2017. március 2., csütörtök

Renée Ahdieh: Harag & hajnal

Sorozat: Harag & hajnal 1.
Oldalak száma: 384 oldal
Megjelenés éve: 2016
Eredeti megjelenés: 2015
Fordította: Robin Edina
Kiadó: Ventus Libro
Eredeti cím: The Wrath & the Dawn
ISBN: 9786155535550
Műfaj: YA, romantikus, fantasy, meseátirat
Goodreads átlag: 4,21 / 5
Moly.hu átlag: 95%

Fülszöveg:
A ​véres kezű, ifjú uralkodó birodalmában minden hajnal szívszaggató bánattal köszönt egy újabb szerencsétlen családra. Kálid, Koraszán tizennyolc éves kalifája egy rémséges szörnyeteg. Minden éjszaka új feleséget vesz magához, amint azonban felvirrad a reggel, nyakára kötött selyemzsinórral kioltják a fiatal lány életét. Amikor a tizenhat esztendős Sahrazád legkedvesebb barátja is Kálid áldozatául esik, a lány kegyetlen bosszút esküszik, és önként vállalja a következő menyasszony sanyarú sorsát. Sahrazád feltett szándéka, hogy életben marad, sőt egyszer és mindenkorra véget vet a kalifa rémuralmának. 
Éjszakáról éjszakára sikerül bűvöletbe ejtenie Kálidot varázslatos történeteivel, s közben kiderül, hogy a férfi egészen más, mint amilyennek képzelte. A rettegett szörnyeteg valójában egy megkínzott szívű ifjú. Sahrazád beleszeret. Ráébred, hogy a látszat bizony gyakran csal a pompás márványpalotában. Elhatározza, hogy felderíti a sötét árnyak között rejlő titkokat, miközben mindvégig készen áll, érzelmei ellenére is, hogy kitöltse a bosszúját Kálidon a megannyi ellopott életért. Vajon győzedelmeskedhet szerelmük a mesékből és titkokból szőtt világban?

Én és a könyv


Olvasva: 2017. február 23-28.

Találkoztam korábban molyon a könyvvel, de tovább is görgettem. Mostanában nagyon népszerűek az arabos/muszlimos erotikus történetek, azokat pedig kerülöm, mint a tüzet. Első ránézésre a Harag & hajnal is ilyennek tűnt. Akkor néztem kicsit jobban utána, amikor a Kossuth Kiadó kínálatát böngésztem, és hohó! Rájöttem, hogy a könyv pont nekem való.

Véleményem


"Száz élettel fizetsz azért az egyért, amelyet kioltottál. Egy hajnal, egy élet. Ha csak egyetlen reggel is elmulasztod a kötelességed, elragadom tőled az álmaid. Megfosztalak a városodtól. S elveszem tőled ezeket az életeket, ezerszer is."
Egy uralkodó, aki minden nap új feleséget vesz el, és minden nap kivégzi azt. Egy Sahrazád nevű lány, aki nem akar az előző feleségek sorsára jutni. A lány mesélni kezd az uralkodónak. Ha egy mesét befejez, rögtön új történetbe kezd, hogy sose legyen vége. Ismerősnek tűnhet... igen, ez az Ezeregyéjszaka meséi.

Renée Ahdieh fogta az arab világ egyik meghatározó irodalmi művét, és egy új kerettörténetet adott neki. A kalifa, Kálid valójában nem gonosz, és nem brahiból gyilkoltatja meg a lányokat. Komoly oka van annak, hogy a menyasszonyok az életüket adják, de hogy mi az, az olvasó előtt is titok egészen a könyv végéig.

A legtöbb fejezetet Sahrazád szemszögéből követhetjük. A szemünk előtt változik át a hideg gyűlölet valami egészen mássá... Olyan finom az átmenet a bosszúvágy és a szerelem között, észre sem vettem, mikor fordult át egyik a másikba. Olvasóként néhány olyan jelenetnek is a szemtanúi lehetünk, ahol Sahrazád nem volt ott: pl. amikor Kálid vívódik, hogy a szerelmét vagy a népét válassza, vagy amikor Tarik, Sahrazád egykori szerelme háborút indít a kalifa ellen. Őszinte leszek: Tarik részeit nem szerettem. Unalmasak voltak, vártam a végét, hogy visszatérhessünk a palotába. Magáért Tarikért sem voltam oda; nem a karakterrel volt bajom, csak úgy éreztem, tönkre fogja tenni Sahrazád boldogságát.
A többi mellékszereplőt egyébként kedveltem, legfőképpen Sahrazád szolgálóját, Deszpinát. Tetszett, hogy nem a hagyományos, alá- és fölérendeltségi viszony volt kettejük között, hanem egyenlőek, barátok voltak. Deszpina "taknyos királynénak" szólította Sahrazádot, és ezt mindahányszor megmosolyogtam.

Ha valaki megkérdezné tőlem, mit szerettem a legjobban a könyvben, akkor a mesés leírásokat említeném. Mintha a tér is megváltozott volna körülöttem: a felhőket szikrázó napsütés váltotta fel, az ablakokat oszlopok és boltívek, a parkettát mozaikok. És ami a legjobb: szinte éreztem a szőlő, a füge, a mézzel édesített falatok ízét a számban. Renée olyan ízesen fogalmazott, nem egyszerűen megéheztem olvasás közben, de jól is laktam.

Ha már a fogalmazásnál tartunk: a szöveg teli volt tűzdelve olyan szavakkal, amit egy magyar ember nem feltétlenül ért meg, pl. a ruhadarabok és a fegyverek neve, valamint a megszólítások (szaídi, effendi, stb.). Jó lett volna ezekhez egy-egy lábjegyzetet beszúrni, hogy legalább valami fogalmunk legyen, miről van szó. Én ugyan nem álltam neki guglizni minden ilyen szó után, mert kizökkentett volna. Naná, hogy a szómagyarázatot csak akkor találtam meg, amikor a történet végére értem...

Ha belekezdtek a könyvbe, azzal a tudattal tegyétek, hogy nincs igazi lezárása. Az elején egyetlen kérdésünk volt, arra az egyre választ is kaptunk, ám azóta egy csomó más kérdés is felmerült; egyetlen kivételével minden szál elvarratlan maradt (pl. Dzsahandár mágiája, Sahrazád szőnyege, Rej városának sorsa, stb.). Talán a következő kötet, a Rózsa & tőr választ ad rájuk.

A Harag & hajnal egy igazi YA-regény, szenvedélyes romantikával és egy csipetnyi mágiával. Minden YA-rajongónak ajánlom, de azoknak is érdekes lehet, akiktől távolabb áll ez a műfaj. Hiszen egy olyan kultúrába ad betekintést, ami ebben a formában már nem létezik, amit legfeljebb a mesékből ismerhetünk meg. Kálid és Sahrazád története engem elvarázsolt, és bízom benne, még sokan osztoznak majd velem ebben az élményben.

A bejegyzést a Kossuth Kiadó támogatta, a könyvet ezúton is köszönöm nekik!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése