Sorozat: A Fekete Város krónikái 1.Oldalak száma: 392 oldal
Megjelenés éve: 2013
Eredeti megjelenés: 2012
Fordította: Béresi Csilla
Kiadó: Maxim
Kiadói sorozat: Dream válogatás
Eredeti cím: Black City
ISBN: 9789632612959 (puhakötés)
Műfaj: YA, disztópia, fantasy, romantikus
Goodreads átlag: 3,76
Moly.hu átlag: 85%
Fülszöveg:
A Fekete Város lakóinak egy véres, brutális háború után kell újjáépíteniük a füstölgő romokat és saját életüket. A városon emberek és sötétfajzatok osztoznak, csak a Határfal választja el őket egymástól. Egy elszabadult vírus sokakat megfertőzött, még tovább súlyosbítva a helyzetet, és a sötétfajzatok új mutációit hozva létre. Bár a háborúnak vége, lüktet a feszültség, a Fal két oldalán élők ugrásra készen várják az újabb összecsapást.
Ebben a kiélezett helyzetben Natalie Buchanannal és Ash Fisherrel megtörténik az élképzelhetetlen: egymásba szeretnek. Natalie ember és egy kormánytisztviselő lánya. Apját megölte egy Haragvó sötétfajzat, és a lány még nem tért magához az egész életét felforgató megrázkódtatásból. Hogyan lehetséges ezek után, hogy beleszeretett Ashbe, ebbe a sötétfajzat félvér fiúba? Érzései felkavarják, minden szívdobbanása ellent mond annak, amiben addig hitt. Ez a féktelen szerelem választásra kényszeríti családja és Ash között.
A fiú sem adja könnyen át magát érzéseinek, elvágyik saját vérei közé, a Határfal túloldalára. S bár hamar rájön, hogy Natalie a "vértársa", meg kell küzdenie a külvilággal és önmagával.
Szenvedélyes románc veszi kezdetét ebben a lepusztult, mégis lenyűgöző világban, amelynek hangulata szinte magába szippantja az olvasót. Letehetetlen könyv, semmiképpen ne hagyja ki!
A könyv és én
Éppen sikerült keményen rákattannom a disztópiákra, amikor nyertem a Maxim kiadó könyvkitalálós játékán, 2014 tavaszán. Akkoriban ez a könyv izgatta a legjobban a fantáziám, így nagyon örültem, amikor 2-3 nap múlva kezembe nyomta a postás. Valamiért nem álltam neki rögtön, és akárhányszor szembejött velem a Molyon, egyre kevésbé volt hozzá kedvem (fránya fülszöveg!). Aztán az egyik kihívásra kiválasztották nekem, így hát belemerültem Fekete Város történetébe...
Véleményem
Fogalmam sincs, miért vártam ennyit az elolvasásával. Talán kissé elrémisztett a fülszövegből áradó töméntelen romantika, amelyet itt-ott fantasy-elemekkel tűzdeltek meg. Egy dologban viszont igazat állított: a könyv hangulata tényleg magába szippantott. (Mindezt úgy, hogy a kánikulában kizárólag könnyű strandregényre vágytam, azaz A sötétség városába kb. olyan lelkesen kezdtem bele, ahogyan a fogorvosi székbe ül az ember - miután fél napig a fúró hangját hallgatta.)A történetet két nézőpontból követjük: Ash, illetve Natalie szemszögéből. Mindkettő érdekes a maga módján: Natalie a kormányzó lánya, ergo közel ül a tűzhöz, és a hatalmi játszmát is befolyásolhatja. Ash félig ember, félig sötétfajzat: mindkét fajba tartozik, és egyik sem tűri meg igazán. Bár az emberek között él, de a sötétfajzatokat tekinti családjának. Amikor először találkoznak, mindkettejük szíve életre kel - és ezt nem a rózsaszín értelemben mondom, hanem ténylegesen. Ash szíve ugyanis félvérként nem dobogott, Natalie pedig szívbetegséggel küzdött. Ők egymás vértársai, ez pedig "szerelem első látásra", de mégsem; a vonzalom megvan, de ez eleinte utálattal párosul.
Kettejüket megkedveltem, de ezt nem mondhatom el a barátaikról, Dayről és Cékláról. Ők ketten valaha egy párt alkottak, és a drog miatt szakítottak (Cékla drogfüggő, egészen pontosan a félvérék mérgétől szokott beállni). Cékla Ash legjobb barátja; aktivistaként csatlakozik ahhoz a csoporthoz, amely a sötétfajzatok egyenlőségéért küzd. Day Natalieval barátkozik össze, de Day-jel nehéz kijönni, ezért egy időre "szakítanak", Natalie pedig inkább Asht, a vértársát választja.
Már írtam, hogy a fülszöveg csalóka; a cselekményben szerintem nagyobb szerepet kap a fantasy és a disztópia, semmint a romantika. Egyre őrültebb fordulatokat kreált a szerző, végeredményként egy mozgalmas és izgalmas regényt kaptunk. Volt benne minden: egy kis Rómeó és Júlia, egy adag Mein Kampf, csipetnyi Twilight. Tiszta Rózsa engem egyértelműen Hitlerre emlékeztetett (leszámítva, hogy a könyv végéig azt hittem, nő): a gettók, koncentrációs táborok és a demagógia miatt.
Egy nyúlfarknyit a hibákról: pl. a szereplők hajszíne egyszer-egyszer megváltozott, és voltak szerkesztési bakik is szép számmal (pl. elmaradt a gondolatjel a párbeszéd elől, vagy nem-párbeszéd elé gondolatjel került). Ezek a hibák zavartak be az olvasás élményébe, de majd a következő kiadásnál megoldódik.
Kinek ajánlom? Nemtől függetlenül bárkinek, a romantika ne ijesszen el senkit! A korhatárt 16 év körül lőném be. Volt pár jelenet, ahol még én is kiakadtam, pedig jó ideje nem erősítem a kamaszok táborát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése