Cinda Williams Chima: Lángvető

Sorozat: Megrendült királyságok 1.
Oldalak száma: 410 oldal
Megjelenés éve: 2017
Eredeti megjelenés: 2016
Fordította: Török Krisztina
Kiadó: Agave
Eredeti cím: Flamecaster
ISBN: 9789634192350
Műfaj: YA, fantasy
Goodreads átlag: 4,08 (82%)
Moly.hu átlag: 89%

Fülszöveg:

Hán ​sarja Adrián, röviden Ád, Zordonföld uralkodóházának sarja, a Szürke Farkas vérvonalának őrzője. Gyógyításra képezték, nagy varázserővel rendelkezik és bosszúra szomjas. Sokáig bujkálnia kellett, mivel egy gyilkosságsorozat veszélybe sodorta az egész birodalmat, most azonban kevés választja el attól, hogy végezzen az öldöklések felelősével, Elán kegyetlen királyával. Hamarosan gyötrő kérdéssel kell szembenéznie: képes-e az erejét a gyógyítás mellett pusztításra is használni? 

Lángszín Szonja egy delphi kocsmáros lánya, a tarkóján különös mágusjellel, amiért egyesek képesek tűvé tenni érte a Hét Királyságot, sőt talán az egész világot is. Amikor hajtóvadászat indul ellene, Szonja úgy véli, hogy a dolognak több köze van a szabotőr tevékenységéhez, semmint a születéskor kapott átkához. Szonja ugyanis robbantó a bányában, aki lelkében sárkányokkal társalog. Nem kaphatják el, ezért kénytelen menekülni. 

Ád és Szonja útja a hatalmas birodalom különböző szegleteiből indul, de miután Elánban összetalálkoznak, minden megváltozik. Nem csak egymást menthetik meg oly módon, ahogy soha nem gondolták volna, de talán még a reményt is felébreszthetik a kietlen vidéken. 

A Lángvető nagy ívű és lélegzetelállító fantasy a többszörös New York Times Bestseller írónő, Cinda Williams Chima tollából, aki ezzel végre Magyarországon is bemutatkozik. Gonosz erők és bizonytalan próbálkozások ütköznek meg, sárkányok sziluettje hasítja az égboltot, barátok és váratlan szövetségesek fognak össze, titokzatos mágusok járják a vidéket, és még egy császárnő is készülődik valahol a távolban, minden tengereken túl.

Én és a könyv

Olvasva: 2017. május 23--31.

Nincs különösebb történetem a könyvvel; megtetszett a fülszövege, így került a várólistámra. A saját példányomat a kiadótól kaptam véleményezésre.

Véleményem

Az első fejezetekben egy Ád nevű fiúval ismerkedünk meg: tizenhárom éves, tehetséges gyógyító(mágus), és nem mellesleg Zordonföld trónörököse. Első kézből lehetünk szemtanúi annak, hogy édesapja merénylet áldozata lesz, mégpedig Elán királyának megbízásából. A fiú bosszút esküszik.

Eközben egy másik fiatalt is hasonló veszteség ér. Szonja tizenkét éves, egy delphi bányában dolgozik, akárcsak a barátai, Karaj és Magdó. Egy napon Elán királya látogat le a bányába. Valaki megdobja trágyával őfelségét, mire az válaszként eltöri a kis Magdó nyakát. Karaj önként jelentkezik, hogy más ne eshessen áldozatául. Szonja egy napon vesztette el a két legjobb barátját, és a saját, gondtalan életét. A lány bosszút esküszik.

Négy évvel később Ád Elán palotájában dolgozik gyógyítóként, és várja a tökéletes pillanatot, mikor ejtheti meg a rég tervezett merényletet. Szonja már fiúnak adja ki magát, Lángvető néven ismerik, a Hazafiak között tevékenykedik szabotőrként. Elán királya, Hőnsóvár Gerhárd nagy erőkkel kerestet egy lányt, akinek mágusjel van a tarkóján; azt reméli, Celesztina császárnő elcseréli vele a lányt egy hadseregre. A király Sors Rendel hadnagyot bízza meg, hogy keresse ezt a lányt. Hónapok telnek el, és véletlenül bukkan rá a lányra, aki fiúnak adta ki magát. Szonja inkább meghal, mint hogy Elánba, a király színe elé vigyék... micsoda szerencsétlenség, hogy Sors hamarabb odaér vele, mint hogy eltávozna az élők sorából. Ráadásul a birodalom legjobb gyógyítója, Ád veszi őt kezelésbe.

Sok kérdésre kell választ találniuk, de a legfontosabb talán az, hogy ki ez a rejtélyes császárnő, és mit akar Szonjától? (Nem tudjuk meg, legalábbis ebből a kötetből nem.)

Nos, ebből a rövidke kedvcsinálóból is látszhat, micsoda nagyívű regénnyel van dolgunk. A cselekmény négy szálon fut (Ád, Szonja, Sors Rendel és Hanthalmi Lilla), egy ponton azonban egybeforrnak. Minden út Elánba vezet. Nem egyetlen problémára épül a könyv, hanem azok valóságos halmazára: meg kell ölni a királyt, meg kell akadályozni a szövetséget, ki kell szabadítani Szonját, el kell menekülni a vérszopó papok elől, meg kell törni a mágusi gallérok hatalmát, s a többi. Tökéletesen építette fel a szerző a könyvet. A feszültséget már az első oldalakon megteremti, és végig finoman borzolja a kedélyeket.

Karakterek szempontjából is nagyon erős a könyv. A szereplők kidolgozottak: végre a saját szememmel is láthattam olyan könyvet, aminek a karakterei élnek, szinte lelépnek a lapokról. Nem csak kinézetük van, hanem személyiségük, álmaik, érzelmeik, kétségeik is. Ha kedvenc szereplőt nem is tudok megnevezni, legérdekesebbnek Sors Rendelt tartottam. Nagyon titokzatos, alig tudunk meg róla valamit. Biztos vagyok benne, hogy sok potenciál van a jellemében, és hogy a folytatásokban nagyobb szerepet fog kapni (legalábbis kár volna, ha nem így lenne).

"Nem akarok meghalni, élni akarok, hallani, ahogy a delphibeli harangok a győzelem dicsőségét zúgják. Be akarom járni a Kísértethegységet, boszorkányokkal és tündérekkel akarok beszélgetni. Az óceánon akarok hajózni, a látóhatáron is túl jutni. Be akarom járni azokat a helyeket, amelyekről eddig csak olvastam. Repülni akarok…"

Egyetlen dolgot érzek kissé összecsapottnak: az Ád és Szonja között kialakult kapcsolatot. Nincs átmenet az ismeretség és a szerelem között, egyszer találkoztak, és bumm. A kémiát sem éreztem közöttük. Valahogy jobban el tudnám képzelni Ádot Lilla oldalán, Szonját pedig Rendel mellett, bár a két "mellékfőszereplő" is jól mutatna együtt.

A végén a könyv több szálat hagyott nyitva, mint amennyit elvarrt. Ettől függetlenül nem maradunk felfokozott idegállapotban: az egyik probléma megoldódott, így bizonyos szempontból lezártnak tekinthető a történet. Dicséretére szóljon, hogy nem függővéges: eléri, hogy el akard olvasni a folytatást, de legalább nem fogod a hajadat tépni, míg meg nem jelenik.

"A reményt nem lehet szabályokkal kordában tartani, vagy keserű tapasztalásokkal letörni. Egyszerre áldás és átok."

És ha már a dicséreteknél tartunk, meg kell említenem a fordítást is. Török Krisztina alapos munkát végzett: a tulajdonneveket is egytől egyig lefordította. Ez talán nem is a legjobb kifejezés... inkább átültette magyarba. Sok a beszédes név ebben a könyvben, mindenképp jó, hogy magyarul olvashatjuk ezeket. Másfelől furcsa olyan neveket viszontlátni egy külföldi szerző (YA) könyvében, mint pl. a Franciska.

Összességében azt mondom, ez egy kiváló YA fantasy. A háttértörténetet, cselekményt és karaktereket ötpontosra értékelném (mármint ötből öt!), csak a vérszegény romantikus szál hagy némi kívánnivalót maga után. Szerencse, hogy az nem szerves része a történetnek, így nyugodt szívvel nyomatok ide öt gyönyörűséges pillangót:

A bejegyzést az Agave Könyvek támogatta, a recenziós példányért köszönet a kiadónak!