V.E. Schwab: Egy sötétebb mágia

Sorozat: Egy sötétebb mágia 1.
Oldalak száma: 446 oldal
Megjelenés éve: 2017
Eredeti megjelenés: 2015
Fordította: Sámi László
Kiadó: Ventus Libro
Eredeti cím: A Darker Shade of Magic
ISBN: 9786155535727
Műfaj: fantasy
Goodreads átlag: 4,06 / 5
Moly.hu átlag: 90%

Fülszöveg:

A mágikus apokalipszis után több részre hasad az univerzum. Kell herceg egy különös utazó, egy antari, aki képes eljutni az egymástól elzárt világokba: Szürke, Vörös és Fehér Londonba. Ezek a városok akkor sem különbözhetnének jobban, ha más-más földrészen lennének, de igazából nem földrajzi távolság van köztük, hanem dimenzióbeli.

A trilógia első kötetében Kell herceg Vörös London vidám színekkel teli utcáit gyakran elhagyja Szürke London bűnözés fertőzte sikátoraiért és Fehér London hideg sivárságáért. Mágikus képességét sokan irigylik, miközben üzeneteket szállít a világok között. Egyik útja során veszélyes kalandba bonyolódik, és egy sötét mágia fenyegetésével kell megküzdenie. A pusztító erő abból a Fekete Londonból származik, melyet védekezésképp elzártak a mindörökre az emberi létezés terei elől. Kell nem menekülhet a gonosz hatalmától, de szerencsére társa akad a küzdelemben: a Szürke Londonból származó fiatal tolvaj lány, Lina.

Én és a könyv

Olvasva: 2017. március 21--30.

A borító egyszerűsége keltette fel a figyelmemet: ránéztem, és tudni szerettem volna, miről szól. A fülszöveg elolvasása után instant a kívánságlistámon landolt. Éreztem, hogy ez nekem való könyv lesz, és nem is tévedtem.

Véleményem

Az Egy sötétebb mágia minden lehetséges módon elvarázsolt: egyaránt imádtam a világfelépítést, a háttértörténetet, a cselekményt és a karaktereket. De, hogy ne csapongjak annyira, haladjunk szépen sorban.

A történet Londonban játszódik, illetve három Londonban. A három város más-más dimenzióban van, és csak az antarik (amilyen Kell is) képesek utazni közöttük. Szürke London elfelejtette már a mágiát: az ő világuk egyszerű és unalmas; ez az a London, amit mi is ismerhetünk. Kell Vörös Londonból származik. Itt a Temzét Isle-nak hívják; ez a folyó a mágia fő forrása, és vörös fénnyel ragyogja be a várost. A következő dimenzióban Fehér London található: veszélyes, erőszakos, halálos. Ez a város volt legközelebb Fekete Londonhoz, amikor azt bekebelezte a fekete mágia, és a pusztulását okozta. Most Fehér London is haldoklik, és a trónján ülő Dane-ikrek nem hajlandóak tétlenül nézni.

"A végletek városa volt ez. Talán izgalmas és izgató. De halálos. Az utcákat már régen sötétre festette volna a sok kiontott vér, ha az orgyilkosok és torokmetszők nem isszák meg mindet."

A mágiának több válfaja is létezik ebben az univerzumban. Vörös London népe általában az elemek valamelyikét képes irányítani. Az antarik minden elemet irányíthatnak, plusz a csontot is. A vérük árán használják a mágiát, cserébe erősek, és szinte elpusztíthatatlanok. Amióta lezárták a dimenzióközi átjárókat, egyre kevesebb antari született; a regény idején Kell és Holland a két utolsó antari. Fehér Londonban kevés és erőtlen a mágia, és erőszakból táplálkozik. Fekete London elpusztult városa a színtiszta mágiát (vitari) használta, csakhogy az túlnőtt a használóin. Amikor lezárták Fekete Londont, minden mágikus ereklyét igyekeztek elpusztítani, ám úgy néz ki, nem teljesen maradéktalanul.

"A mágiának vagy az urává válsz, vagy a rabszolgájává."

A cselekmény nagyon minimálisan A gyűrűk ura alaptörténetére hasonlít. Kellnek vissza kell vinnie a fekete követ Fekete Londonba. Csakhogy a kőre többen is vadásznak, miközben Kellt is egyre inkább hatalmába keríti az abból áradó színtiszta gonosz mágia. Szürke Londonban egy tolvaj lány, Lina csatlakozik Kellhez, és ragaszkodik hozzá, hogy magával vigye a küldetésre. Ahányszor keveri őt a lány nehéz helyzetbe, annyiszor menti meg az életét is. Lina eleinte csak a kalandot látja Kellben és a kőben, de ahogy a gonosz mágia megszállja Vörös Londont, és egyre többen esnek áldozatul, hamarosan a szívügyének tekinti, hogy megszabaduljanak a kőtől.

A szereplők közül Kellt nagyon megkedveltem. Nem tökéletes, vannak hibái, és tényleg megpróbált ellenállni a szenvedélyének, végül pont az keveri ekkora slamasztikába. Nem futamodik meg; elismerte, mekkorát hibázott, és igyekszik helyrehozni a dolgokat, akkor is, ha bele kell pusztulnia. Linát viszont annyira nem szerettem, legalábbis eleinte. Tolvaj volt, és ezen nem is akart változtatni. A lopást nemesebb dolognak gondolta, mint a koldulást. Viszont éles esze, talpraesettsége miatt jó társa lett Kellnek, és az én szememben kiköszörülte a csorbát azzal, hogy segített az antarinak. Romantika nem vonta el a figyelmet a küldetésről, és ez szerintem tökéletes volt így.

"– Te nem félsz a haláltól? – kérdezte most Linát.

A lány úgy nézett rá, mintha ez valami nagyon furcsa kérdés enne. Aztán tagadóan megrázta a fejét.

– A halál mindenkiért eljön – felelte egyszerűen. – Nem félek meghalni. Attól viszont igen, hogy itt ér a vég – intett körbe széles mozdulattal a szobáján, a tavernán, a városon. – Inkább halljak meg kaland közben, mint éljek itt vesztegelve."

A könyv végig izgalmas, és ezt nem csak a rohanó cselekmény és az akciójelenetek garantálják, hanem a mágia és az új világok érdekes elegye. Annyi fajta történetet megírtak már, hogy a mai világban nem könnyű igazán egyedit alkotni, Victoria Schwabnak mégis sikerült (no, A gyűrűk urás párhuzamot leszámítva). Nagyon ajánlom az Egy sötétebb mágiát minden fantasy-rajongónak, nálam biztosan benne lesz a 2017-es év legmeghatározóbb olvasmányai között.

A bejegyzést a Kossuth Kiadó támogatta, a könyvet ezúton is köszönöm nekik!