(Harry Potter 1.)
Harry Potter történetét
már mindenki ismeri kisebb-nagyobb mértékben: az árva kisfiút felveszik a
Roxfortba, ahol egy teljesen más kultúrával ismerkedik meg. Barátokat talál,
felfedezi a múltját, veszélyes helyzetekbe sodródik, és megmenti a
varázsvilágot (bár ez nagyjából az összes kötetre igaz).
8-9 éves lehettem,
amikor a szüleim megvették az első négy részt. Nem is figyeltem, melyik az
első, és rögtön a legérdekesebb cíművel kezdtem (-> Titkok kamrája :)).
Aztán valamelyik szülőm figyelmeztetett, és az elejéről kezdtem olvasni, ki sem
lehetett ütni a kezemből, annyira hozzánőttem.
Nemrég felelevenítettem
az élményemet, és újraolvastam – egyelőre csak az elsőt. A várt hatás nem
maradt el, ugyanúgy imádtam minden sorát, mint gyerekkoromban. Hogy ideillő
kifejezéssel éljek: teljesen elvarázsolt
az a világ, amit Rowling megteremtett. Jó volt újra átélni, ahogy Harry
megtalálja végre a helyét, és bebarangolni a híres Abszol-utat és a Roxfortot, szurkolni a Griffendél kviddicscsapatának, és... órákig tudnám talán sorolni.
A kedvenc helyem a
kastélyban a Griffendél klubhelyiség. Képzeletemben egy otthonos, nagyobbfajta
szoba rémlik fel, ahol a kandallóban pattog a tűz, karosszékek, amiben
kényelmesen hencsereghetnek a diákok, és persze könyvespolcok. Arra már nem tér
ki a fantáziám, hogy ebben a szobában hogyan férhet el a teljes
Griffendél-populáció. J
És hogy mit irigylek
tőlük a legjobban? Az étkezőasztalokat, ahol mintegy varázsütésre jelennek meg
a finomabbnál finomabb étkek. Mmmmm….
Kiegészítés: más is
észrevette, hogy a Harry Potter-kötetek illata függőséget okoz???
Ajánlom:
Télen, a jó meleg szobában, takaróba burkolózva, egy bögre forró ital
társaságában.
 |
| Forrás: http://www.bozeman-magpie.com/ |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése