A. O. Esther: Gombnyomásra 1.

Én és a könyv

Eszter első könyvét még 2013-ban, igazi könyvkukaccá válásom korában fedeztem fel a szentesi postán. Rögtön megtetszett a szőke, kék szemű angyalarc a borítón, de csak szemezgettem vele, és mindig valami másba kezdtem. Aztán megjelent a Gombnyomásra, ami disztópia(!), ráadásul az általam követett bloggerek is nagyon jó véleményt írtak róla. Így amikor szilveszterkor megkeresett az írónő, természetesen kapva kaptam az alkalmon. Azt nem mondom, hogy fenntartások nélkül, hiszen mint mindenki, én is a kötelező olvasmányokon nevelkedtem (Jókai, Madách, Gárdonyi, stb.), de igyekszem leküzdeni a sztereotípiákat. A hasonló cipőben járó olvasóknak üzenem, ez a könyv a célra tökéletesen megfelel: bátran kezdjen bele az is, aki ódzkodik a magyar szerzők műveitől!

Nos, mivel a fülszöveg így is elég terjedelmes, úgy gondoltam, nem mesélem el a cselekményt. Hagyom, hogy a jövőbeli olvasó is éppúgy elmerüljön benne, mint én magam. Azt elárulhatom, hiába vastag a könyv, lehetetlen néhány napnál tovább "húzni", hogy ne végezzen vele az ember olyan hamar! Mostanában nem volt hangulatom a hosszú könyvekhez. Türelmetlen voltam, képtelen sokáig ugyanarra koncentrálni. Olyankor azon veszem észre magam, hogy arról ábrándozok, mit olvassak következőnek, esetleg ne kezdjem-e el párhuzamosan. A minap azonban kórházba kerültem, és a Gombnyomásra első részét vittem magammal: gondoltam, 470 oldallal pont el tudok tölteni 3-4 napot. Ebben igazam volt, háromnegyedét odabent olvastam el (két és fél nap alatt, amiből egyet alvással töltöttem). :))

Ezzel el is árultam, hogy rettentő olvasmányos a történet. Szerencsére nincsenek benne hosszú leírások (noha a Gombnyomásra világában sokkal többet is tudtam volna álmélkodni a város letisztult, modern luxusán és a falon kívüli vadregényes birtokokon), az izgalomé a főszerep. De mit is vártam egy olyan könyvtől, ami azzal indít, hogy a főszereplő lány és két barátja éjjel kiásnak egy sírt a temetőben? És a feszültséget, figyelmet az írónő végig fenn tudta tartani, ilyen sztorihoz ritkán van szerencsém.

Leginkább egy meséhez tudnám hasonlítani a történetet. Talán azért, mert én a spiritualitástól nagyon távol állok - nem hiszek semmi olyanban, mint az aura, a lélek, a homeopátia, a szervezett vallások (bár utóbbi kettőnek semmi köze a könyvhöz). Nem azt mondom, hogy nem hiszek, csak épp nem ezekben, s éppen emiatt nem volt olyan érzésem, hogy ez tényleg megtörténhet, nem tudtam igazán beleélni magam. Meseszerű fordulatokat is kapunk, mondok egy példát: Liam öccse, Russel súlyosan megsebesül, és Manipurában nem csak meggyógyítják, de még munkát is ajánlanak neki! (nem tehetek róla, egyből hátsó szándékokra gyanakodtam) Persze a gyógykezelést Liamnek is egyenlítenie kell, 5000 kreditpontnyi bűnözőt kell levadásznia egy év alatt. Viszonyításképp: a legtöbb bűnöző 50 kreditet ér. Erre jön Mia, akire pont 5000 kreditnyi vérdíjat tűztek! Liamnek nincs ínyére, hogy egy fiatal lányt vadásszon le, mekkora mázli, hogy a közelben jár az Olden klán, így pár nap alatt egyenlíti is a tartozását...

Másik negatívum, amit megemlítek, az a szleng használata. 2222-ben járunk ugyebár, de a falon kívüli társaság (Dylan, Liam, Russel, Mason) olyan szavakat használ, amelyek már most, 2015-ben sem állják meg a helyüket. Gondolok itt a következőkre: "vágod?", "tesó", "menő", "lehidalok", stb. Ezeket a kifejezéseket a 2000-es években használtuk - és mit ne mondjak, nagyon furcsa volt távoli-jövőbeli huszonéves férfiak szájából "hallani" őket.

Aki a fülszöveget elolvasta, láthatja, mennyi szálon fut a történet. Féltem is ettől: hogy összekavarodok, nem fogom tudni, ki kicsoda. Hamar rájöttem, hogy a félelmem alaptalan volt! Semmiben sem zavarja a sok nézőpont a történetet, ugyanis minden szál összefügg, és fokozatosan egybefonódik.

A könyv külleméről muszáj pár szót szólnom. Elvégre mind tudjuk, mit jelent az első benyomás, ami egy könyv esetében általában a borító. Szerintem gyönyörű, a grafikus remek munkát végzett! Szeretem, hogy nem egy arc van kívül, mint Eszter másik sorozatánál; magam képzelhettem így el a szereplőket, és nem a kész megoldást láttam mindig, amikor nekifeküdtem olvasni. Az igényesség azonban túlmegy a borítón. Keménykötéses, van benne könyvjelző, a fejezetszámokat csodás rajz öleli körül, és fekete, kemény papírra aranyszínnel nyomtatva egy régi magyar áldás is helyet kap a lapok között. A legigényesebb kiadás, amit valaha a kezeim közé vettem, és örülök, hogy ezt egy magyar könyvről mondhatom el!

Random gondolatok a könyv olvasása közben:
- Mia apja igazi politikus.
- Jól jönne nekem is egy elsősegélynyújtó-állomás.
- Michael, te rohadt szemét!
- Nekem is kell egy Liam.
- A hús káros a szervezetre, az alkohol nem?
- Amanda egy h*lye liba.
- Liam, uuuhhh...
- Szeretnék egy saját termálfürdőt.
- Liam... ♥♥♥
- Miafrancezafüggővég?! Komolyan így van vége?!

Nagyon tetszett, de az öt csillagot későbbre tartogatom. Van egy olyan érzésem, a következő rész sötétebb, disztópiásabb hangvételű lesz, kevesebb romantikával és spiritualitással, több izgalommal és akcióval.

Mindenképpen felnőtt (vagy legalábbis érett) olvasóknak ajánlom, nem spórol az írónő a vérrel, erőszakkal és a szenvedélyes szerelemmel. ;)

Ezúton is nagyon köszönöm az írónőnek, amiért lehetővé tette, hogy elolvashassam! ♥

Szereplőválogatás

Mia - Megan Fox

Liam - Alex Pettyfer

Amanda - Kirsten Prout

Dylan - Michael Hudson

Stella - Dianna Agron

Ruby - Emma Stone

Mason - Chris Hemsworth

Kristen - Shay Mitchell

Nyereményjáték

Szeretnéd megnyerni A. O. Esther valamely könyvét dedikálva? Hát most itt a lehetőség! Jelentkezz be az alábbi Rafflecopter dobozba (név, e-mail cím), majd hajtsd végre a feladatokat, válaszolj a kérdésekre! Csak az e-mail cím megadása kötelező, minden további pont opcionális, de az esélyedet növeli. Kérlek, arra figyelj, hogy létező e-mail címet adj meg, mert azon fogom értesíteni a nyertest! :) A felajánlott nyereménykönyvért köszönet az írónőnek! :)

Sorsolás: 2015. február 9-én, hétfőn!

a Rafflecopter giveaway