M.A. Larson: Csillagfürt Akadémia

Sorozat: Csillagfürt trilógia 1.
Oldalak száma: 332 oldal
Megjelenés éve: 2015
Eredeti megjelenés: 2014
Fordította: Bosnyák Viktória
Kiadó: Ciceró
Eredeti cím: Pennyroyal Academy
ISBN: 9789635399741
Műfaj: fantasy, ifjúsági, mese
Goodreads átlag: 3,74 / 5
Moly.hu átlag: 83 %

Fülszöveg:

A Csillagfürt Akadémia bátor és vakmerő ifjak és leányok jelentkezését várja, akikből a jövő hercegnői és lovagjai lesznek… 

Gyertek csak, gyertek!

Egy titokzatos származású fiatal lány, akinek még neve sincs, megérkezik egy királyságba, ahol nagy a sürgés-forgás. Az egész világ háborúban áll. A lányt felveszik a Csillagfürt Akadémiára, ahol hercegnőket és lovagokat képeznek ki a két nagy ellenség, a boszorkányok és a sárkányok ellen. Itt kap nevet is: Titti. El kell viselnie a keménykezű Tündőrmester szigorú szabályait, és meg kell találnia a helyét a barátok és ellenségek teljesen új világában.

Miközben Titti megtanulja, hogy mit is jelent valójában hercegnőnek lenni, meglepő dolgokat tud meg magáról, családjáról, az emberi együttérzésről és az embertelen kegyetlenségről.

Én és a könyv

Olvasva: 2016. szeptember 15. -- szeptember 17.

Régóta kívánságlistás a Jók és rosszak iskolája, és bár azóta a második része is megjelent, nekem még mindig nem sikerült megszereznem. A Csillagfürt Akadémiával Noéminál, az Egyszer volt... könyvsarok bloggerénél találkoztam, aki szerint a két könyv hasonlít. Szeptember elején bent találtam M.A. Larson könyvét a könyvtárban, így lett ez az utolsó kölcsönzésem (szeptember végén lejár az olvasójegyem, és nem fogom meghosszabbítani).

Véleményem

Egyáltalán nem vártam sokat ettől a könyvtől, csak annyit, hogy kikapcsoljon. És eleinte sikerült is neki, de ahogy haladtam előre, nem hogy kikapcsolt volna, hanem még fel is pörgetett: csak olvasni akartam, olvasni és olvasni.

Kezdjük ott, hogy egy olyan mesebeli világba csöppentem, ahol hemzsegnek a hercegnők, lovagok, királyságok és boszorkányok. Történetünk elején a nevenincs lány (később Titti) épp az Akadémiára tart, mert valami oda vonzza. Épp egy boszorkány elől menekül, amikor találkozik Kaliburral, aki szintén az Akadémiára akar menni, hogy lovag válhassék belőle. Ám a lány nagyon nincs tisztában a világ működésével, és az Akadémián olyan dolgokat tud meg, amiről nem is akart tudni. Pl. hogy ott hercegnőket oktatnak, akiknek a legfontosabb feladata a boszorkányok elleni harc. És most mindennél nagyobb szükség van hercegnőre, mert kitört a háború az emberek és a boszorkányok között, és egyre több és több királyság bukik bele a harcba.

"Lehet, hogy kirúgnak, de azért, mert nem vagyok elég jó, és nem azért, mert féltem megpróbálni."

Titti (időközben ezt a nevet kapta barátnőjétől) kiképzése zötyögősen indul, többször is ki akarják rúgni, de küzd azért, hogy maradhasson. Ő sem tudja, miért kell maradnia, de valami ezt súgja neki. Ám nem csak a kiképzéssel adódnak problémái: egyre több és több emlék ugrik be a múltjáról, ami teljesen megváltoztatja az életét. Ráadásul az egyik lány, Goneril is teljesen rászállt Kalibur miatt. A lényeg, hogy az ő számára különösen nehéz a tanév, de igyekszik sikerrel venni az akadályokat. Ó, és hamarosan kénytelen lesz élesben is tesztelni a tudását, mert a boszorkányok nem várják ám meg, hogy az ellenségeik elvégezzék az Akadémiát!

Az Akadémiát úgy kell elképzelni, mint egy katonai iskolát. A diákokat kadétnak hívják, és századokba osztják be. Abba nem igazán látunk bele, hogy mit tanulnak a kadétok pontosan, mert nem annyira erre koncentrál a sztori. Viszont azt tudjuk, hogy tanulnak a régi hercegnők nagy tetteiről, ugranak le toronyból lóhátra, tolnak fel szekeret a dombra, és megtanulnak fonni és saját ruhát varrni. Az első év végén kerül sor a Gyámoltalan Hajadonra, amiről szintén semmit nem tudunk, amíg el nem jön az ideje; csak annyit, hogy aki nem állja ki a próbát, annak nem kell visszatérnie jövőre az Akadémiára.

"A hercegnők fegyvere a tiszta szív és az acélos gerinc. Ezekkel a fegyverekkel máris rendelkeztek, de csak úgy tudjátok használni őket, ha ismeritek önmagatokat."

Titti az Acélcsont századba kerül, és összebarátkozik Alénával, Pimpinellával, Demetrával és Tárkonnyal. Tárkony hercegnőkadét volt a kedvencem a csapatból, őróla ugyanis tudni kell, hogy fiú. Az anyja nagyon szeretett volna egy hercegnőt világra hozni, de huszonkét(!) gyereke mind fiúnak született. Tárkony közülük a legfiatalabb, így őt beiratták hercegnőkadétnak.... Nos, nem kevés vicces pillanatot okozva ezzel az olvasóknak.

Ez a mese tulajdonképpen sok más meséből lett összefoltozva. Említésre kerül Hófehérke, Csipkerózsika, és még sokan mások, plusz innen-onnan mindenféle motívumok. Van benne mágia, tündérek és goblinok, fortyogó főzetek, átkok, látomást hozó sárkányvér, báli ruhák, elvarázsolt erdő, egyszóval minden, ami belefér a műfajba.

"A Védőpajzs hercegnője bátor, együttérző, jóságos és fegyelmezett. E négy alapvető tulajdonság nélkül egy lánynak lehet annyi koronája és kastélya, amennyit csak akar, ugyanolyan kevéssé lesz hercegnő, mint amennyire sárkány."

Külön dicséretet érdemel a fordítás. A nevek és (kitalált) földrajzi helyek egyaránt magyarosítva lettek, és ez sokat dobott a könyv hangulatán. A magyar borítóra is csupa jót tudok mondani; én nem szeretem sem a zöldet, sem a narancssárgát, főleg nem a kettőt együtt, de erre a borítóra mégis olyan jó ránézni! Egyszerű és nagyszerű.

A könyv legnagyobb hibájaként azt tudnám felhozni, hogy túl sok szereplővel és helyszínnel kellett megismerkednünk rövid idő alatt. A helyszínek még nem okoznak akkora gondot, mert van a belső borítón térkép, de a szereplők… Őket meg kell jegyezni, nincs mese. További zavaró tényező, hogy hiányosnak találtam a cselekményt, egy példával meg is magyarázom: az egyik bekezdésben még lovon menekülnek, a következőben pedig egy tábortűz mellett ülnek, és tányérról esznek. Olyan érzés, mint amikor véletlenül kettőt lapoz az ember, és sajnos a könyv egészén ez a helyzet. 

A könyv az ifjúságnak szól, közülük is inkább a lányoknak. Ettől függetlenül én felnőtt fejjel is roppantul élveztem, mert nagyon kiszámíthatatlan a sztori. Nem egyszer döbbentett meg, főleg azok a részek, amelyek Titti származásáról szóltak, és egy ponttól le sem tudtam tenni a könyvet.

A könyv trailere