Sorozat: -Oldalak száma: 360 oldal
Megjelenés éve: 2017
Eredeti megjelenés: 2016
Fordította: Szabó Luca
Kiadó: GABO
Eredeti cím: Tell Me Three Things
ISBN: 9789634064374
Műfaj: ifjúsági, romantikus
Goodreads átlag: 82% (4,11)
Moly.hu átlag: 94%
Fülszöveg:
Jessie-vel csak a baj van, ő legalábbis így érzi a Los Angeles-i magániskolában töltött első héten. Már épp azon gondolkodik, hogy visszasomfordál Chicagóba, amikor e-mailje érkezik egy Valaki/Senki (VS) nevű sráctól, aki felajánlja, hogy segít neki eligazodni a Wood Valley Gimi dzsungelében. Ez valami vicc? Megbízhat VS-ben, elfogadhatja tőle a segítséget, amelyre óriási szüksége van?
Alig két éve, hogy meghalt az édesanyja, és miután az apja váratlanul feleségül vett egy interneten megismert nőt, Jessie kénytelen az ország másik felébe költözni, és mostohaszörnyével meg annak beképzelt fiával élni.
Jessie végső kétségbeesésében úgy dönt, VS-re bízza magát. A srác hamarosan a lány mentőkötelévé és szövetségesévé válik, és Jessie szeretné személyesen is megismerni. De mi van, ha egy rejtélynek jobban áll a megoldatlanság?
Julie Buxbaum művében komédia és tragédia, szeretet és veszteség, fájdalom és emelkedettség keveredik. Első ifjúsági regényének szereplőit minden bizonnyal hamarosan az olvasó is barátaivá fogadja.
Én és a könyv
Olvasva: 2017. június 4--8.
Ismét egy könyv, aminek a borítója fogott meg (nálam ez megszokott). Egyébként azelőtt nem hallottam sem a könyvről, sem a szerzőről, így nem is voltak elvárásaim. Nos, most már vannak... a Három dolgot mondj kétségtelenül az egyik kedvenc ifjúságim az ideiek közül.
Véleményem
 |
| Az eredeti borító [Forrás] |
Jessie egy tipikus tinédzser: frusztrált, de azért próbál érvényesülni. Pár éve meghalt az édesanyja, most pedig az apja is cserbenhagyja; elvesz egy kőgazdag nőt, Jessie-t pedig kiszakítja korábbi életéből, hogy Chicagóból L.A-be költözzenek. Jessie is abba az elit középiskolába fog járni, mint új mostohatestvére, Theo. Jessienek nem csak az új családjával kell megbarátkoznia, hanem barátokat is kell szereznie. Sajnos nagyon úgy néz ki, hamarabb talál ellenségeket, mint barátokat.
Az egyetlen, aki szóba áll Jessie-vel, egy Valaki/Senki nevű titokzatos srác. E-mailt küld Jessie-nek, és felajánlja, hogy névtelenül segít eligazodni a Wood Valley gimiben. Bár Jessie-nek gyanús a srác, egy idő után rájön, hogy nagyon is szüksége van a segítségre. VS-nek köszönhetően Jessie tényleg barátokra talál, kezd megbékélni a helyzetével, és évek óta először jól érzi magát. A szerelem sem kerüli el: Jessie beleszeret Ethanbe, a sötét, jóképű Batman-rajongóba, aki kívülről fújja az Átokföldjét, ráadásul zenél is. Jessie szívének egyik felét Ethan birtokolja, a másik felét viszont VS: a gond az, hogy Ethannél nincs esélye, VS pedig nem hajlandó felfedni magát. Ez persze nem állítja meg Jessie-t abban, hogy megpróbálja kinyomozni a srác személyét; ám mi van, ha csalódni fog?
Szerintem Jessie karakterével bárki tud azonosulni, aki valaha átélte a kamaszkort (hát még az, aki éppen ezt a "csodálatos" korszakát éli). Nem ismerek senkit, aki zökkenőmentesen lépett volna felnőttkorba. Jessie élete is éppen most nyílik ki: teli van kétségekkel, lépten-nyomon szerelmes lesz, és fél. Fél az elutasítástól, a sikertelenségtől, a magánytól, a rosszakaróktól. Tulajdonképpen nem is Jessie karakterével azonosultam, hanem azokkal a problémákkal, amelyekkel küzd. (Csak így zárójelben: brutálisan rossz érzés egy olyan személy szemszögéből olvasni, akinek ennyire kevés önbizalma van.)
Most pedig beszéljünk a regény kulcseleméről, VS-ről. Névtelenül írt Jessie-nek, de segítő szándékkal. Jessie sokáig hitte, hogy csak egy alapos szívatás áldozata, de szerencsére nem így van, és kötelék alakult ki kettejük között. A kérdés az: beleszerethetsz valakibe, akit még sosem láttál? (Direkt nem azt írtam, hogy "akit nem ismersz", hiszen Jessie és VS igenis megismerik egymásnak azon tulajdonságait*, amik igazán számítanak.) Én azt mondom, hogy igen, létezhet ilyen szerelem. Felmerül itt egy másik kérdés is: szerethet-e valaki két embert egyszerre? Erre megint csak igent válaszolnék.
*Jessie és VS egy kis játékot játszanak: néha megírnak egymásnak három dolgot, amit eddig a másik nem tudott. Pl. azt, hogy Jessie kedvenc szava a piskóta (nem inkább gofri?), vagy hogy VS is gyászolja egy szerettét.
"Ha Venn-diagramon ábrázolnánk az életemet, azt látnánk, hogy az elképzelt és a valós személyiségem még soha, egyetlenegyszer sem fedte egymást. Viszont e-mailben és SMS-ben rendelkezésemre áll az a néhány pluszpillanat, ami ahhoz szükséges, hogy saját magam jobb, szerkesztett változata lehessek. Olyankor én kerülök a csodálatos metszéspontba."
Jessie és VS nagy dilemmája az, hogy vajon érdemes-e kettejük kapcsolatát a valóságba átültetni. Online flörtölni nagyon könnyű, kiváltképpen névtelenül. Elmúlhat a varázs, ha kiderül VS kiléte? Érdemes-e kockáztatni? Érdekes, hogy ebben Jessie és VS nem ért egyet; előbbi tudni akarja, utóbbi pedig mindenáron el akarja titkolni. Eleinte nagyon izgalmas volt találgatni, ki lehet VS. A vége felé már azon kezdtem aggódni, hogy mi van, ha nem is derül ki a nagy titok? (Plot twist: de igen, ki fog derülni!)
Julie Buxbaum nagyon hitelesen rakta össze mind a karaktereket, mind a gimis környezetet. Milyen érdekes, a gimis könyvek általában boldog nosztalgiával töltenek el engem, de a Három dolgot mondj más. Ez a könyv nem bagatellizálja el az iskolai kegyetlenkedéseket; rávilágít arra, hogy lehet ez egy csodálatos és egy rémes időszak is:
"Anyu egyszer azt mondta, kétféle ember van a világon – vannak azok, akik imádják a gimit, és azok, akiknek tíz évig tart, mire kiheverik. Ami nem öl meg, az megerősít, mondta.
De őt megölte valami, és én nem lettem erősebb. Erre varrjál gombot! Lehet, hogy van egy harmadik típusú ember is, az, aki sosem heveri ki a gimit."
Mindent összevetve ez egy kedves regény, és olyannyira valóságos, mintha csak velem vagy veled történne. Lehet, hogy a zaklatásokat és egyéb nehézségeket nem valami jó átélni, de kárpótol ezért egy bimbózó kapcsolat izgalma. Örülök, hogy hozzánk is eljutott ez a könyv, bátran ajánlom mindenkinek.
(+1: Imádom a könyv magyar borítóját! Világos, letisztult és modern, semmi sallang, csak néhány jól megválasztott tárgy. Külön dicséret az ötletes tipográfiáért, és hogy a könyv gerincén is a billentyűkből kirakott cím díszeleg.)
A bejegyzést a GABO Kiadó támogatta, köszönöm nekik a recenziós példányt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése