Sorozat: Szirénia öröksége 1.Oldalak száma: 326 oldal
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2012
Fordította: Komáromy Rudolf
Kiadó: Maxim
Kiadói sorozat: Dream válogatás
Eredeti cím: Of Poseidon
ISBN: 9789632615196
Műfaj: YA, fantasy, romantikus
Goodreads átlag: 4,06
Moly.hu átlag: 88%
Fülszöveg:
Emma barátnőjével, Cloe-val nyaral a tengerparton, amikor egy aprócska baleset során megismerkedik a jóképű Galénnal. Ez a találkozás valóban a véletlen műve? Emmának nincs lehetősége ezt kideríteni, mert egy tragédia beárnyékolja ottlétüket. A lány, miután hazatér, nehezen képes feldolgozni a traumát. Ekkor váratlanul ismét fölbukkan az ibolyakék szemű idegen.
Galén, a szirén herceg a szárazföldön kutat egy lány után, akiről azt hallotta, hogy talán ő az utolsó élő szirén, aki egyesítheti a tenger mélyén élő két uralkodóházat. Bár erőteljes kötődésük azonnal érezhető, Galén még sincs teljesen meggyőződve róla, hogy Emma az, akit keres. Végül a sok bizonyíték meggyőzi, hogy csakis Emma és különleges képessége mentheti meg a herceg országát. Galénnak szüksége van a lány segítségére – bármilyen kockázattal jár is. Vajon képes lesz Emma beváltani a hozzá fűzött reményeket? És vajon összefonódhat két ennyire különböző világ?
Galén, a szirén herceg a szárazföldön kutat egy lány után, akiről azt hallotta, hogy talán ő az utolsó élő szirén, aki egyesítheti a tenger mélyén élő két uralkodóházat. Bár erőteljes kötődésük azonnal érezhető, Galén még sincs teljesen meggyőződve róla, hogy Emma az, akit keres. Végül a sok bizonyíték meggyőzi, hogy csakis Emma és különleges képessége mentheti meg a herceg országát. Galénnak szüksége van a lány segítségére – bármilyen kockázattal jár is. Vajon képes lesz Emma beváltani a hozzá fűzött reményeket? És vajon összefonódhat két ennyire különböző világ?
Én és a könyv
Olvasva: 2015. november 18. -- december 11.
Már a megjelenése előtt kinéztem magamnak, és egy éve meg is vettem, de tologattam az olvasását. Nem azért, mert nem volt kedvem hozzá, csak a hülye szokásom... A balatoni nyaralásra terveztem be A hazudósok-kal együtt, de elmaradt. Feltettem a VI. Könyvmoly Párbaj A-listájára, aztán a Maxim szövegértési versenyén is ez volt a feladat; én meg úgy voltam vele, hogy ha már úgyis elolvastam az első hatvan oldalát, akkor folytatom is.
Véleményem
Három éves koromban, ha tévét akartam nézni, nem sok lehetőségem volt... választhattam a Dallas, az angol nyelvű Cartoon Network ("anyu, a kartont értem, de mi az a netvörk?") és a két mesekazetta között. Nem csoda, hogy legtöbbször a mesekazetták nyertek (a CN csak addig kellett, míg Tom és Jerry ment rajta). A kazettákon hat mese volt: Aladdin, 101 kiskutya, Dumbo, Hüvelyk Panna, A szépség és a szörny, na és A kis hableány. Utóbbit többször néztem meg, mint az összes többit együttvéve: egyszóval 20 éve igen masszív sellőrajongó vagyok. Így már érthető, miért vetem rá magam minden tenger mellett/alatt játszódó könyvre, főleg, ha halfarkú félemberek is szerepelnek benne.
 |
| Emma |
"Tapodtat sem mozdul. Csak fogja a vállamat, és vár. Talán arra, hogy visszanyerjem az egyensúlyomat. Vagy hogy összeszedjem a büszkeségemet. Remélem, egész nap ráér."
A nyár és a boldogság véget ér, Emmának haza kell térnie, vissza az iskolába és a rideg valóságba. A suliba egy új diák érkezik; Emma meglepődve ismeri fel benne Galént. A fiú azért jött, hogy megtudja, ki a lány valójában, mert az biztos: nem (teljesen) ember; na és hogy segítsen a lánynak kifejleszteni sziréni képességeit. Erre a segítségre szüksége is van Emmának: úgy néz ki, egy idegen szirén követi, és figyeli minden lépését. Galén sok időt tölt Emmával, hogy védelmezze, és mindkettejükben romantikus érzelmek támadnak fel. Ez persze újabb akadályokat szül, hiszen ha Emma az, akinek Galén gondolja, akkor a bátyjának feleségül kell vennie a lányt, különben véres háború robban ki a tenger színe alatt.
Mint mostanság a legtöbb történetet, ezt is váltott szemszögből élvezhetjük (vagy csak én fogok ki mindig ilyeneket?). A fejezetek elé nincs odaírva, hogy kinek a szemszöge következik, de ez most az egyszer nem zavaró: Emma fejezeteinek elbeszélésmódja E/1-es, míg Galéné E/3, szóval nem kell találgatni, mikor ki "beszél". Most jól is jött ez a fajta váltott nézőpont, mert a fiatalok, nem minden időt töltenek azért együtt, tehát nem a romantikázásukat éljük át két aspektusból. Galén többször visszalátogat vízalatti otthonába, így kicsit megismerhetjük a lenti világot is.
A könyv nagy része nagyon aranyos, tipikus lányos-romantikus, ahogy Emma és Galén egymásra talál, és próbálják megfejteni a rejtélyeket. A vége felé beindul egy másik cselekményszál, ahogy Grom próbál megoldást találni a küszöbön álló háborúra. A csúcspontját szerintem akkor éri el a cselekmény, amikor Galén rájön a titokra, hogy ki Emma zaklatója, és hogy minden összefügg - ekkor viszont elfogynak a lapok!! Egy ilyen csattanót a könyv utolsó mondatába sűríteni?! Kegyetlenség, az olvasók ellen elkövetett bűncselekmény! De megállj, Banks, rajtam nem fogsz ki, megvettem már a második kötetet!
"– Szirén. Így hívnak bennünket. [...]És én annyi mindent szerettem ebben a könyvben! A történet elején sokkot kaptam, és ezzel Banks elérte, hogy non-stop a könyvén gondolkodjam (mert olvasni sajnos nem volt időm). Aztán jött a sok fordulat, amelyek végig fenntartották az érdeklődésem, na meg a rejtély: ki és mi Emma, mi lett Náliával, és vajon hogyan alakul a királyság sorsa? Ha már a királyságnál tartunk: azt hiszem, a legjobban a háttértörténet fogott meg ebben a könyvben. A Poszeidón-ház és a Triton-ház viszonya már réges-régen feszült: a tűzszünetet a királyi sarjak pecsételték meg házassággal. Grom, a Triton-ház trónörököse, és Nália, a Poszeidón-ház hercegnője szerették egymást, de az esküvő napján Nália eltűnt az emberek által hátrahagyott aknamezőn. Mivel Nália volt a Poszeidón-ház utolsó örököse, a békeházasság nem köttethetett meg, s így a fegyverszünet sem tarthat sokáig. Grom öccse, Galén ekkor talál Emmára, aki valószínűleg a Poszeidón-ház leszármazottja, ráadásul királyi vér csörgedezik az ereiben.
– Szirénnek? Nem sellőnek? Esetleg hableánynak?
Galén megköszörüli a torkát.
– Khm, hableánynak?"
"Olyan a srác, akár egy eleve is utált zeneszám vég nélküli táncoláshoz újrakevert változata, amit azóta nem bírok kiverni a fejemből, hogy legelőször hallottam."A szereplőkhöz vegyes érzelmek fűztek: kit szerettem, kit utáltam. A kedvencem Tóraf volt - Galén legjobb barátja, és egyben sógora. Emma semleges volt, Galént inkább szerettem. Emma anyukája egyáltalán nem volt szimpatikus, Raína pedig az őrületbe kergetett - és ezzel a fontosabb szereplőket ki is lőttük. Aztán ott van még Rachel, Galén "személyi asszisztense", és amolyan "anyja helyett is anyja" - róla igazán nem tudom, mit merjek gondolni; hiába kedves, én nem szabadultam a gondolattól, hogy ő egy madám.
A könyv nagy része nagyon aranyos, tipikus lányos-romantikus, ahogy Emma és Galén egymásra talál, és próbálják megfejteni a rejtélyeket. A vége felé beindul egy másik cselekményszál, ahogy Grom próbál megoldást találni a küszöbön álló háborúra. A csúcspontját szerintem akkor éri el a cselekmény, amikor Galén rájön a titokra, hogy ki Emma zaklatója, és hogy minden összefügg - ekkor viszont elfogynak a lapok!! Egy ilyen csattanót a könyv utolsó mondatába sűríteni?! Kegyetlenség, az olvasók ellen elkövetett bűncselekmény! De megállj, Banks, rajtam nem fogsz ki, megvettem már a második kötetet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése