Sorozat: Jók és Rosszak iskolája 1.Oldalak száma: 580 oldal
Megjelenés éve: 2015
Eredeti megjelenés: 2013
Fordította: Bozai Ágota
Kiadó: Twister Media
Eredeti cím: The School for Good and Evil
ISBN: 9786158029414
Műfaj: fantasy, ifjúsági
Goodreads átlag: 80% (4,0)
Moly.hu átlag: 87%
Fülszöveg:
Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.
Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.
Én és a könyv
Olvasva: 2017. augusztus 21. → szeptember 4.
A Jók és Rosszak Iskolájáról eleinte nem hittem, hogy kelleni fog nekem, de aztán a sok blogger meggyőzött az ellenkezőjéről. Annyira sokan dicsérték a könyvet, hogy végül "beérett" nálam a gondolat, és megrendeltem. 11 hónapon át állt olvasatlanul a polcon a könyv, és ez nálam egyáltalán nem sok.
Véleményem
 |
| [Forrás] |
Sophie egész életében arra készült, hogy a Gazgató egyszer elrabolja, és a Jók iskolájába vigye. Szinte mániákusan ápolta a szépségét, és még egy boszorkánnyal, Agathával is összebarátkozott (úgyis őt fogják vele együtt elrabolni, hogy aztán a Rosszak iskolájának növendéke legyen). Jött is a Gazgató, Sophiet elrabolta, de Agatha nem hagyhatta szó nélkül: mindenképp Gavaldonban akarta tartani barátnőjét. A Gazgatótól egy csontmadár vette át a lányokat, röpítette őket a két kastély fölé, de valami tévedés folytán Sophiet a Rosszak iskolájába, Agathát pedig a Jók kastélyába ejtette.
Sem Sophie, sem Agatha nem akart megbirkózni az új iskolájukkal. Míg Agatha egész évben azon munkálkodott, hogy hazajuthassanak, Sophie csak a Jók iskolájába akart átkerülni. Ott van a Tükröm-tükröm terem, ott vár rá a hercege... ám egyre inkább úgy tűnik, nem történt itt semmiféle tévedés, és Sophie tényleg gonosz.
A könyv elég vastag, jó sok cselekmény fér bele. Már a gavaldoni időkből nyomon követjük a lányok barátságát, végignézzük, ahogy az új iskolájukkal ismerkednek, ahogy kezdenek beilleszkedni, és még ezen is továbbmegyünk: egy igazi csatajelenetet is kapunk a jók és a rosszak között! Amilyen "lájtosan" indul a történet, a végére úgy hág tetőfokára a feszültség.
Végre újra találkozhattam jó kis ellentmondásos karakterekkel. Lehet, hogy a gyerekeket belekényszerítik a jó/rossz szerepébe, de rá fognak jönni, hogy a jókban is van rossz, és a rosszakban is van jó (végül is ez a könyv egyik fő mondanivalója; a másik pedig a barátság ereje).
Nem mondhatom, hogy a szereplőket megkedveltem volna, vagy akár csak megértettem volna. Agathát talán jobban megértem, hogy miért akart Sophie-val még azok után is barátkozni, amit tett. De Sophie… az ő tettei számomra rejtéllyel érnek fel. Sophiet egy icipicirit sem tudtam megszeretni; már sikítófrászt kaptam attól, hogy állandóan a jóságát bizonygatta (nem tettekkel ám, hanem hisztivel…), de elismerem, amikor ő lett a "királynő", az belőlem is tiszteletet váltott ki.
A helyszín nagyon tetszett, a kedvencem a Kék-erdő volt, de a Jók kastélya is gyönyörű lehet. Soman Chainani jól felépítette ezt a mesevilágot. Szívesen megnézném a saját szememmel, de csak úgy, ha a Rosszak kastélyát minél messzebb elkerüljük.
Azt még nem is említettem, hogy a könyvet Iacopo Bruno illusztrációi díszítik. Minden fejezet elején egy csodaszép rajz virít, ilyenkor mindig megálltam az olvasásban, és pár percig csak gyönyörködtem. Az első oldalakon még egy térképszerűség is helyet kapott, lásd alább:
A molyos értékelésemnél vacilláltam, hogy 4 vagy 4,5 csillagra értékeljem-e, de inkább felfelé görbítettem, mert a történetet nagyon szerettem. (Viszont öt teljes pontot semmiképp sem adnék rá, itt a blogon ezért négy pillangót kap.) Két bajom volt csak vele: folyton bekavart engem a „végességes” és a „végestelen” szó. A másik nagy probléma, hogy néha iszonyat nehéz követni a történet alakulását, pl. Sophie és Agatha valamilyen órán vannak, a következő mondatban meg már az ebédjükkel sétálnak az udvaron. Ez sajnos a könyv végéig sokszor előjött, de bármilyen zavaró is volt, szerencsére könnyedén bele tudtam feledkezni Sophie és Agatha meséjébe.
Azt még nem is említettem, hogy a könyvet Iacopo Bruno illusztrációi díszítik. Minden fejezet elején egy csodaszép rajz virít, ilyenkor mindig megálltam az olvasásban, és pár percig csak gyönyörködtem. Az első oldalakon még egy térképszerűség is helyet kapott, lásd alább:
 |
| [Forrás] |
Azt mondjuk megfontolnám, hány éves gyerek kezébe adnám jó szívvel a könyvet. Meséhez képest elég "darkos", vannak benne undorító és kissé durva dolgok is. Szerintem a tizenkét éves korosztályt már nem fogja traumatizálni (legalábbis nem annyira, mint az Egri csillagok).
Egy kis extra
Érdemes felfedezni a könyvsorozat hivatalos weboldalát. A "The Series" (A sorozat) oldalon informálódhatsz az egyes kötetekről: borítók, beleolvasók, könyvtrailerek, zenék, stb. találhatók itt, valamint interjúk, interaktív térkép, infók a készülő filmről, ilyesmik. A "Common Room" (Közös helyiség) menüpont alatt regisztrálhatsz, és ezzel felvételt nyersz a Jók vagy Rosszak iskolájába. Vannak ám kvízek és különböző játékok is, meg letölthető hátterek, őket a "Games & Extras" alatt találod. A sorozatról húreket, újdonságokat olvashatsz, ha a "School News"-ra kattintasz. A szerzőről további infókat pedig a "The Storian" alatt találsz.
További kedvcsinálóként pedig itt a könyv hivatalos trailere:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése