Kerstin Gier: Zafírkék

Sorozat: Időtlen szerelem 2.
Oldalak száma: 358 oldal
Megjelenés éve: 2011
Eredeti megjelenés: 2010
Fordította: Szakál Gertrúd
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Eredeti cím: Saphirblau
ISBN: 9789632453958
Műfaj: YA, fantasy, romantikus
Goodreads átlag: 4,2
Moly.hu átlag: 94%

Fülszöveg: 

Friss szerelmesként a múltba utazni – ez talán nem a legjobb ötlet. 
A tizenhat éves újdonsült időutazó, Gwendolyn legalábbis így gondolja. 
Neki és Gideonnak ugyanis épp elég a gondjuk anélkül is. 
Például meg kell menteniük a világot. Vagy meg kell tanulniuk menüettet táncolni. 
(Egyik sem igazán egyszerű!)

Amikor ráadásul Gideon nagyon titokzatosan kezd viselkedni, Gwendolyn számára világossá válik, hogy mihamarabb át kell vennie az irányítást a saját hormonjai felett. Különben semmi nem lesz az időtlen szerelemből!

Romantikus, humoros, példátlan – Gideon és Gwen kalandjaival Kerstin Gier mindenkor elvarázsolja közönségét.

Én és a könyv

Olvasva: 2016. február 15. -- február 23.

A Rubinvöröst majdnem másfél éve olvastam, és egészen tetszett. Felkerült a várólistára a Zafírkék is, de mindig valami mást választottam helyette. Így hát amikor jött a VI. Könyvmoly Párbaj, rábiggyesztettem a könyvet a B-listámra. Egyébként mostanában csupa nyomasztó történetet olvastam (Hopeless & Veled minden hely ragyogó), és ezek után muszáj volt valami könnyedebbet választanom; a Zafírkék pedig szembejött velem a könyvtárban.

Véleményem

A másfél év kihagyás után nehezen rázódtam vissza az Időtlen szerelem világába, főleg, hogy a történet ott folytatódik, ahol a Rubinvörös véget ér. Kerstin Gier feltételezi az olvasóiról, hogy az első kötet eseményeivel tisztában vannak, mert a múltbeli eseményekre nagyon kevés visszautalást tesz. Azért a fontosabb dolgok egész jól beugrottak a cselekmény előrehaladta során, apróbb szürke foltok maradtak, de majd egyszer egy újraolvasással orvosolom a problémát.

Ahogy az első résznél, itt is Lucy és Paul a "kezdet és a vég", vagyis az ők az előszó és az epilógus főszereplői. A címben a zafír gondolom Lucyre utalhat (az időutazók közül őt jelképezi a zafír, ahogy a rubin Gwent), de ő nagyon keveset szerepel a kötetben, még Paulnál is kevesebbet.

A fejezetek között most is mindenféle érdekesség helyet kapott, pl. családfák, feljegyzések az Őrzők Krónikáiból, a jóslat egy része, hogy melyik időutazó milyen drágakövet képvisel, stb. A könyv végén van egy jegyzet is a szereplőkről, hogy ki kicsoda, ez nekem nagyon is jól jött, kicsit felfrissítette az emlékeimet. Másik érdekesség szintén a kötet végén: aki a második rész után nem tudja azonnal folytatni a Smaragdzölddel, az megpróbálhatja feltörni a számkódot, ami egy koordinátát jelöl Gwendolynék házában. Ez a rejtély végigkíséri a könyvet, de a megfejtés várat magára.

Több új szereplőt ismerhetünk meg a Zafírkékben, pl. Gwen nagyapját (a fiatal Lucas Montrose), Lord Alastairt, aki a gróf esküdt ellensége, Raphael Bertelint, aki Gideon öccse, stb. Az új szereplők közül a kedvencem Xemerius lett, aki egy vízköpődémon szelleme. Amikor feltűnt a színen, féltem, hogy egy idegesítő kis bajkeverő lesz, de nem így lett, sőt! Nagyon vicces, a könyvben szinte az összes poénos beszólás tőle ered, és emellett nagyon hasznos kis barát: mivel Gwenen kívül senki nem látja, hallja és érzékeli őt, feltűnés nélkül oda megy, ahová akar, és mindent kihallgathat. Jó segítség akkor is, amikor valami múlt századi kérdést tesznek fel Gwennek, pl. hogy "mi az a retikül"; és Xemerius ilyenkor súg neki.

A régi szereplők is okoztak meglepetéseket. Gideon az első részben nem volt a szívem csücske, de itt most nem csak Gwen, én is belezúgtam. Charlotte-ot ha lehet, most még jobban utáltam, a grófról meg ne is beszéljünk. Attól az embertől ráz a hideg, pedig egy ponton sikerült elhitetnie, hogy jó ember és jót akar. Jut eszembe: a gróf amúgy létező személy volt, egyesek szerint II. Rákóczi Ferenc fia. Számos más szerzőt is megihletett, többek között Puskint és Szepes Máriát. A 13-as raktárban James Marsters alakította a karaktert, de animékben és mangákban is szerepelt, pl. egy Sailor Moon musicalben volt főgonosz.

Az időutazós filmeknél és könyveknél (sajnos) nem tudom megállni, hogy logikai bakikat keressek benne. Itt csak egyet találtam, de még bízom abban, hogy kimagyarázza valahogy a szerző: miért nem tudta senki, hogy Gwen az időutazó és nem Charlotte? A grófnak és Lucasnak is tudnia kellett, meg Lord Alastairnek is, tekintve, hogy Gwen nem egyszer tett látogatást a múltban, álnevet sem használt mindig, és fontos emberekkel találkozott. Így eleve tudniuk kellett volna, hogy Gwen örökölte a gént, hiába titkolta volna az anyja.

A Rubinvöröshöz hasonlóan a Zafírkék is kegyetlen függővéggel zárul, szerintem az utolsó 70 oldalon nem is pislogtam. A szerző zseniálisan építette fel a kötetet, és ahogy eljutunk a könyv csúcspontjához... hát, a szívem facsarodott ki. Ijesztő érzés felfogni, hogy mennyire egybevág minden. Nagyon jó élmény volt ez a könyv, felkerült a kedvenceim közé. Olvassa el mindenki, aki eddig valamiért nem tette meg!