Gayle Forman: Ha maradnék

Sorozat: Ha maradnék 1.
Oldalak száma: 288 oldal
Megjelenés éve: 2011
Eredeti megjelenés: 2009
Fordította: Rudolf Anna
Kiadó: Ciceró
Eredeti cím: If I Stay
ISBN: 9789635399024
Műfaj: YA, romantikus
Goodreads átlag: 3,96
Moly.hu átlag: 90%

Fülszöveg: 

És te hogyan döntenél?

Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről csak egy lány álmodhat. A szüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges, de imád is téged. A zenei tehetséged szélesre tárta előtted a világ kapuit.

Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első hó, mindezt elveszítheted.

Amikor életedben először kell komoly döntést hoznod, nem áll melletted senki, akitől segítséget remélhetnél. Élet és halál között kell választanod. Az életed soha nem lehet olyan, mint amilyennek ismerted. A halálról semmit sem tudsz.

Te mit tennél? Harcolnál vagy feladnád? Mennél vagy maradnál?

Én és a könyv

Olvasva: 2016. január 6. -- január 7.

A húgom hatására kerültem kapcsolatba ezzel a történettel, ő ugyanis megnézte a filmet, ódákat zengett róla, majd a könyvnek is nekiállt angolul. (Később megkapta tőlem a második részt is.) A filmet nem sokkal később én is megnéztem, sajnos nem egyedül, hanem a lakótársammal, így nem bőghettem rajta egy egészségeset (nyugalom, a könyvnél bepótoltam).

Véleményem

Hol is kezdjem el? Gayle Forman könyve olyan hatással volt rám, hogy most, két hónappal az olvasása után is kavarognak a gondolataim, ha eszembe jut a történet (ezért kérlek nézzétek el nekem, ha most kissé csapongó leszek).

Mia Hall életét a fülszöveg remekül összefoglalja: szerető családja van és olyan párja, aki támogatja; aztán jön egy baleset, ami darabjaira szaggatja Mia világát - és életét. Mia egy szellemvilágba kerül, innen nézi végig, amint küzdenek az életéért a kórházban. Látszólag mindent elveszít, de ilyenkor jön rá igazán, mennyien vannak még, akik szeretik és szurkolnak neki.

"Most először értem meg, hogy meghalni könnyű. Élni nehéz."

A jelen eseményeit visszaemlékezések törik meg, sőt, tulajdonképpen emlékekből áll a történet: Mia kisöccsének születése; amikor felfedezi, hogy a cselló az ő hangszere; összebarátkozása Kimmel, megismerkedése Adammel, kapcsolatuk alakulása és az első gondok, stb. Nem csak a múltbeli eseményeket ismerjük meg, hanem hogy kihez milyen viszony fűzi Miát.

Az emlékek és érzések mellett arról is szól a könyv, hogy vajon hogyan választ Mia: feladja, és így nem kell szenvednie a családja elvesztése miatt, vagy felébred, és megpróbál örülni annak, ami megmaradt neki. Egészen a könyv végéig őrlődik, végighallgatja, ki mit mond neki, míg ő kómában van. Nagyon nehéz döntés ez, és bennem is felmerült, mit tennék a helyében; és arra jutottam, hogy nem tudom, és nem is akarok gondolkodni rajta, mert azon nyomban elszorul a torkom és könnyek gyűlnek a szemembe.

A karakterek jól ki vannak dolgozva, különösen Mia apukáját szerettem meg, de a többiek is mind szerethetőek. Egyiküknél sem éreztem azt, hogy valami tettük vagy szavuk ellentmondana a személyiségüknek, mindenki olyan harmonikus. Adam nagyon rendes srácnak tűnik, de a kapcsolatuk Miával... furcsa. Valami hiányzik belőle, de mi? A könyvben úgy beszélnek erről a szerelemről, mintha túl korán élnék meg azt a fiatalok, mintha ilyen kapcsolat csak a felnőtteknek járna. Őszintén, semmi különlegeset nem látok a szerelmükben, és azt sem igazán értem, miért ragaszkodnak egymáshoz. Hiszen mindkettejüket másfelé sodorja az élet, ráadásul nem is támogatják egymást úgy, ahogyan az szerelmesektől elvárható volna. 

"Néha magad hozod meg a döntéseidet, néha pedig egyszer csak megtörténnek veled."

A film egyébként - amennyire emlékszem - egész hűen követi a könyvet, csak apróságok tértek el, pl. Kim kisebb szerepet kapott. A film hosszabb ideig fenntartja a feszültséget a baleset után, tovább izgulunk a család sorsáért. Meglepően jól sikerült adaptáció, nem is tudom, mióta nem láttam ennyire könyvhű filmet. Külön örülök annak, hogy megtartották a nagypapa monológját; szerintem ez a legszebb jelenet mind a könyvben, mind a filmben - és itt eredtek el a könnyeim, pedig mindig próbálom magam visszafogni.

A köszönetnyilvánításban Gayle Forman leírja, hogy a könyvét igaz történet inspirálta. Én amolyan strucc-típusú ember vagyok, szeretem azt hinni, hogy a jó emberekkel nem történnek rossz dolgok. Könnyebb volt olvasni a regényt úgy, hogy végig azzal nyugtattam magam: ez csak fikció.

"Hiszen erről szól az egész, nem igaz? Hogy miként birkózunk meg a veszteségekkel. Mert a szeretet nem tud meghalni, nem tűnik el, nem halványul el. Addig nem, amíg fontos számodra."

Beszéljünk egy kicsit a borítóról is. A fenti filmes borítón kívül még kétféle borítóval jelent meg a könyv, egyik borzalmasabb, mint a másik, úgyhogy ezért is szerencse, hogy filmet készítettek a történetből. Pontosan a filmes borító az, ami elnyerte a tetszésem. Mia portréja mozaikokra lett bontva, és kérdőjel alakban az életének egy-egy momentuma mutatkozik meg - a szülei, a cselló, Adam, a baleset... Míg el nem olvastam, nem értettem ezt a kompozíciót, de most már látom, mennyi mindent kifejez. Elismerésem a tervezőjének!

Mindent összevetve ez egy gyönyörű regény, de amilyen szép, olyan fájdalmas is. Kell hozzá a megfelelő hangulat, egy csomag zsebkendő és néhány nyugodt óra, hogy átélhesse az olvasó a könyv minden érzelmét, minden mondanivalóját. A folytatásra még nem készültem fel, még ezt is emésztenem kell egy ideig.