Sorozat: -Oldalak száma: 262
Megjelenés éve: 2018
Eredeti megjelenés: 2016
Fordította: Nagy Boldizsár
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Eredeti cím: What Light
Besorolás: ifjúsági/YA, romantikus
Goodreads átlag: 3,57
Moly.hu átlag: 80%
Fülszöveg:
A szerelem mindent legyőz?
Sierra szeretné megérteni. Caleb szeretné jóvátenni.
Együtt rátalálhatnának az igaz szerelemre – ha elég bátrak ahhoz, hogy elfogadják, ami történt.
Keserédes történet az első szerelemről, a megbocsátás erejéről és a második esélyekről. Arról, hogyan lásd meg a másik valódi személyiségét. Sierra csak átmenetileg lakik a városban: a családjával minden évben eltöltenek itt egy rövid időszakot. Ez idő alatt a lány megpróbál érzelmileg távol maradni a fiúktól – Caleb pedig épp azon dolgozik, hogy megbocsásson önmagának, miután egy szörnyű tettet vitt véghez. A fiú szerint: mindenkinek lehet néha rossz napja. De csak akkor kezd el hinni ebben igazán, miután megismerte Sierrát.
Én és a könyv
Ekkor olvastam: 2018. december 23-27.
Még a tavalyi karácsony előtt, cserével jutottam hozzá a könyvhöz. Befejeztem a Vörös lázadást, és hiába a Champion - Bajnok (Marie Lu) és az Ármány és kézfogó (Böszörményi Gyula) volt legelöl a várólistámon, valami rövidet és könnyedet akartam inkább, amit még 2018-ban be tudok fejezni. Így esett végül a választásom a Micsoda fény!-re.
Véleményem
Sierra a szüleivel Oregonban nőtt fel, egy fenyőfarmon. Minden évben hálaadáskor Kaliforniába utazik a családjával, hogy eladják a saját termesztésű fenyőfáikat. Sierra el sem tudja képzelni, milyen lenne az élete, ha nem Kaliforniában töltené minden év utolsó hónapját, most mégis úgy néz ki, hogy anyagi gondok miatt nem jöhetnek majd vissza jövőre. Éppen ezért egyáltalán nem akar pasizni, barátnője, Heather legnagyobb bánatára.
És akkor Sierra meglátja Őt. Karácsonyfát vesz. Majd ismét megjelenik, és újabb fát vesz. Calebnek hívják. Gonosz pletykák keringenek róla a húgával kapcsolatban, aki azóta el is költözött a városból. Sierrát aggasztja a szóbeszéd, de ad egy esélyt a fiúnak, akiről kiderül, hogy csodálatos. A saját pénzén karácsonyfákat vesz, amit rászoruló családoknak adományoz. Miután megismeri a fiúnak ezt az oldalát, Sierra is csatlakozik a kis jótékonysági akcióhoz, óhatatlanul is egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Szerelmesek lesznek, pedig minden ellenük szól: a pletykák, Caleb múltja, Sierra szülei, és a tény, hogy Sierra csak pár hetet tölt Kaliforniában, karácsony után visszamegy az ország másik felébe. Megéri ennyit kockáztatni valakiért, akit csak most ismertünk meg?
Ez a regény központi kérdése, végig erre keresik a választ szereplőink. Ha nekem kéne válaszolnom: igen, hát persze, hogy megéri! Sierra és Caleb nagyon aranyosak együtt, én pedig egyszerre imádtam és utáltam a lány gondolataiban lenni. Újra átélni, milyen egy friss, kibontakozó szerelem, az varázslatos. De erre rátelepszik az a sötétség, hogy mindaz, ami most szép és jó, egy hónap múlva hol lesz? Már csak emlék. És ha Sierra tényleg szereti a Calebet, akkor odahaza nem csak azt fogja érezni, hogy de jó, hogy megtörtént, hanem szomorúságot is, amiért véget kellett érnie.
Karácsony... A legszebb ünnep. Gyerekként mindig ez volt a kedvencem. Imádtam a díszeket aggatni a fára, közben szaloncukrot enni. Ha otthon elkészült a fa, akkor öltöztem és átmentem a nagyszüleimhez, az övékét is feldíszíteni. Ebédre hazamentem, és amíg ettünk, a Jézuska titokban odarendezte az ajándékokat a fa alá. Bontogattunk, játszottunk, aztán sötétedés után mindannyian elsétáltunk mamámékhoz. Ott is bontottunk, aztán szármát meg mákos bejglit ettünk. Estére már nagyon elfáradtunk, de még azután autóztunk át a szentesi nagyszüleimhez. Körülálltuk a fát, énekeltünk, ajándékosztás, és "végkimerülésig" evés-játszás. Aztán ez szépen, lassan eltűnt. A szüleim és a nagyszüleim is műfenyőre váltottak, megszűnt a karácsony-illat. A testvéreimnek már nem volt kedve fát díszíteni, emiatt én is inkább feladatként éltem meg. A Jézuska is elmaradt, egymás kezébe adtuk az ajándékot. Felnőttem, elköltöztem, és bár amúgy sűrűn járunk haza, karácsonykor legtöbbször nem tudtunk hazamenni. Gondolkozhattunk, kinek mit vegyünk, pedig tudtuk, hogy úgyis a padlásra kerül. A karácsonyi csoda évről évre inkább nyűgbe ment át, de úgy érzem, idén valami új kezdődik; most rajtam a sor, hogy megteremtsem azt a varázslatot, amire a kisfiam szívesen fog visszaemlékezni. Ezért is volt jó kézbe venni Sierra és Caleb történetét; az egész könyvet áthatja az ünnepi hangulat, a karácsonyi csodában való hit, a forrócsoki íze, a fenyő illata, és mindezt színes fényfüzérek világítják meg.
"Megfogja a kezem, megpördít a tengelyem körül, aztán hozzám simulva mozogni kezd. A karácsonyi fények is velünk táncolnak a lágy szellőben."
A Micsoda fény! egy igazi karácsonyi ifjúsági regény, komoly témákat is feszeget, de semmi olyat, ami túl kényelmetlen lenne. A romantikus szál teljesen rendben van, mindkét fél szimpatikus; nincs insta-love, az erős kezdeti vonzódásból egy jó barátság alakul ki, ami valahogy, valamikor átmegy szerelembe. Kicsit hihetetlen is, hogy egy férfi így meg tudta írni egy fiatal lány szemszögéből ezt a történetet; Jay Asher most nőtt a szememben, miután a Tizenhárom okom volt...-tal nem kerültünk barátságba. Kívülállóként meg nem mondtam volna, hogy e két könyvet ugyanaz az író jegyzi. A Micsoda fény! egy teljesen más jellegű történet, nem akarja megváltani a világot, ne is várja tőle senki. Nálam egyszer olvasós könyv marad, néhány óra könnyed szórakozás, decemberre tökéletes olvasmány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése