Kiera Cass: A Párválasztó

(Párválasztó 1.)

Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik. A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással. America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz küzdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan. Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna.

    Illéa hercege, Maxon hamarosan nagykorúvá válik, és ideje megházasodnia. A megfelelő királynéjelölt kiválasztására szervezik meg a Párválasztót: 35 szerencsés kiválasztott versenghet a herceg kegyeiért, akiknek a családjuk magas javadalmazást kapnak az udvartól.

      A tiltott gyümölcs a legédesebb – így van ezzel America és Aspen is, akik nagyon szeretik egymást, de a társadalmi különbségek miatt nem lehetnek egymáséi. America művész, az ötös kasztba tartozik, Aspen viszont szolgáló, és hatos. Mindkettejüknek keményen meg kell küzdeniük a fennmaradásért, éppen ezért nagy lehetőség a Párválasztó.

     America – az édesanyja és Aspen unszolására – jelentkezik végül, bízva abban, hogy nem sorsolják be. Boldogsága egy csapásra szertefoszlik, amikor Aspen szakít vele, ráadásul kiválasztottként kénytelen a palotába költözni.

    A lány barátokra és ellenségekre lel a palotában, és a herceget is egyre inkább megkedveli. De vajon kihez húz a szíve igazán? És egyáltalán érdemes-e ezen gondolkozni, miközben a palotát rendre ostromolják a lázadók?

A borítóról azt kell mondjam, hogy imádom! Gyönyörű ez a kék szín, a kedvencem. Na és az a ruha! A lány testtartása kissé természetellenes, de a rajongásomat semmiképp sem veti vissza.

Szokták mondani, hogy egy könyvet ne a borítóról ítéljünk meg. Pedig amikor először megláttam, pontosan azt tettem: beleszerettem. Szerencsére a csalódás elmaradt, sőt: kényszert érzek, hogy több példányban is birtokolhassam! (Sok értelme lenne…) Imádtam ezt a világfelépítést, és teljesen elvarázsolt az alapötlet. Beleéltem magam, hercegnőjelölt voltam, és szerelmes…

…Maxonba. Aspen nálam messzire elrúgta a pöttyöst, amikor Americával szakított! Maxon felkerült a fiktív álompasik listájára, Barrons és Cortez mellé (még a sorrendet nem tudom megállapítani).

És hogy ne csak áradozzak, íme egy kis negatívum is: nem vagyok megelégedve a fordítással. Olyan, mintha én magam fordítottam volna: érződik rajta a kezdő mivoltja. Szerintem a magyar megfogalmazásra sokkal inkább az összetett mondatok jellemzőek. És. Nem. A. Tőmondatok. Emellett folyton azon kaptam magam, hogy agyalok, miként fogalmaznám át a mondatokat, hogy magyarosabbnak tűnjenek. Persze, az is lehet, hogy ezt csak én látom így. Meg aztán legfeljebb az olvasási élményt rontja ez a kis probléma, de nem a történet minőségét.

Ajánlom: Nyári kánikula idején, a hűvös szobába menekülve.

Forrás: associaliving.com