Sorozat: Angelfall 3.Oldalak száma: 364 oldal
Megjelenés éve: 2016
Eredeti megjelenés: 2015
Fordította: AncsaT
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Eredeti cím: End of Days
ISBN: 9789633998151
Besorolás: YA, fantasy, romantikus, posztapokaliptikus, disztópia
Goodreads átlag: 82% (4,10)
Moly.hu átlag: 91%
Fülszöveg:
Penryn és Rafi menekülnek, miután az angyaloktól sikerül megszökniük. Kétségbeesetten keresnek egy orvost, aki helyre tudná hozni azokat a változtatásokat, amiket az angyalok végeztek Rafin és Penryn húgán. Kutatás közben felbukkan valami Rafi múltjából, és olyan sötét erőket szabadít el, melyek mindkettejükre nézve végzetesek lehetnek.
Az angyalok által az emberekre szabadított apokaliptikus rémálomban mindkét oldal a totális háború felé sodródik. Valószínűtlen szövetségek köttetnek, a haditervek folyton módosulnak.
De ki fog győzedelmeskedni?
A Föld feletti uralomért folyó harcban Rafinak és Penrynnek döntenie kell, melyik oldalra álljanak, kit válasszanak: a saját fajtájukat vagy egymást?
Én és a könyv
Olvasva: 2017. október 22. → november 3.
A trilógiának kiemelt helye van a könyvespolcomon, de erről kizárólag az első kötet (Angelfall - Angyalok bukása) tehet, amit imádtam. A másodiknál (World After - Túlélők világa) már megtört a lelkesedés, de muszáj volt beszerezni a záró kötetet is; februárban szereztem be, 8 hónapot csücsült olvasatlanul a polcomon. (És ez nálam egyáltalán nem sok.)
Véleményem
Penryn harca az angyalok ellen, Rafi harca a szárnyaiért, és Uriel harca a hírvivői posztért a végső fázisba érkezett. Az indulatok olyannyira elszabadultak, hogy akárki is győzzön, kő kövön nem marad. Ha Uriel nyer, az emberiségnek leáldozott; az embereknek amúgy sem sok van hátra, hiszen nem csak az angyalok tizedelik őket, hanem a végítélet szörnyei is. De ez nem azt jelenti, hogy megadják magukat: még egyszer, utoljára meg akarják mutatni az angyaloknak, hogy rossz néppel kezdtek ki.
 |
| [Forrás] |
Hát ez is eljött: búcsú egy olyan trilógiától, aminek az első részét hihetetlenül imádtam, a második részében csalódtam. A harmadik kötetben pedig mindkettőt éreztem.
A csalódással kapcsolatban ugyanazt tudom elmondani, amit az előző résznél: hogy ez a hülyéskedés (lásd: Tündérmackó, Du-Dam ikrek viccesnek szánt, inkább csak erőltetett és fárasztó agymenései, a tehetségkutató) annyira nem illenek bele ebbe a világvégébe! Megtörték a lendületet és a hangulatot, komolytalanná vált az egész. Legszívesebben átlapoztam volna ezeket a részeket (de persze nem tettem, mert a szerző nagyon sunyin oda is rejtett kulcsinformációkat. Meg amúgy sem szoktam átlapozni, mert csúnya dolog, de azért sokat elmond, hogy itt megtettem volna.)
Viszont nem pontozhattam le a könyvet, mert a többi részét i-m-á-d-t-a-m! A könyv végén a csatajelenet lélegzetelállító volt, dobogó szívvel olvastam végig. Ami még ennél is sokkal jobban tetszett: a pokolbeli látogatás. Tudok én is hülyéket összeálmodni egy fárasztó nap után, de egyik rémálmom sem übereli Susan Ee poklát. Nem is tudom, mitől rettegtem jobban: a hatalmas démon uraktól vagy az elemésztettektől. Majdnem olyan horrort éltem át, mint az első részben, amikor fény derült a gyerekkísérletekre.
És hát nem múlhat bejegyzés Rafi nélkül. Az első kötetben beleszerelmesedtem, a másodikból nagyon hiányzott. Mire a harmadikhoz elérkeztem, elmúlt a nagy szerelem. Ugyan jóval többet szerepelt most, mint az előzőben, annyira sokat azonban mégsem, hogy megdobogtassa a szívem. Mindenesetre a befejezéssel nagyon elégedett vagyok (noha meghökkenést nem okozott, pontosan erre a lezárásra számítottam).
"– Mit gondolsz, hogy alakulnának a dolgok… – A hangom elakad. Nyelek egyet, és folytatom: – Ha ember lennél, vagy én angyal?Kinyújtja a kezét, mintha nem bírná megállni, és a mutatóujjával végigsimít a ruha vállán.– Ha ember lennék, felszántanám neked a legjobb tanyát. – Komolyan, őszintén cseng a hangja."
Ami viszont teljesen ledöbbentett: megkedveltem Belielt! Pedig azelőtt szívből gyűlöltem. Itt, a harmadik részben mondjuk már inkább szántam szerencsétlent. A Pokolban változott meg a véleményem: én is megértettem, min ment keresztül, mi vezette őt abban, hogy egy szörnyeteggé váljon. Susan Ee Beliellel bánt el a legdurvábban.
A jó Beliellel egy időben pár új arcot is megismerhetünk: Rafi Felvigyázóit (azokat az angyalokat, akik elbuktak, mert emberlányokba szerettek bele). A Du-Dam-ikrekkel ellentétben ők egyértelműen beleillenek a történetbe, mi több, kellettek is bele! Bukott angyalokhoz képest nagyon jó fejek, igazi összetartó csapat; megszerettem őket (kár, hogy csak a történet legvégén jelentek meg... jellemző).
Sokan azt szokták írni egy jó sorozat végénél, hogy sajnálják, hogy nem lesz több része. Én örülök, hogy az Angelfall-trilógia véget ért; kár lett volna nyújtani. Voltak benne olyan dolgok, amik nem tetszettek, de összességében egy nagyon jó trilógiának tartom, Susann Ee-t pedig egy nagyon tehetséges szerzőnek. Ha lesznek további könyvei (és miért is ne lennének), automatikusan várólistára kerülnek majd nálam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése