Sorozat: -Oldalak száma: 456 oldal
Megjelenés éve: 2016
Eredeti megjelenés: 2014
Fordította: Kisantal Tamás
Kiadó: Kossuth
Eredeti cím: The Girl With All the Gifts
ISBN: 9789630984652
Műfaj: horror, disztópia, posztapokaliptikus, fantasy, sci-fi, thriller
Goodreads átlag: 3,93 / 5
Moly.hu átlag: 85%
Fülszöveg:
Vigyázz, spoileres!
A történet a jövőben játszódik, az emberiség nagy része egy gyorsan terjedő fertőzés áldozatává vált. A fertőzést egy különleges gomba okozza, amely a szervezetbe jutva átveszi az irányítást a gazdatest idegrendszere fölött. A fertőzöttek, a „kiéhezettek" gyorsan elveszítik személyiségüket, emberi mivoltukat, és egészséges emberek húsával táplálkoznak.
A egészségesek védett városokba húzódtak vissza, vagy „guberálókká" válnak, azaz veszélyes bandákhoz csapódva próbálják túlélni a helyzetet.
Egy jól védett katonai bázison különleges gyerekeket tartanak fogva, egymástól is elzárva. Ők is kiéhezettek, azonban megőrizték emberi tulajdonságaikat sőt, kiemelkedően magas intelligenciával rendelkeznek. A tudósok abban reménykednek, hogy segítségükkel – vagy inkább felhasználásukkal – sikerül megtalálniuk az ellenszert.
Egy napon a kiéhezettek és a guberálók megtámadják a bázist, csak keveseknek sikerül megmenekülniük, köztük az egyik legintelligensebb kiéhezett gyerekkel, Melanie-val. A menekülőknek a kiéhezettekkel zsúfolt városokon át kell eljutniuk a biztonságot jelentő védett területre…
Én és a könyv
Olvasva: 2017. március 11-21.
A This is Not a Test - Éles helyzet hatására megkedveltem a zombis könyveket. A Kiéhezettek is felkerült a TBR-listámra, és talán ott is maradt volna évekig, ha nem kapom meg a könyvet a Kossuth Kiadótól.
Véleményem
Még azelőtt, hogy rákaptam volna a zombis könyvek ízére, azt hittem, biztosan mind egy kaptafára íródott. Az emberiség megfertőződik, marad pár túlélő, azok menekülnek és hentelnek, és ennyi. Ehhez képest akárhány történetet olvastam ebben a kategóriában, mind más és más volt. Volt olyan könyv, ami a túlélők lelki folyamataira koncentrált (Éles helyzet); olyan, ahol simán lehetett a teraszon ücsörögni, mert a zombi észre sem vett (Red Hill); és olyan is, ahol vámpírzombik tizedelték az embereket (A halhatatlanság szabályai). Ezeket a húszabáló lényeket mindenhol különböző névvel illették, a szóban forgó könyvben pl. kiéhezettekként emlegetik őket. És hogy mi az egyedi a Kiéhezettekben? Erről lesz szó a továbbiakban.
"A durva, nagyképű univerzum hajította eléjük e kesztyűt, amely megengedte az emberiségnek, hogy a sötétben tapogatózva megpróbáljon öntudatra ébredni, amíg aztán némiképp fájdalmas módon megmutatta, hol a helyük valójában."
A Kiéhezettek főszereplője Melanie, a tízéves kislány, aki maga is a kiéhezettek táborát erősíti. Ám sokkal intelligensebb egy átlagos kiéhezettnél: nem ösztönlény; tud beszélni, és emberi érzelmei vannak. Hozzá hasonló kiéhezett gyerekekkel jár egy osztályba, akik közül néha-néha eltünedezik egy. Egy katonai bázison tartják őket fogva, Dr. Caldwell időről-időre felboncol egy kölyköt, hátha rájön, mitől intelligensek, és akkor el tudná készíteni a gyógyszert. A kutatás azonban félbeszakad, amikor guberálók és kiéhezettek hordája támadja meg a bázist. Csak öten menekülnek meg: Parks őrmester, Gallagher közlegény, Dr. Caldwell, Justineau kisasszony és a kis Melanie. El kell jutniuk Beaconbe, különben csúnya halál vár rájuk.
"–Mellettem biztonságban leszel – mondja most Justineau kisasszony Melanie-nak. – Ugye tudod? Nem hagyom, hogy bántsanak.Melanie bólint. Tudja, hogy Justineau kisasszony szereti, és minden tőle telhetőt megtesz érte.De saját magától hogyan menthetné meg bárki is?"
Sokáig úgy tűnik, Fortuna a furcsa csapat mellé állt: akármilyen húzós helyzetbe keverednek, sikerült épségben megúszniuk (többnyire Melanie-nak köszönhetően). Aztán a vége felé M. R. Carey bebizonyítja, mégsem bánik olyan kesztyűs kézzel a karaktereivel. Egyre több sz*rság történik, egyre több veszély leselkedik rájuk, és bizony, egyszer csak a vérontás is bekövetkezik. A regény vége mindent visz: egyáltalán nem ilyen végkifejletre számítottam, alaposan meglepett, de a jó értelemben. Hogy happy end-e, azt mindenki döntse el magának (nekem nem sikerült).
Az írónak részletes és tudományos elképzelése van arról, hogyan fertőződött meg az emberiség. A kiéhezettek egy Ophiocordyceps nevű gombának az áldozatai: a gomba beköltözik az ember agyába, kiirt belőle minden funkciót, csak a harapás és az evés marad. Van azonban a kiéhezetteknek egy meglepően intelligens fajtája: a Melanie-féle kölykök. Dr. Caldwell a gyerekeken kísérletezik, és azt hiszi, közel az áttörés; csak a menekülésük során jön rá, hogy nagyon messze állt a megoldástól. A gomba nem teljesen úgy működik, ahogy ő azt elképzelte, és sok meglepetést fog okozni a történet során. (Pl.: Mennyire képes átvenni a parazita az agy feletti uralmat? Miért csak harapással terjed a fertőzés? Mi történik, ha eléri a gomba az érettséget?) Dr. Caldwell igen részletes kiselőadásokat tart a gomba működéséről, rengeteg szakszóval. A teória hitelességének mértékét megtippelni sem tudom, hiszen nem értek hozzá, de így is érdekesnek találtam.
A szereplők közül csak Melanie-t és Parks őrmestert kedveltem meg (pedig a könyv elején egyikük sem volt valami szimpatikus, Parksot kifejezetten utáltam). Mindketten elképesztő jellemfejlődésen mennek keresztül. Melanie az elején egy puncsos kisdiák volt, mindenben Justineau kisasszony kedvében akart járni. A kislány már-már plátói szerelmet táplált a tanítónő iránt, és ez nagyon zavarba ejtő volt. Még az éhségét is megtanulta kontrollálni a kisasszony kedvéért, és így lett a csapat nélkülözhetetlen tagja. Parks őrmesterrel eleinte gyűlölik egymást: a férfi nem lát benne mást, mint veszélyforrást. Az út során Melanie bebizonyítja, hogy nem fogja őket megenni, sőt, meg is menti a bőrüket, így Parks lassan elkezd bízni benne. A végére kialakul közöttük egyfajta bajtársiasság.
A cselekményt tekintve a könyv végig fordulatos, és a kellő mennyiségben véres. Voltak benne laposabb részek, pl. a doktornő hosszas tudományos magyarázatai, és voltak olyan jelenetek, amikor a vér is megfagyott bennem, pl. a babakocsit tologató zombi, és a város, ahol megtudták, milyen is, amikor a gomba eléri az érettséget. Jó szívvel ajánlom a könyvet zombirajongóknak; nekem legalábbis tetszett, sokkal inkább, mint a Red Hill, de valamivel kevésbé, mint az Éles helyzet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése