Sorozat: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei 1.Oldalak száma: 352 oldal
Megjelenés éve: 2011
Eredeti megjelenés: 2011
Fordította: Gálvölgyi Judit
Kiadó: Kossuth
Kiadói sorozat: -
Eredeti cím: Miss Peregrine's Home for Peculiar Children
ISBN: 9789630968829
Műfaj: fantasy, paranormális, horror, ifjúsági
Goodreads átlag: 3,85 / 5
Moly.hu átlag: 84%
Fülszöveg:
Egy rejtélyes sziget
Egy elhagyott árvaház
Egy különös fényképekből álló gyűjtemény
Ez vár felfedezésre a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című felejthetetlen regényben, amely a fantázia és a fotográfia elegyéből kever izgalmas olvasmányt. Történetünk kezdetén rettenetes családi tragédia indítja útnak a tizenhat esztendős Jacobot egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy Vándorsólyom kisasszony gondozottjai nem csak különlegesek voltak, de talán veszélyesek is. Lehet, hogy nem véletlenül száműzték őket egy kietlen szigetre. És valamiképpen – lett légyen ez bármilyen valószínűtlen – talán még mindig élnek.
Ez a nyugtalanító, réges-régi fényképekkel illusztrált regény élvezetes olvasmány felnőtteknek, tiniknek és bárkinek, aki élvezi a hátborzongató kalandokat.
Én és a könyv
Olvasva: 2016. szeptember 1. -- szeptember 5.
Amíg meg nem néztem a könyvből készülő/készült mozifilm előzetesét, eszembe sem jutott, hogy elolvassam a könyvet. Aztán az előzetes annyira megfogott, hogy hónapok óta várom, mikor mehetünk végre a moziba. De addig is: miért ne olvassam el? Feltettem a várólistámra, és szinte azonnal kiválasztották nekem egy kihívásra.
Véleményem
Ritkán, de előfordul, hogy egy könyv szavak nélkül hagy. Hogy annyira lefoglalja a figyelmem, hogy önálló gondolatokra nem marad kapacitásom. Hogy amikor nem olvasom, akkor is azon gondolkodom, mi vár még a szereplőkre és rám. Hogy magába szippant és megszűnik a külvilág. Nos, nekem pontosan ezt adta a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei.
Hogy mikor kezdődött ez az érzés? Azt hiszem, az első mondatnál. Úgy érzem, Abraham Portman nem is az unokájának mesélt, hanem nekem. Mesélt a különleges gyermekekről, a Madárról, a nagy házról, ahol mind együtt éltek... és a szörnyekről. A mesék hol elvarázsoltak, hol megijesztettek, de nem tartottam őket többnek, mint Jacob. Nagyon is megértem ezt a különleges kapcsolatot nagypapa és unokája között. És amikor felfordult Jacob világa, az én szívem is megszakadt.
Nem tudtam, hogy fogja Jacob feldolgozni azt a pofont, amit az élettől kapott. Jöttek a rémálmok, az "akut stressz szindróma", majd a pszichiáter és a gyógyszerek, de semmi nem segített. Egészen addig, amíg Jacob egy nyomra nem bukkant, ami elvezetheti őt a nagyapja titkához. A fiú apjával a napfényes Floridából Walesbe utazik, hogy utánajárhasson, mi igaz a mesékből, és felkutassa Abe gyerekkori barátait.
A kutatás döcögősen indul, de végülis eljut a különleges gyermekekhez: ott, a szigeten, de egy másik időben: 1940. szeptember 3-án talál rájuk. Kiderül, hogy a gyermekek nem haltak meg, de még csak meg sem öregedtek: egy időhurokban élnek, és újra meg újra szeptember harmadikát élik át. Jacob minden nap visszajár, és lassan összebarátkozik nagyapja különleges barátaival: a "tüzes" Emmával, a láthatatlan Millarddal, az erős Bronwynnal, a lebegő Olive-val, és a többiekkel. Úgy, ahogy a nagyapja mondta: egy nagy házban élnek együtt, Vándorsólyom kisasszony pártfogása alatt. Jacob nagyon jól érzi magát új barátaival, de kiderül, hogy nagy veszély leselkedik a különlegesekre, és Jacob lehet a megmentőjük... vagy a vesztük.
Ebben a könyvben még a leíró részeket is kedveltem, bár abból nem volt sok. A 2011-es walesi szigetet borongósnak, sötétnek és fakónak képzeltem el. Az 1940-es változatát ellenben vidámnak, színesnek és érdekesnek. Erről a gyerekek tehetnek: az egyik helyen ott vannak, hogy beragyogják jelenlétükkel egymás életét, míg a másikban nincsenek, és Jacob élete üres nélkülük. De 1940-ben sem minden fenékig tejfel: épp kitörni készül a második világháború, de a gyerekekre és az igazgatónőre szörnyek leselkednek. Amint Jacob tudomást szerez a szörnyekről, összerakja a teljes történetet, és baljós sötétség telepedik a házra. Ekkor indul csak meg igazán a cselekmény, és innentől már tényleg nem tudtam abbahagyni az olvasást.
A szereplőket egytől-egyig megszerettem. Millard, a láthatatlan fiú humorával már első "feltűnésekor" belopta magát a szívembe, míg másokat szinte a végéig utáltam. Emma eleinte nem volt a kedvencem; nem értettem, miért ilyen ellenséges Jacobbal, de hamar fény derült a lány és Abe közös múltjára. Aztán nagyon szurkoltam, hogy Jacobbal is összebarátkozzon. Enoch volt az, aki a végéig ellenszenves volt. A fiúról azt kell tudni, hogy egyik lénytől el tudja venni az életet, és egy másiknak tudja adni. Jacobbal leginkább cicázott és szemétkedett, mégis fülig ért a szám, ha Enoch beszélt: olvasni is vicces volt a parasztos tájszólását, de elképzelni is. Ijesztő képességgel bírt, de végül csak bizonyította, hogy helyén van a szíve.
"Nem mentem messzire, csak körüljártam lassan a takaros kertet, az eget nézve, amely immár tiszta volt, csillagok milliárdja ragyogott rajta. A csillagok is időutazók. Ezek közül az ősrégi fénypontok közül vajon hány utolsó visszhangja csupán már halott napoknak? Ha a miénken kívül az összes nap kihunyna ma éjjel, hány nemzedéknyi időnek kellene eltelnie itt, amíg észrevennénk, hogy egyedül vagyunk? Mindig tudtam, hogy az égbolt tele van rejtélyekkel – de mostanáig nem jöttem rá, hogy a föld is tele van velük."
Ha mindenképpen meg kéne említenem valami negatívat, akkor azok a fényképek lennének. Az ötlet tetszik, hogy régi fényképekkel illusztrálja az író a történetet, de érződött, hogy a sztori épül a képekre, és nem fordítva. Szerintem a könyv a fényképek nélkül is tökéletesen élvezhető lett volna, azok nem tettek hozzá semmi lényegeset a tartalomhoz.
A könyv besorolása becsapós lehet: horror is meg nem is, ifjúsági is meg nem is. A kötetben (nyolcvanéves) fiatalok a szereplők, de ijesztő szörnyek üldözik őket, és itt-ott van benne csúnya beszéd is. Ettől még felnőtt fejjel is ugyanúgy élvezhető a könyv, sőt! A horrorról meg... inkább a fényképek az ijesztőek, mintsem a történet, de azok közül sem mind. Én csak ajánlani tudom a könyvet, úgy 14-15 éven felül (fiatalabbakat úgysem érdekelne), felső korhatár nélkül.
Alig várom, hogy moziban is lássam a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeit; nagy reményeket fűzök a filmhez! Nagyon tetszett a képi világa és a választott színészek, na meg Tim Burton neve is egyfajta garancia. Remélem, sikerül majd elvonatkoztatnom a könyvtől, mert már az előzetesből tudható, hogy ezt-azt gyökeresen megváltoztattak a történetben, pl. Emma lett a lebegő lányka. Csak győzzem kivárni ezt az egy hónapot!
A szerzőről
Ransom Riggs amerikai író és filmkészítő. 1980-ban született egy marylandi kétszáz éves farmon, de Floridában nőtt fel. A Kenyon College-ban tanult angol irodalmat, a Dél-Kaliforniai Egyetemen pedig filmművészetet. Jelenleg a kaliforniai Santa Monicában él feleségével, Tahereh Mafival.
(Kép és szöveg forrása: angol Wikipedia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése