Benyák Zoltán: A nagy illúzió

Sorozat: -
Oldalak száma: 368 oldal
Megjelenés éve: 2016
Kiadó: Athenaeum
ISBN: 9789632935232
Műfaj: fantasy
Moly.hu átlag: 94%

Fülszöveg:

Tom Pastor a képzeletének rabja. Szerelmi élete viharos, hétköznapjai keservesek. Alig létezik számára más, mint az ecset és a vászon, hogy illúzióit valósággá álmodhassa. 

Tom negyvenéves, festőművész, és egy nap arra ébred, hogy halott. 

De az életének ezzel még koránt sincs vége. 

A túlvilági sötétség sivatagában megcsörren egy piros telefonfülke készüléke: a vonal másik végén felcsendülő hang akar tőle valamit. 

Hősünk elindul hát beteljesíteni a küldetését, útját nem gátolja sem tér, sem idő, ezen a helyen vígan megfér egymás mellett Edgar Allan Poe és Charlie Chaplin, Drakula gróf és a Gyáva Oroszlán, Salvador Dalí szürrealista rémálma és Tom Pastor Keselyűembere… Szerelem és halál. 

A nagy illúzió a megismerhetetlen felfedezésének regénye, édes-bús felnőttmese a boldogság kereséséről és megtalálásáról, ott, ahol a legkevésbé számítanánk rá.

Én és a könyv

Olvasva: 2017. március 2--8.

Egy februári napon e-mailt kaptam bizonyos Benyák Zoltántól (bizonyára hallottatok róla), hogy volna-e kedvem elolvasni a nemrégiben megjelent könyvét. Gyorsan utánanéztem; már a molyos értékelések is nagyon pozitív képet festettek A nagy illúzióról, de engem a kigyűjtött idézetek győztek meg arról, hogy igent kell mondanom. Ezután megérkezett a postás a könyvemmel, én pedig nagy várakozással ugrottam fejest a másvilágba.

Hamarosan belépek A nagy illúzióba! Köszönöm #benyakzoltan

Muzsik E. (@music_bobe) által megosztott bejegyzés, 2017. Febr 28., 02:14 PST

Véleményem

Két nagyon fontos tanácsra emlékszem gyerekkoromból: 1., "Ne igyál annyit, béka nő a hasadba!"; 2., "Ne egyél annyit, tigrisekkel fogsz álmodni!". Azért én próbálkoztam, mert a lázadó ösztön dolgozott bennem, de se békát, se tigrist nem sikerült összehoznom. Évekkel később jöttem rá, mit is jelent "tigrisekkel álmodni". Egész életemben durvábbnál durvábbakat álmodtam, félelemmel vegyes tisztelettel adózom a tudatalattim előtt, de A nagy illúzió minden vad álmomat felülmúlta.

Tom Pastor karakterével igen nehezen tudtam azonosulni, hiszen szinte teljesen az ellentétem. Ő művész, én nem értek a művészethez. Ő drogos, én messze kerülöm a tudatmódosítókat. Ő lecsúszott, én lenéztem őt emiatt. Egészen addig, amíg meg nem ismertem a halála előtti énjét, és hogy mi is a küldetése a másvilágon. Meg kell találnia a lányát, azt a személyt, aki a világot jelenti neki. (És ezzel el is érkeztünk az egyetlen közös ponthoz: "a gyerekért bármit!").

"– Vajon örökké ezt fogom csinálni? – kérdezte Tom, inkább magától.

– Mit? – Nina szótlan volt, mióta elindultak Berlinből.

– Magam után kutakodom. Az elveszett részeim után. Majd amikor megtalálok egy darabot, csak arra döbbenek rá, hogy újabb hiányzik. Olyan ez, mintha az én poklomban ez lenne a büntetésem."

A túlvilágon Nina fogja Tomot terelgetni, segít neki abban, hogy visszanyerje az emlékeit. Együtt egy Chevy Chevelle-ben furikázzák keresztül-kasul a túlvilágot. Tomnak nagy szüksége van a révész lányra, egyedül soha nem tudna eligazodni azon a hihetetlen helyen. A városok csak úgy feltűnnek és letűnnek; simán elképzelhető, hogy a modern kori London mellett megjelenik az 1700-as Frankfurt. Mások a szabályok, a térbeli és időbeli korlátok megszűnnek. Minden és mindenki egyszerre létezik. Az egyetlen biztos pont: "ha elfelednek, meghalsz"; vagyis csak addig létezhetsz a túlvilágon, míg az élők között valaki emlékszik rád. Ha nincs senkid odaát, a Keselyűember eljön érted, és eltűnsz az örök semmiben.

Sok teória van arról, mi vár ránk a halál után. A nagy illúzióban nincs menny és pokol, csak egyetlen hatalmas tér, sivataggal, óceánnal, városokkal. Egyetlen más könyvben sem találkoztam hasonló megközelítéssel, így szinte szájtátva olvastam a leírásokat az Ordító Erdőről, a Fekete Karneválról, a lebegő kórházról, a Katasztrófák földjéről, és minden más látványosságról. Próbáltátok már elképzelni a végtelent? Mint a világűr. Ameddig látsz, csillagok mindenhol, és még azon is túl, és még azon is túl. Hasonló végtelen térként tudom elképzelni a Benyák-féle túlvilágot.

"Minden félelem megöl egy darabot bennünk. Apránként, lassú mozdulatokkal faragja az elevent semmivé."

A könyvet három szakaszra tudnám bontani. Az első, amikor Tom éppen felébredt a sivatagban, nem emlékszik senkire és semmire. Felületesen ismertem meg, nem váltott ki belőlem csipetnyi együttérzést sem. Nehezen rázódtam bele a történetbe, kevéssé érdekelt egy túladagolásban kinyúlt hobó lelkivilága. Aztán ugye eljutottunk addig a pontig, míg Tom visszanyeri a halála előtti utolsó időszakról való emlékeit. Akkor kezdtem vele szimpatizálni, amikor rájöttem, hogy a lánya mennyivel fontosabb neki, mint a drog. A második szakaszban már tudjuk, mi Tom küldetése. Végigjárják azokat a helyeket, ahol a Lily megfordulhatott. Ezt a részt azért szerettem, mert mindig meg tudott lepni. Ilyen helyszíneket elképzelni sem tudtam, szürreális volt az egész, egy új élmény. A harmadik szakasz (a személyes kedvencem) a Keselyűemberről szól; ez volt a kötet csúcspontja, ahol a szálak összefutnak, és végre minden világossá válik.

"Ha úgy tetszik, mind egy moziban ülünk, ahol a kaszás a jegyszedő. Bámuljuk a nagy közös filmet, ahogy a történetünk belekeveredik másokéba. Egy óriásdráma, milliónyi főszereplővel. Azért ne ijedj meg a nagyságától! Ahonnan te nézed, csak egy kis része látszik a sztorinak."

Akik követnek a molyon vagy itt, tudhatják, hogy leginkább YA-regényeket olvasok, és bár szeretem a fantasyt, A nagy illúzió akkor is messze kilógott a komfortzónámból. Most kiléptem a kényelmes kamaszhősök világából, hogy egy olyan karaktert kövessek, akit eleinte meg sem értettem. Megérte-e? Abszolút! A nagy illúzió hatással volt rám, kibillentett a lelki egyensúlyomból. Innen üzenem Benyák úrnak, nyugodtan egyen túl sokat vacsorára, ha az ő "tigrisei" ilyen és hasonló sztorikat eredményeznek.

A recenziós példányért köszönet az írónak!

Így készült

Háttérzaj olvasáshoz