J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege

Sorozat: Harry Potter 4.
Oldalak száma: 674 oldal
Megjelenés éve: 2000
Eredeti megjelenés: 2000
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Kiadó: Animus
Eredeti cím: Harry Potter and the Goblet of Fire
ISBN: 963930705X
Műfaj: ifjúsági, fantasy
Goodreads átlag: 4,5
Moly.hu átlag: 93%

Fülszöveg: 

Melyik nemzeti válogatott nyeri a Kviddics Világkupát? Ki lesz a Trimágus Tusa győztese? Utóbbiért három boszorkány- és varázslóképző tanintézet legrátermettebb diákjai küzdenek. A világraszóló versengés házigazdája Roxfort, az az iskola, ahová Harry Potter immár negyedévesként érkezik. S ahogy az a felsőbb osztályosoknál már egyáltalán nem különös, Harry és barátai a másik nemet is felfedezik… 
Ám nem csupán e kellemes izgalmakat ígérő események várnak rájuk. Voldemort, a fekete mágusok vezére újból készülődik…

Én és a könyv

Olvasva: 2015. december 17. -- december 29.
és még sokszor azelőtt...

8-9 éves lehettem, amikor a szüleim megvették a Harry Potter-sorozat első négy részét - csak éppen nem nekem, mint kiderült, hanem a rokonainknak Norvégiába. Gyorsan elkezdtem őket olvasni, de a Tűz Serlegét már nem tudtam befejezni, mert ideje volt feladni a csomagot. Valamivel később ezt a kötetet megkaptam ajándékba, hogy be tudjam fejezni, így a Harry Potter-gyűjteményem első darabja egy 2002-es Tűz Serlege. ♥ Még egy Könyvmolyképzős (Jonatános) Ex libris-matricát is beleragasztottam a "gyönyörű" gyerek-kézírásommal. :))

Véleményem

A Tűz Serlege több okból nem került a kedvenceim közé. Egyrészt amikor először olvastam, még nem voltam hozzá elég érett; tízévesen nem igazán tudtam feldolgozni, ahogy a szemem előtt halnak meg könyvszereplők (és persze féltem is). Harryék ekkor már "nagyok" voltak, hozzám képest legalábbis, és a kamaszos érzelmekkel sem tudtam még mit kezdeni. Másrészt ez a kötet sokkal lassabban indul be, mint bármelyik másik a sorozatból. A könyv elején nem a Privet Drive-ra, Harryhez kerülünk, hanem egy öreg kertészhez, aki fényt lát a Denem-kúria ablakában. Azt hiszi, a helyi suhancok tüzet gyújtottak, de téved: szerencsétlenségére a fény forrásánál egy szolgát, egy óriáskígyót és egy nagyon gonosz teremtményt talál. Csak ez után a jelenet után csatlakozunk Harryhez, de ő sem a Roxfortba indul, hanem a Kviddics Világkupadöntőre Weasley-ékkel. A döntőn egy szörnyű dolog történik, és sejthető, hogy Tudjukki áll mögötte. Több mint 100 oldal telik el, mire a társaság a Roxfortba érkezik, ahol újabb meglepetés vár rájuk: idén megrendezésre kerül a Trimágus Tusa. Két másik varázslóiskola, a Beauxbatons és a Durmstrang is elküldi legnagyobb reménységeit, hogy megmérkőzzenek, és ekkor Harry még nem is sejti, hogy ennek a mérkőzésnek nem csak a nézője lesz, hanem szó szerint az elszenvedője...

Amit nagyon szerettem ebben a könyvben, azok az újdonságok voltak: megismerhetjük más népek varázslókultúráját, két másik varázslóiskola igazgatóját és diákjait, a prefektusi fürdőt (személyes kedvenc!), a zsupszkulcsokat, azt, hogy mi van a tó alatt, a Roxfort házimanó-állományát, egy igazi roxforti bálat, Rita Vitrolt, a halálfalókat, és magát Voldemortot is. Igaz, utóbbi három nélkül jól meg lett volna a varázslótársadalom, de olvasóként én nagyon is örülök annak, hogy helyet kapnak a történetben.

A negyedik kötet több szempontból is vízválasztó mű a Harry Potter-sorozatban. Nekem azért, mert kb. innentől nem követem a filmeket: mindet láttam, de már nem emlékszem rájuk. No de ami ennél fontosabb: Harry-ék elérték a 14 éves kort, megkezdődött számukra a kamaszkor (és a másik nem iránti vonzódás) annak minden szépségével és nyűgjével. Ez alól Harry és Ron sem kivétel. Harry egy idáig ismeretlen lány, Cho Chang iránt kezd rajongani, Ron pedig hirtelen féltékeny lesz - kettejük közül Ron érzelmeit sokkal inkább érzem természetesnek, Harryé szerintem erőltetett. Emellett más komoly téma is előkerül a könyvben: Hermione a házimanók egyenjogúságáért küzd, és nagyon jó látni egy tizenéves karakternél ilyen nemes és határozott célt.

Most is újabb szereplőket ismerhetünk meg, a már említett Cho Chang és Rita Vitrol mellett pl. Ludo Bumfoltot, Mr. Kuport és házimanóját, és a legfontosabbat: Alastor "Rémszem" Mordont. Rémszem az új Sötét varázslatok kivédése tanár, aki életében auror volt. Az ő órái annyiban különlegesek, hogy fontosnak tartja megismertetni a diákokkal a főbenjáró átkokat is (Crucius, Imperio és Avada Kedavra). Ezeket gyakorlatban is szemlélteti, az Imperius pl. Harryn is, pedig használatát a legszigorúbb varázslótörvény tiltja.

Érezhetően ez a kötet hangulatában is más, mint a többi: már nem nevezném gyerekregénynek. A halálfalók visszatérnek, újra uruk szolgálatába állnak. Félelmet keltenek, könyörtelenül elintézik azt, aki láb alatt van. Voldemort is készülődik, és őt valaki olyan segíti, aki a Roxfortban tiszteletnek örvend... és egyúttal azon munkálkodik, hogy Harry Potter halott legyen. Kilétére a könyv végéig nem is derül fény, és amikor lelepleződik... na, az hatalmasat üt, pedig addigra már túl vagyunk a regény csúcspontján.

A csúcspontról nem szeretnék beszélni, mert spoilerek nélkül lehetetlen, de annyit elmondhatok: elképesztő reménytelen érzés fog el, akárhányszor a kötet következményeire gondolok. Tudom, mi fog még következni, kik élik túl és kik nem, de mégis mindig izgulok és rettegek, amikor az 5., 6. vagy 7. részt olvasom. Nem, nem a 4. könyv a kedvencem, de tökéletesen előkészíti a terepet a még nagyobb horderejű epizódoknak. Csak ajánlani tudom, de 12-13 éven felül!