Sorozat: -Oldalak száma: 320 oldal
Megjelenés éve: 2017
Eredeti megjelenés: 2017
Fordította: Rudolf Anna
Kiadó: Ciceró
Eredeti cím: Genuine Fraud
ISBN: 9789634320708
Besorolás: YA, thriller
Goodreads átlag: 68% (3,42)
Moly.hu átlag: n/a
Fülszöveg:
„Csak egy igazán fontos: hogy bármely pillanatban feláldozzuk azt, akik vagyunk, azért, akikké válhatunk.”
Egy szenvedélyes barátság.
Egy megmagyarázatlan eltűnés.
Egy gyilkosság, esetleg kettő.
Egy félresikerült szerelem.
Esetleg több is, mondjuk három.
Tompa tárgyak, álruhák, vér és csokoládé.
Az amerikai álom, szuperhősök, kémek és ellenségeik.
Egy lány, aki nem hajlandó megtenni, amit várnak tőle.
Egy lány, aki nem hajlandó az lenni, aki egykor volt.
Én és a könyv
Olvasva: 2017. december 4--8.
E. Lockharttól korábban olvastam A hazudósokat és a Frankie Landau-Banks dicstelen tetteinek krónikáját, és mindkettőt szerettem. Így került a Szemfényvesztés azonnal a kívánságlistámra, amint értesültem a megjelenéséről.
Véleményem
Jó nagy fába vágom ezzel a könyvvel a fejszém, ha spoilermentesen szeretnék írni róla, de azért megpróbálom. A Szemfényvesztés ugyanis egy olyan történet, amelynek minden fejezete felülírja az előzőt.
A könyv főszereplője Jule, akiről a történet elején azt tudhatjuk meg, hogy egy mexikói szállodában bujkál a hatóságok elől. Hogy miért? Az majd szépen fokozatosan kiderül. A fejezetek időrendben visszafelé haladnak, ez adja a könyv lényegét. Így egy egész más történetet kapunk, mintha rendesen, előrefelé haladnánk. Úgy a regény lélektani mivolta lenne a meghatározóbb, így viszont a thriller irányába megy el. Akkor valószínűleg nem is törtem volna magam, hogy elolvassam, így viszont imádtam.
"Jule abban hisz, hogy minél több verejték csorog le az emberen edzéskor, annál kevesebb vért veszít, ha csatára kerül a sor.Abban hisz, hogy a legjobban úgy tudjuk elkerülni, hogy összetörjék a szívünket, ha úgy teszünk, mintha egyáltalán nem is lenne.Abban hisz, hogy az, hogyan mondjuk, gyakran fontosabb annál, mint hogy mit mondunk."
Régen volt szerencsém olyan izgalmas karakterhez, mint Jule. Végig érdeklődve olvastam a könyvet, mert először az volt a rejtély, hogy miért menekül, utána meg az, hogy egyáltalán ki ő valójában. Nem véletlenül szerepel Charles Du Bos idézete ("Csak egy igazán fontos: hogy bármely pillanatban feláldozzuk azt, akik vagyunk, azért, akikké válhatunk.") a fülszövegben és magában a könyvben is: Jule eszerint éli az életét.
Mostanában a romantikus szál a vesszőparipám: a Slammed óta nem olvastam hihető szerelemről. Sajnos a Szemfényvesztésnél is ez a helyzet, annyira jelentéktelen és hiteltelen volt Jule és Paolo „kapcsolata”, hogy simán kihagyható lett volna.
"Jule tudta, hogy nem szabadna elmennie.Ez a világ legrosszabb ötlete. Ezt a lehetőséget már réges-régen maga mögött hagyta. A valakihez tartozás és a szerelem az, amit fel kell áldozni, amikor az ember… nos, azzá válik, ami ő lett mostanra, bármi legyen is az. Veszedelmes. Nem hétköznapi. Olyasvalaki, aki a vállalt kockázatok árán újraalkotta önmagát."
Még egy problémám volt a könyvvel: eleinte a szerző ugrál az időben, nagyon nehéz követni, hogy mi melyik idősíkban történik. Nagyjából a könyv felére beáll a rend, aztán valamivel egyszerűbb lesz olvasni.
A nyelvezete sem könnyíti meg az olvasó dolgát. Nagyon oda kell figyelni olvasás közben: ha egy-egy részlet felett elsiklasz, könnyen lehet, hogy a következő oldalt már meg sem érted. Ez tehát nem egy kikapcsolódós könyv; erőteljesen igénybe veszi az agytekervényeket.
"Ugyanúgy nézett ki, mint bárki más, de ettől a naptól kezdve másként látta a világot. Olyan nőnek lenni, aki számottevő fizikai erővel bír – az már valami. Az ember bárhová mehet, bármibe foghat, hogyha nehéz fájdalmat okozni neki."
Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, rögtön feltűnt, hogy a stílusa nagyon hasonlít a Frankie Landau-Banks dicstelen tetteinek krónikájához. Azt is mondhatnám, hogy a Szemfényvesztés a Frankie nővére: komolyabb, (sokkal-sokkal) nagyobb tétben játszik, de azért érezhetően egy tőről fakadnak. A hazudósokhoz csak annyiban hasonlít, hogy a felső tízezer köreiben játszódik (ez a Frankie-re is igaz), és visszatérünk a Martha's Vineyardra is. Akinek a Frankie tetszett, szerintem a Szemfényvesztést is szeretni fogja.
A bejegyzést a Ciceró Könyvstúdió támogatta, köszönöm a könyvet a kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése