Frank Márton: A világ peremén

Sorozat: Páratlanok 1.
Oldalak száma: 320 oldal
Megjelenés éve: 2017
Kiadó: Ciceró
ISBN: 9789634320609
Besorolás: ifjúsági, fantasy
Moly.hu átlag: 88%

Fülszöveg:

Szeptember 8-án egy rejtélyes tesztet íratnak a diákokkal szerte a világon. Másnap tizenhárom fiú (köztük a francia Gerard Montes) eltűnik. Gerard és sorstársai egy üres pusztán, végtelen erdők peremvidékén térnek magukhoz. Kik rabolták el őket, és miért? Vajon képesek lesznek-e legyőzni a hazatérésük útjába álló akadályokat: a közelgő telet, a vadállatokat és a titokzatos hatalmakat, amelyek a háttérből a szálakat mozgatják? Vajon túlélheti-e Gerard és Helen szerelme, hogy ilyen távol kerültek egymástól? S a fő kérdés: a tizenhárom, teljesen különböző egyéniségű és nemzetiségű fiú megtalálja-e a közös nyelvet egymással, és össze tud-e fogni egy közös cél érdekében?

A Páratlanok˗trilógia első kötete filmszerűen pergő történet, teli meghökkentő fordulatokkal és őszinte érzelmekkel.

Én és a könyv

Olvasva: 2017. december 14-21.

Elég volt egy pillantást vetnem a borítóra, és már a kívánságlistámon is landolt a könyv. Na jó, ehhez az is hozzájárult, hogy szeretem a Middle Grade fantasyt, és a fülszöveg is érdekes történetet ígért.

Véleményem

Szeptember 8-án a világ összes tizenhárom évese megírt egy tesztet. Senki nem tudta, miért kell megírni, milyen kérdések várhatóak; csak annyit tudtak, hogy a legjobban teljesítők igazán naggyá fognak válni a világ szemében.

A teszt másnapján Gerard egy mezőn ébred, tizenkét másik fiúval egyetemben, és kiderült, hogy senki nem beszéli a másik nyelvét. Rájöttek, hogy nekik itt most életben kell maradniuk, és a korlátjaik ellenére összedolgoztak. Vadásztak, gyűjtögettek, kidolgoztak egy univerzális nyelvet, tábort építettek, és felfedezni jártak - igaz, ez utóbbit sikertelenül.

Egy vadászat alkalmával Gerard egy óriási farkasba botlott, aki rá is támadt; hihetetlen szerencsével, de sikerült legyőznie, csakhogy abba ő is kis híján belehalt. Később egy medve is rátámadt a fiúra, ekkor tudta meg, hogy több óriásfarkas is kószál a környéken, akik talán nem is olyan szörnyetegek, mint hitte. Ám Gerard nem maradhat a farkasklánnal: várnak rá a barátai az erdő mélyén, és vár rá egy lány is, otthon.

Olvasás után az első gondolatom az volt, hogy a szerző kicsit sokat vállalt. Több történetszálat is kitalált, mindegyik nagyon jó és sokat ki lehet hozni belőle, de egyiket sem bontotta ki rendesen. Egyrészt ott van Gerard Helenhez fűződő szerelme. Kettejük rövid történetét szakaszosan tárja elénk az író, visszaemlékezések formájában. Ezzel nincsen semmi baj, teljesen jónak éreztem. A következő a farkasos szál: nagyon szerettem, de annyira kevés volt! Mi van a háborúval? A teliholddal? Miért utálják a Láthatatlanokat? Rengeteg megválaszolatlan kérdésem van, amelyeket Gerardnak is illett volna feltennie, de úgy tűnik, ahogy elhagyta a Salmadorokat, már egyáltalán nem foglalkoztatta őt a farkasok ügye. A harmadik szál a Láthatatlanoké. Tetszett az akadálypálya és a kiképzés, még a szökés is, de itt is annyi és annyi minden van, amit ki lehetett volna fejteni bővebben!

"Pedig egy hónappal ezelőtt még egyszerű gyerekek voltak. Azokban az időkben az éhhalál sarkukban loholó, láthatatlan alakja lerázhatatlannak tűnt. Az erdőben – vagy legalábbis az általuk felfedezett körzetben – fellelhető ehető növények mind elfogytak, és nem maradt számukra más élelem, csak a magas fákra fészkelő madarak tojásai, a villámgyorsan cikázó halak és az erdő sötétjében mozgó, elejthető vadak. Az élet választás elé állította őket: küzdenek vagy meghalnak."

Egyébként a történet nekem első blikkre Az útvesztőt juttatta eszembe. Egy csapat fiú ismeretlen helyen éled, hirtelen nem emlékeznek, hogy kerültek oda, és aztán meg kell tanulniuk életben maradni. A könyv vége felé (legalábbis a farkasos rész után), az akadálypályás, kiképzős, megszökős jelenetek is mind-mind Az útvesztőre emlékeztettek. (Amit egyébként annyira nem bánok, mert azt a történetet is szeretem.)

Az első részről (túlélés az erdőben) sajnos nem tudok túl sok jót mondani, mert borzasztóan untam. Csak a farkasok megjelenésétől kezdtek haladni az oldalak, ekkor már sokkal szívesebben vettem kezembe a könyvet is. Mire belelendülhettem volna, már véget is ért, de szerencsére a harmadik részt még jobban élveztem. Kimondottan kedvenc jelenetem nem volt, bár volt több is, amit szinte lélegzetvisszafojtva olvastam: a szökés és az akadálypálya van az élen.

"Ahhoz, hogy a legjobbak lehessetek, feszegetni kell a határokat. Csak így érhettek fel a csúcsra."

Volt valami, ami nem igazán tetszett a könyvben: a túl sok elmélkedés, filozofálás. Nem tagadom, nagyon értékes gondolatok merültek fel Gerard-ban, meg a kiképzői is tartottak egy-egy szentbeszédet, de ez az én ízlésemnek már sok volt. Főleg, amikor Istenről, kereszténységről és hitről beszélgettek a fiúk; ez a jelenet furcsán hat egy MG fantasyban.

"Ez a fájdalom, amit te utálsz, megvetsz, el akarsz titkolni, valójában egyáltalán nem utálatos, megvetendő, eltitkolandó, noha biztosan szörnyen rossz érzés, hanem nagyon is szép dolog, a legszebb ezen a világon, hiszen a szeretetből fakad."

Úgy érzem, az író fokozatosan lendült bele az írásba, és egy izgalmas történet kerekedett abból, amihez az elején nem sok reményt fűztem. A könyv nem csak annyit ért el nálam, hogy kíváncsi legyek a folytatásra; egyenesen várom is! (Van egy sanda gyanúm, hogy a második kötet rögtön valami disznósággal fog indítani; biztos nem azt fogja találni Gerard az ajtó mögött, amire számít. Légyszi, legyen igazam!)

A bejegyzést a Ciceró Könyvstúdió támogatta, köszönöm a könyvet a kiadónak!