Sorozat: Hó, mint hamu 1.Oldalak száma: 496 oldal
Megjelenés éve: 2015
Eredeti megjelenés: 2014
Fordította: Bozai Ágota
Kiadó: Twister Media
Kiadói sorozat: -
Eredeti cím: Snow Like Ashes
ISBN: 9786158029439
Műfaj: YA, fantasy
Goodreads átlag: 4,02/5
Moly.hu átlag: 86%
Fülszöveg:
TIZENHAT ÉVE annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat.
Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt.
Én és a könyv
Olvasva: 2016. február 27. -- március 15.
Réges-régen volt egy könyv Snow Like Ashes címmel, amely a borítójával hívta fel a figyelmem. El is felejtkeztem róla később, de egy napon kiderült, hogy Magyarországon is megjelenik. Így hát 2015 utolsó könyvbeszerzése alkalmával szert tettem egy példányra. Ha már "hó", feltétlenül el akartam olvasni még a télen, de csak kis csúszással sikerült.
Véleményem
Igazán egyedi ötleten alapul ez a könyv: adott Primoria földrésze, ahol a független területek mellett nyolc királyság is helyet kapott. A nyolc királyságot két részre bonthatjuk: az egyik részt a Ritmus-királyságok (Cordell, Paisly, Ventralli és Yakim) teszik ki, a másikat pedig a négy Évszak-királyság (Nyárföld, Őszföld, Télország és Tavaszföld). A Ritmus- és Évszak-királyságok nemigen szövetkeznek egymással: előbbi országokban az évszakok váltakoznak, mindig újra és újra alkalmazkodniuk kell a változó körülményekhez. Ezzel szemben az Évszak-királyságokban egy-egy évszak uralkodik az év minden szakaszában. Minden királyságnak van egy mágikus erejű tárgya, a mágiaszter - ennek erejét a királyok és királynők hazájuk segítésére, fejlődésére használhatja.
Történetünk idején Télország már csak hamva régi önmagának: Tavaszföld királya, Angra ugyanis leigázta. Maroknyi menekült élte csak túl, akik most rejtőzködve élnek, és próbálják visszaszerezni a félbetört medalliont, Télország mágiaszterének megmaradt darabjait. A kis csapat főbb szereplői Meira, Sir és Mather. Mather Télország örököse, de nem léphet a trónra, amíg azt vissza nem szerzik. Sir a túlélők parancsnoka, és úgymond a tanítójuk: valaha a királynő bizalmasa volt, most pedig vezeti az egyre fogyatkozó csapatot, és a rend visszaállításán dolgozik. A történetet Meira szemszögéből követhetjük végig.
Minden megváltozik, amikor Meira hirtelen engedélyt kap a következő portyára. Sikerül visszaszereznie a mágiaszter egyik felét, ám a tavaszföldi katonák követik a lányt a táborba. A túlélőknek menekülniük kell, ha kedves az életük. Meg sem állnak Cordell királyságáig, és Sirnek sikerül szövetséget kötnie a királlyal. A szövetségnek azonban ára van: Meirának hozzá kell mennie a hataloméhes, megbízhatatlan király fiához. Angra nem nézi jó szemmel az új szövetséget: véres összecsapásra kerül sor, Meirára pedig egy hatalmas próbatétel vár. Képek ugranak be a múltjából, és úgy tűnik, az elhunyt Hannah királynő is próbál neki elmagyarázni valamit az álmain keresztül. De mégis hogyan segíthet az ország visszafoglalásában?
Nagyon tetszett a világfelépítés, amilyennek Sara Raasch megálmodta Primoriát. Abba ne menjünk bele, hogy lehet az, hogy egy-egy országban az időjárás változatlan: ez egy fantasy, itt bármi megtörténhet! Télországot gyönyörűnek írta le a szerző, még én is annak láttam, pedig egyáltalán nem szeretem a telet, mindig várom, hogy vége legyen. Egyet viszont nem értek: vajon miért féltékenyek a Ritmus-királyságok? Hát nem jobb a változatosság? Ráadásul milyen ehető terem ott, ahol nincs más, csak hó és jég, vagy éppenséggel örök kánikula? (De hát erre találták ki az importot.)
Történetünk idején Télország már csak hamva régi önmagának: Tavaszföld királya, Angra ugyanis leigázta. Maroknyi menekült élte csak túl, akik most rejtőzködve élnek, és próbálják visszaszerezni a félbetört medalliont, Télország mágiaszterének megmaradt darabjait. A kis csapat főbb szereplői Meira, Sir és Mather. Mather Télország örököse, de nem léphet a trónra, amíg azt vissza nem szerzik. Sir a túlélők parancsnoka, és úgymond a tanítójuk: valaha a királynő bizalmasa volt, most pedig vezeti az egyre fogyatkozó csapatot, és a rend visszaállításán dolgozik. A történetet Meira szemszögéből követhetjük végig.
Minden megváltozik, amikor Meira hirtelen engedélyt kap a következő portyára. Sikerül visszaszereznie a mágiaszter egyik felét, ám a tavaszföldi katonák követik a lányt a táborba. A túlélőknek menekülniük kell, ha kedves az életük. Meg sem állnak Cordell királyságáig, és Sirnek sikerül szövetséget kötnie a királlyal. A szövetségnek azonban ára van: Meirának hozzá kell mennie a hataloméhes, megbízhatatlan király fiához. Angra nem nézi jó szemmel az új szövetséget: véres összecsapásra kerül sor, Meirára pedig egy hatalmas próbatétel vár. Képek ugranak be a múltjából, és úgy tűnik, az elhunyt Hannah királynő is próbál neki elmagyarázni valamit az álmain keresztül. De mégis hogyan segíthet az ország visszafoglalásában?
A mágia történetét is egyedien tálalta Raasch: az erő forrása a Klaryn-hegység, amely az Évszak-királyságok lábánál húzódik. Télország területén volt a bejárata, és a múltban számos próbálkozás történt arra, hogy megszerezzék a benne rejlő mágiát. A próbálkozások nem mindig sültek el jól, és nem egy bátor kalandor vesztette életét a hegység gyomrában. Mígnem rájöttek, hogy némely tárgy magába tudja szívni a varázserőt: ekkor születtek meg a mágiaszterek, minden királyságnak egy-egy. A bejárat az évek során beomlott, és azóta senki sem találta meg újra. Angra is azért igázta le Télországot, hogy szabadon megtalálhassa az utat a varázshoz, és még nagyobb hatalomra tegyen szert.
"Hidegség árad a karomban, ujjaim hegyéről árad szét, és érzem, hogy közeledik a csatatéren át [...], terjed, mint zúzmara a talajon. Megérint minden véredényt, minden ideget, mindent jégmezővé változtat körülöttem. Ilyen érzés, ha megszakad a szív? Ilyen érzés az, amikor az emberből kitépik lénye egy darabját? Ilyen hideg és vigasztalan, nyomorult érzés?"
Meira egy ígéretes hősnő, tele bátorsággal és kalandvággyal, de mindennél erősebb elkötelezettsége elnyomott népe és tönkretett hazája iránt. Mégsem tudtam maradéktalanul megkedvelni őt: nem értettem egyes érzelmeit. Miért érezte vajon, hogy ő nem is igazi télországi? Könyörgött Sirnek, hogy tehessen valamit az országáért, és amikor végre lehetőséget kapott, akkor valami mást akart. Katonának nevelték, és próbálta elérni, hogy annak is tekintsék, de túl sokat hisztizett és sértődött.
"Hogy bár sosem láttam Télországot, soha egyetlen rabszolgává tett télországival sem találkoztam, sosem tette be a lábamat Télország területére, elvárják tőlem, hogy mindet feláldozzak, mert amíg Télország nem szabad ország, addig én semmit nem számítok."
Igazi meglepetést a két fiatalember, Mather és Theron herceg okozott. Mathernek vajmi kevés szerepe volt a történetben, annak ellenére, hogy Télország királya, és Meira szerelme. Kicsivel több figyelem járt volna neki, de annyira nem bánom, mert nem lett a kedvencem. Ugyanígy Theron herceg sem, pedig ő egész szimpatikus. Semmiben sem hasonlít az apjához; művelt és kedves, hasonlóan Dorian herceghez az Üvegtrón-sorozatból. Mivel egyik karaktert sem kedveltem meg igazán, kissé semmilyennek tűnt így a könyv, az erős háttértörténet ellenére is.
Mindkét fiúnak van valami kötődése Meirához, ami okozhatna éppenséggel szerelmi háromszöget is. Erről viszont szó sincs: a romantika nem játszik fontos szerepet a könyvben. Plusz pont Meirának: nem foglalkozik a szerelemmel, hiszen sokkal égetőbb problémái is akadnak. Tudja, hogy amíg nincsenek biztonságban, semmi értelme romantikus érzelmeket táplálni.
"Ragaszkodunk múltunk egy részéhez akkor is, ha az egyben felidézi a fájdalmat, hogy az a múlt, amire vágyódón emlékezünk, nem tér vissza soha már. Az a fájdalom kevésbé szörnyű, mint a felejtés fájdalma."
A könyv egyébként döbbenetesen "sovány". Majdnem ötszáz oldal, de olyan vékonyak a lapok, hogy szinte át lehet látni rajtuk. Nagyon vigyázni kell lapozásnál, mert sérülékeny! A külcsín amúgy mutatós: gyönyörű a borító, de ezt már említettem korábban; jó, hogy a kiadó megtartotta az eredetit. Az is tetszett, hogy az első oldalak egyikén feltüntették Primoria térképét. Nagyon szeretem a saját térképpel rendelkező történeteket (pl. Üvegtrón-sorozat, Grisha-trilógia, stb.), mert egy sehol máshol nem létező világba kalauzolnak el. És ugye Ti is szerettek új helyeket felfedezni? Ha igen, semmiképp se hagyjátok ki a Hó, mint hamu-t!
A szerzőről
 |
| Forrás: amazon.com |
Sara Raasch ötéves kora óta tudta, hogy a könyvek világa lesz az otthona. Már akkor sejtette, amikor barátnői a jótékonysági vásáron limonádét árultak, ő pedig saját rajzainak képeskönyvét tette a rögtönzött standra. Azóta nem sok változás történt: barátnői még mindig aggódón vonják össze a szemöldöküket, amikor azt látják, hogy a megírt világ iránti rajongása, lelkesedése milyen szélsőséges megnyilvánulásokra ragadtatja.
(forrás: Twister Media Kiadó)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése