Sorozat: A Szent Johanna gimi 3.Oldalak száma: 458 oldal
Megjelenés éve: 2010
Kiadó: Ciceró / L&L
ISBN: 9789635397204
Műfaj: ifjúsági
Moly.hu átlag: 90%
Fülszöveg:
Reni alig várja, hogy a nyári szünet után viszontláthassa osztálytársait, és persze főleg Cortezt… Tizedik első félévében azonban egyre több problémával kell megküzdenie: Arnold külön utakon jár, Virág szerelmes lesz (és ezúttal nem egy tinibálványba), Kinga újabb és újabb mániákkal áll elő, na és Cortez…
Mindeközben továbbra is pörög az élet a Szent Johannában: új kihívások, új események és új balhék követik egymást…
Én és a könyv
Olvasva: 2016. március 9. -- március 18.
Első olvasás: 2013. augusztus 25. -- augusztus 30.
Az SZJG-sorozatot egyszer már végigolvastam, de ide sajnos nem írtam róla. Tavaly decemberben kezdtem újra, három okból: mert elsőre a kedvencem lett, mert a blogomra is szeretném megírni róla a véleményem, és mert az első kötetet a Könyvmoly Párbajra is bevállaltam (és most nem tudom abbahagyni).
Véleményem
Reni harmadik féléve a Szent Johanna gimiben is épp olyan eseménydús, mint az előzőek voltak. Már nem ők a legkisebbek, és nem ők állnak a gimnáziumi hierarchia legalján. Vagy mégis, hiszen Reni továbbra is olvasókörös, és új barátra tett szert: a kilencedikes, Harry Potter-szerű Karcsira, aki alighanem a suli legnyomibb szerencsétlene. Arnold és Virág továbbra is a barátai, de ebben a félévben eltávolodnak egymástól. A két lány közé éket ver Dorián, egy emós srác, akibe Virág első látásra beleszeret. Reni Arnolddal való kapcsolatába pedig a lány Cortezhez fűzött érzelmei zavarnak be. Az a fránya szerelem! Ha már Corteznél tartunk: menőbb, mint valaha, és menőségével egyenesen arányos Reni szerelme. A srácok igazi bandát alapítottak, és itt lép a képbe a kötet főgonosza, Viki. A fiúk egy szaxofonost is kerestek az együttesbe, és Reni szerencsétlenségére az új tag Avril Lavigne, fiatalabb kiadásban. És mit érne a jelenléte, ha nem gabalyodna össze rögtön a frontemberrel, Cortezzel?
Ha nagyon röviden szeretném jellemezni a könyvet, azt írnám: Reni szenvedései a köbön. Nem elég neki, hogy a szerelmét egy igazi, hús-vér lánnyal látja kézen fogva, csókolózva, de a barátai sem állnak már mellette. Virág elvesztéséről Dorián tehet, Arnoldéról pedig ő maga. Talán az egyetlen ember, aki lelket tudna önteni belé, az a mindig racionális Kinga, de van egy bibi: Reni sértettségében őt is megsértette, így nincs már senki, akire számíthatna. Renáta a világ ellen.
A kötet két jelentős szereplőt hozott a történetbe, akik jelentősen befolyásolják Reni életét: Viki és Dorián. Dorián és Virág kapcsolata lassan, de aranyosan alakul, és ki ne szurkolna nekik? Virág mindig is hírességekbe zúgott bele (lásd: Pete Wentz és Robert Pattinson), erre megjelenik egy srác, aki Virág lelki társa: félénk, nem nyomulós, de a hab a tortán az, hogy emós. De Dorián nem az, akinek mutatja magát, és amint Virág felé kezd húzni, ki is mutatja a foga fehérjét. De hiába próbálja elmagyarázni Reni Virágnak, miféle is Dorián: csak az ellenkezőjét éri el vele, és Virág hamarosan gyűlölni kezdi a legjobb barátnőjét, amiért az megpróbálja tönkretenni a boldogságát. Különleges ez a kötet abból a szempontból, hogy Virág kicsit öntudatra ébredt, legalábbis úgy tűnik, önálló gondolatai támadtak (pedig csak Dorián suttog a fülébe).
Viki eleinte szimpatikusnak tűnt, de elég hamar kiderült, hogy ő bizony nem játssza meg magát. Nagyszájú, neveletlen és nagyképű. Majdnem azt írtam, hogy fogalmam sincs, mit eszik rajta Cortez, de hülye kérdés lenne. Mégis kit érdekel, ha a csajom egy vaddisznó, amikor úgy néz ki, mint Avril Lavigne? Hát igen. Viki semmi fenyegetést nem lát Reniben, és ezért nem hibáztathatom.
Az Egyedül csúcspontja az a bizonyos szilveszter éjszaka. Semmit sem fogok lelőni, de aki már olvasta, tudja, milyen különleges ez a nap az SZJG-ben. Virág, Dorián és Reni egy emó-koncerten vesznek részt, és Reni rájön, hogy ő csak azért kellett, hogy Virágot is elengedjék. Virág ezen az estén elnyerte a legrosszabb barátnő-címet. A lényeg, hogy Reni egyedül marad, borzasztóan fél és fázik. A fiúk és az apukája érte jönnek, de addigra késő. Renire büntetés vár: szobafogság, telefon- és internetmegvonás, ezt tetézi a súlyos megfázás és a mérhetetlen lelkifurdalás. Ami csak elromolhatott, minden el is romlott, de kitartás: rossz után csak jó jöhet!
Nem hibátlan a könyv, és a problémáim ugyanazok, mint ami az előzményekben is voltak, és a következményekben is lesznek. Mivel valószínűleg az összes SZJG-kötetben le fogom őket írni, maradnék a felsorolásnál:
- Naplónak van beállítva, de nem hiteles. Semmi olyan érzete nincs az olvasónak, mintha igazi naplót olvasna.
- Sekélyes karakterek. Várom, hogy Laura könyveiben legyen olyan szereplő, akinek kettőnél több tulajdonsága van.
- Kamasznevelés mesterfokon. Légy jó kislány, ne bulizz, értékeld a régi könyveket, zenéket, filmeket - semmi gond azzal, ha nem tudsz huszonegyedik századi témákhoz hozzászólni.
- Elcsépelt poénok. Először vicces volt, hogy Virág kutyáját Pete Wentz-nek hívják, de a sokadik átnevezés már nem hat meg annyira.
- Nulla karakterfejlődés. Pl. Reni anyukája még mindig nem tud főzni, és még mindig könyvekből neveli a gyerekét. Reni rajztudásáról pedig ne is beszéljünk.
Másrészről viszont szeretem annyira a sorozatot, hogy a fenti hibák ne törjék meg az SZJG iránti lelkesedésem. Renivel nagyon tudok azonosulni, felismerem magam benne. Laura humorát is nagyon szeretem, az SZJG pedig tipikusan az a sorozat, amit végig lehet röhögni. Még a harmadik kötet, a mélypont sem nélkülözte a poénokat, csak egy kicsit melankolikusabb volt a többinél. De a fő érv az SZJG mellett az a közösség, amit Laura megteremtett: egy különösen összetartó osztályt, aminek majdnem minden tagja hozzátesz valamit a közösséghez (kivéve Jacques és Gábor). A Szent Johanna gimi pedig egy álomiskola, ahol minden program, minden buli, minden szakkör a diákért van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése