Cat Clarke: Entangled – Összekuszálva

Egyre csak ugyanazok a kérdések zakatolnak a fejemben: Mit akarhat tőlem ez a srác? Hogy hagyhattam, hogy ez történjen? VAJON MEG FOGOK HALNI?

A tizenhét éves Grace egy fehér szobában ébred, ahol nincs más, csak egy asztal, tollak és papír. Mindeközben pedig fogalma sincs, hogy került oda. Ahogy lassan papírra veti összekuszálódott élete minden apró részletét, kénytelen felidézni azokat a dolgokat is, amiket inkább el akart felejteni. Kiderül, hogy reménytelenül szerelmes a lélegzetelállító Natbe. Ahogyan az is, hogy a legjobb barátnőjét Salnek hívják, és kettejük kapcsolata egyáltalán nem hétköznapi. Egy dolog azonban hiányzik.

Grace-nek szembe kell néznie a legfontosabb kérdéssel. Miért van itt?

Egy történet veszélyes titkokról, mély barátságról és ellenállhatatlan vonzalomról. 

Történetünkben Grace végig egy tiszta fehér szobában van, ahol tényleg minden vakítóan fehér. Nem önszántából, hanem egy rejtélyes idegen, Ethan akaratából kell ott lennie (aki, mint kiderült, elrabolta). Ethanről semmit sem tudunk, csak annyit, hogy valamiért szeretné, ha Grace papírra vetné élettörténetét.

Így hát Grace elmeséli, hogyan jutott arra a döntésre, hogy megölje magát. Megismerkedését Sallel, összeveszésüket, kibékülésüket, és a nagy titkot. Megismerkedését Nattel, édesen-undorítóan szerelmes kapcsolatukat, összeveszésüket, és a nagy titkot.

Mindeközben Ethan továbbra is fogva tartja a lányt, de egyre furcsább dolgok történnek, hihetetlenek és megmagyarázhatatlanok. Ki ez a srác egyáltalán? És hol van Grace? Ez most tényleg megtörténik?

A fülszöveg alapján mire is számíthat az olvasó? Egy izgalmas történetre, ahol sokkoló titkok leleplezése után fény derül a nagy rejtélyre? Én erre számítottam, és sajnos csalódnom kellett. De nézzük ezt elemeire szedve:

Izgalmas: hát nem. Grace megismerkedik Sallel, összebarátkoznak, majd összevesznek. Grace megismerkedik Nattel, teljesen belezúg. Grace és Sal kibékülnek, Grace valamiért nagyonnagyon szeretné, ha Sal és Nat megismernék egymást és összebarátkoznának. Valami fura, de nem tudjuk, hogy mi. (Illetve az olvasó könnyen kitalálhatja a szitut, de Grace-nek nyilván lassabban működik az agya.)

Sokkoló titkok: azaz csak sokkoló lett volna, ha nem pakol az írónő elénk minden egyes jelet, ÉS nem hangsúlyozza ki ezeket direkt figyelemfelkeltő mondatokkal. Lássuk példaként a pillanatot, amikor Sal és Nat megismerkednek:

„Odalopóztam Nat háta mögé, és átkaroltam a mellkasát. […]

- Grace! A frászt hoztad rám! – Meg akartam csókolni, de kicsit elfordította a fejét, pont annyira, hogy az ajkam az arcát érje a szája helyett. […] Végül Sal felé fordultam, és azt kérdeztem:

- Tehát… úgy látom, már össze is ismerkedtél Nattel.

Sal bólogatott.

- Igen, azt hiszem. – Azzal rámosolygott Natre, aki félszegen visszamosolygott rá.

- Akkor nincs szükség a szokásos béna bemutatásra, szuper! – Azzal hirtelen Nathez fordultam, szigorú arckifejezéssel. – Nem akarsz mondani valamit? – Visszanézett rám, és lehet, hogy csak képzelődtem, de mintha pánikot láttam volna az arcán. A tekintete ide-oda járt Sal és köztem, mintha az arcunkról akarná leolvasni a választ.”

Hát nem furcsa a dolog?

Nagy rejtély: erről inkább nem mondok semmit, mert nem szeretek spoilerezni, de ezt is sejtettem előre Ethan furcsa dolgaiból, és ami körülötte történik.

Lássuk a szereplőket is:

Grace: tizenhét éves, szuicid hajlamú, vagdossa magát, alkesz, és egy igazi ribanc. Néha kedvem lett volna pofán vágni, hogy térjen már észhez! Arról meg ne is beszéljünk, ami a mentalitását illeti: tudatában van annak, mikor mit NEM kéne mondania. Természetesen csakazértis kinyitja a száját, és utána csodálkozik, hogy miért haragszanak rá megint. Szerintem ez az egyik legirritálóbb tulajdonság egy „főhős” esetében.

Sal: Grace legjobb barátnője (??). Józan, okos lánynak állította be az írónő, de ezt mindjárt meg is cáfolja, amikor Sal teherbe esik. A hab a tortán az volt, hogy ezért Grace-t hibáztatta – na itt már nevetnem kellett, ekkora hülyeséget még nem olvastam.

Nat: hmm, tökéletes pasi, csak egy kicsit titkolózós és hazudozós. Akármilyen „tökéletes” is, nekem bizony nem kéne.

Ethan: a titokzatos idegen, aki elrabolta Grace-t. Néhány kiragadott mondat a leírásából: „Eszméletlenül szép. Igen, kifejezetten szép. […] Az arca tökéletes. Komolyan, olyan, mintha éppen most pottyant volna le egy festményről, vagy ilyesmi. Az arccsontja, a szemöldöke, az orra, az állkapcsa. Minden pont ideális rajta. És a szája… neki van a legérzékibb ajka, amit valaha láttam. És veszettül jól csókol. […] Ethan bőre csodás. Ölni tudnék érte, hogy az enyém is olyan tiszta legyen. […] Nem igazán meglepő, de a teste is gyönyörű. […] És ráadásul nagyon klasszul öltözik. […] Tökéletes párkapcsolati alapanyag.”

És hogy mit tanít a történet a fiataloknak? Rúgjál be, bújj be minden arra járó pasi ágyába, és ha valamiért üresnek érzed az életed, hát csak keress egy pengét, és hasítsd fel a bőröd. A fájdalom felszabadít, és hidd el, minden problémád megoldódik.

Nos, köszöntem a jó tanácsokat.