Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó

Sorozat: -
Oldalak száma: 430 oldal
Megjelenés éve: 2015
Eredeti megjelenés: 2015
Fordította: Kocsis Anikó
Kiadó: Maxim
Kiadói sorozat: Dream válogatás
Eredeti cím: All the Bright Places
ISBN: 9789632616568
Műfaj: YA, romantikus
Goodreads átlag: 4,2
Moly.hu átlag: 94%

Fülszöveg: 

Vigyázz, spoileres!

Megejtően szép kamasz szerelem három hónapja ez a sodró lendületű és megrázó történet, de még ennél is több: élet, halál, betegség, előítéletek és megbélyegzés, önfeláldozó igyekezet, gyász és a tragédiából való katartikus feltámadás körül forog Theo és Violet love storyja. A két végzős középiskolás fiatal öngyilkosságra készülve ismerkedik meg az iskola óratornyának keskeny párkányán állva. Ki menti meg a másik életét? Ki a felelős a másikért? Ki és mit tehet (tehetne) a leselkedő végzet ellen? Bepillanthatunk egy szeretnivaló fiú gondolat- és érzésvilágába, gyermekkori traumáiba, amelyek elkerülhetetlenül sodorják őt a kezdettől fogva sejthető végzet felé. A paradox módon felemelő vég mégis meglepetést tartogat az olvasónak, és egyhamar nem feledjük, ahogy Theót sem, aki rövid, üstökösszerű létével új életre serkenti szerelmét, Violetet.

Én és a könyv

Olvasva: 2016. január 30. → február 14.

Amikor megjelent a könyv, nem voltam benne biztos, hogy el akarom olvasni. Az öngyilkosság-téma egy ideje nagyon rosszul érint, és amikor olyan könyveket olvasok, amiben bagatell indokok vannak (lásd: Összekuszálva & Tizenhárom okom volt), attól teljesen ki tudok akadni. Aztán mégis szembejött velem a Veled minden hely ragyogó, és valami vonzott benne - volt egy olyan érzésem, hogy ezt nem fogom tudni összehasonlítani a fentebb említett borzalmakkal.

Véleményem

A történet röviden arról szól, hogy Finch és Violet az óratoronyban találkozik, mindketten az ugráson gondolkodnak. Violet élete akkor ment tönkre, amikor a nővére meghalt, és haláláért önmagát hibáztatja. Finch az apjának köszönheti szerencsétlen életét. Finch ráncigálja ki Violetet a csigaházából azzal, hogy egy iskolai projekten erőlteti a csapatmunkát. Amerika egyik legunalmasabb államában élnek, Indianában, ezt kell nekik felfedezni a feladat során. Együtt sok helyet meglátogatnak, eközben megismerik egymást, szerelmesek lesznek... és ahogy Violet élete szépen, lassan visszanyeri a fényét, Finch úgy zárkózik be, válik egyre megközelíthetetlenebbé, lelkiállapota súlyosabbá.

Témája miatt lehetne ez egy nyomasztó könyv is, de Jennifer Niven egyáltalán nem úgy írta meg, hogy végig kelljen bőgnünk. Szép volt Finch és Violet kibontakozó kapcsolata, és felemelő volt látni, ahogy Finch visszahúzza Violetet a depresszió karmai közül. Viszont ugyanennyire fájdalmas, hogy Finch egyre mélyebbre süllyed, és Violet milyen keményen próbálkozik, szülei határozott tiltása ellenére. Egyik fiatalt sem irigylem, mindketten a poklok poklát járták meg, és őszintén csodálom Violetet, hogy ennyi megpróbáltatás, ennyi fájdalom után újra megtanulta szeretni az életet. Azt hiszem, én soha nem bírnék ki annyi mindent, amit ő tizenéves korában átélt.

Ami mélységesen felháborított engem a könyvben, az a szülők viselkedése volt. Finch apja egy szemét ember, nem érdemli meg, hogy bárki is az apjának nevezze őt, de még csak nem is rá haragudtam a legjobban. Ő elhagyta a régi családját, de Finchnek és a testvéreinek van anyjuk is. Anyjuk, aki csak félig vesz részt az életben, csak fél füllel hallgatja meg a gyerekei napját, csak fél szemmel figyel oda rájuk. És amikor Finch eltűnik, ennyiben is hagyja. Miért? Mert Finch ilyen. Néha-néha eltűnik, aztán mindig visszajön. Nem, ezt soha nem lenne szabad félvállról venni! De nem, nem is ő váltotta ki belőlem az állatot, hanem Violet szülei.

Violet szülei szerető apának és anyának voltak beállítva, akiknek mindennél fontosabb, hogy Violet újra boldog legyen és teljes életet élhessen. Minden próbálkozásuk ellenére Violet hangulata cseppet sem javul. Aztán jön Finch, és Violet arcán megjelenik az első mosoly, hajlandó lesz újra autóba ülni, majd később vezetni is azt; újra elkezd társasági életet élni, legalábbis igent mond egy bulira, mozira, kirándulásra... mindez Finch-nek köszönhető, aki nem hagyja őt visszabújni a csigaházába. Mit tesznek erre a szerető szülők? Finchet balhés kölyöknek állítják be, aki miatt Violet elzüllik... végül pedig eltiltják a lányukat a fiútól, az egyetlen embertől, aki igazán megérti, aki visszahozta őt az életbe. Pont akkor, amikor a fiúnak életbevágó szüksége van a lányra, hogy megtegye érte ugyanazt, amit ő megtett Violetért.

A lelki folyamatok hiteles ábrázolása mellett a történet másik fénypontja a fiatalok által meglátogatott helyek voltak. Az, hogy Indiana Amerika legunalmasabb állama, nem az én véleményem, hanem az övék; és mégis megtalálják benne az érdekeset, izgalmasat... Ilyen hely volt a Purina-torony, a Kék Villám, a cipőkkel teleaggatott fa, a Kék Lyuk, stb... Nem nagy dolgok ezek, sokkal inkább az élet apró örömei.

Az Összekuszálva és a Tizenhárom okom volt... alatt sok olyan értékelést láttam, amiben azt írják, "ezt a könyvet mindenkinek el kéne olvasnia". Hát nem. Ezek a könyvek az öngyilkosság témakörének teljes kigúnyolása, és azt a képet festik a fiataloknak, hogy érdemes meghalni kis semmiség okok miatt, amit felnőttkorában már teljesen másképp lát az ember. Ezzel szemben mit tanít a Veled minden hely ragyogó? Azt, hogy akármilyen kegyetlen is veled az élet, tarts ki és küzdj, és meg kell látnod, hogy mindig van valami, ami értelmet ad az életednek. Ne okozz szenvedést és elviselhetetlen fájdalmat mindenkinek, akiért élni érdemes. Ez az, amit a fiataloknak közvetíteni kell. Nagyon ajánlom mindenkinek, aki elég érettnek érzi magát a témához, mert érzelmileg nem egy könnyű könyv, de megéri elolvasni.

Elméletileg készül film is a könyvből Elle Fanning főszereplésével. Hogy megnézem majd, az egész biztos, de nem moziban, mert amennyire ismerem magam, ezt nem fogom kibírni könnyek nélkül. Kíváncsi vagyok, átjön-e a filmen is mindaz az érzelem, amit a könyv adott.