzá. Enoch a legellentmondásosabb karakter: utáltam a pesszimizmusát, de a kegyetlen beszólásait imádtam.
Sajnálom a gyerekeket, amiért el kellett hagyniuk a biztonságos kis otthonukat, de olvasóként nagyon is örülök neki. Kinyílik előttük a világ, új embereket és tájakat ismernek meg, hihetetlen kalandok várnak rájuk. Ez az egyik oka, amiért az Üresek városát még jobban szerettem az előzményénél.
"Az ismeretlen vonzó, de ha egy helyet felfedeztek, katalogizáltak és feltérképeztek, elveszti a jelentőségét, csak újabb poros tény egy könyvben, megszűnik a titokzatossága. Talán mégis jobb néhány üres foltot hagyni a térképen. Hagyni, hogy a világ megtartson valamit a varázsából, nem kierőszakolni minden egyes titkát.
Talán jobb néha-néha elámulni."
Ahogy látom, Ransom Riggs fantáziája határtalan, ha képtelenségeket kell kitalálni. Erre legjobb példa a menazséria, az első időhurok, amelybe hőseink beugranak. A beszélő kutya még elmegy, de az emuráf... Ez még ebben a könyvben is túl elborultnak hatott.
A másik oka, hogy miért szerettem jobban a második részt: a fényképek. Itt a képek már inkább csak illusztrációkként szerepeltek, és ez szerintem sokkal jobb így. Nem kellett azon gondolkodnom, vajon ki készítette a képet és hogyan, mert a könyvben nem említették, hogy igazán létezne. (Nem úgy, mint az első részben, ahol Jake kezébe kerülnek a fényképek, és azokat nézegeti.)
Hogy összegezzem a dolgokat: nekem már az első rész is nagyon-nagyon tetszett, de szerintem az Üresek városa azt is (bőven) felülmúlta. A sok utazással, életveszéllyel ez izgalmasabb, és hiába hosszabb és akciódúsabb, akkor is rövidebbnek tűnt. Bizony nem egy alkalommal az államat kapargattam a földről, de a legnagyobbat {{Spoiler - jelöld ki, ha el akarod olvasni: a madár visszaváltozásakor}} koppantam. Még több lidérc, még több üresrém, és az egyik hurokból a másikba való ugrálás – nem is tudom, melyiket imádjam jobban. Csak ajánlani tudom a könyvet! Életkort nem írok, mert ez állítólag ifjúsági horrror, de pont annyi horror van benne, ami az én igényeimnek megfelel; fiatalabb koromban biztosan rosszat álmodtam volna tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése