Sorozat: Vörös királynő 1.Oldalak száma: 422 oldal
Megjelenés éve: 2015
Eredeti megjelenés: 2015
Fordította: Kleinheincz Csilla
Kiadó: GABO
Eredeti cím: Red Queen
ISBN: 9789634061144
Műfaj: YA, fantasy, disztópia
Goodreads átlag: 81%
Moly.hu átlag: 97%
Fülszöveg:
AZ ISKOLÁBAN TANULTUNK AZ ELŐTTÜNK LÉTEZETT VILÁGRÓL, az angyalokról és istenekről, akik az égben laktak, és szelíd szeretettel uralkodtak a Földön.
Egyesek szerint ezek csak mesék, de én nem hiszem.
Még mindig uralkodnak fölöttünk az istenek.
Lejöttek a csillagok közül.
ÉS MÁR NEM SZELÍDEK.
A közrendű, nyomorgó Vörösök az Ezüstök uralma alatt élnek, akik isteni hatalommal bíró harcosok.
Mare Barrow, a tizenhét éves falusi Vörös lány számára úgy tűnik, soha semmi nem fog megváltozni.
Mare az Ezüstök palotájába kerül, hogy azok között dolgozzon, akiket legjobban gyűlöl. Hamar felfedezi azonban, hogy vörös vére ellenére ő is halálos hatalommal bír, amely az Ezüstök uralmának végét jelentheti.
A hatalom játszmája azonban veszedelmes, és ki tudná megmondani, hogy ebben a vér által kettéosztott világban ki kerül ki győzedelmesen?
Én és a könyv
Olvasva: 2017. szeptember 15. → szeptember 20.
2015. december 30-án vettem meg ezt a könyvet, a Hó mint hamu-val együtt; közben megjelent a második kötet, azt is megvettem, de a Vörös királynő még mindig olvasatlanul állt a polcomon. Hogy miért? Mert annyira tetszett, annyira akartam, hogy ez a varázs, amit olvasatlanul is éreztem, nehogy elmúljon. De hát nem azért került a polcomra, hogy hozzá se nyúljak, ugyebár.
Véleményem
"A régi tündérmesékben eljön egy hős. De minden hősöm eltűnt vagy meghalt. Értem senki sem jön el."
Aztadurva. Legutóbb a Tüskék és rózsák udvaránál éreztem ilyet, hogy már a 100. oldal előtt kedvenccé avattam a könyvet. Izgalmas, jól kigondolt, meglepő és kegyetlen – ez a Vörös királynő.
Mare Barrow vörös vérű, tolvajlásból él; a sorsa, hogy a frontra kerüljön, magyarán esélye sincs a túlélésre. Egyik éjjel kizsebel egy fiút, aki nem haragszik meg rá, hanem esélyt ad neki: munkát szerez neki a királyi palotában. Pont Mare első munkanapján szervezik meg a királynőválasztást: ezüst vérű lányok versengenek, hogy ki a legtehetségesebb. Felvonulnak melákok (emberfeletti erő), zöldszívűek (növények irányítója), telkik (telekinézis), nimfák (vizet uralják), de az utolsó versenyző, egy magnetron (fémek irányítója) mindent visz. Az ő előadása közben Mare beesik az arénába, és kiderül, hogy vörös vére ellenére ő is rendelkezik emberfeletti képességgel.
Mare ezután a királyi család bábja lesz, mindenkinek hazudnia kell arról, ki és mi ő valójában. Ezüstnek adja ki magát, de sosem tagadja meg Vörösségét. Ő is csatlakozik a Vörös Gárdához, azokhoz a lázadókhoz, akik a Vörösök egyenjogúságáért harcolnak. Csakhogy egyvalaki mindig a gárdisták előtt jár egy lépéssel...
Ez a könyv engem folyton meglepett. Mindig történt benne valami, amitől leesett az állam, még akkor is, amikor azt hittem, nincs tovább, ezt már nem lehet fokozni. Szerencsére akkor olvastam el utoljára a könyv fülszövegét, amikor megrendeltem, így engem még Mare képessége is ledöbbentett.
"Ilyen a természetünk (…) Pusztítunk. Ez a fajtánk jellemzője. Mindegy, milyen színű az ember vére, mindig elbukik."
Egyetlen dolgot tudok a könyv számlájára írni, és az a főszereplő. Mare-t a legvégéig sem sikerült megkedvelnem, pedig próbáltam. Annyira bosszantott, hogy minden egyes helyzetben a legrosszabbat látja… (egy példa: meg akarta menteni a bátyjait a frontról. Sikerült is neki, mert megalkudott a királlyal, és nemhogy örült volna, hogy a bátyjai életben és biztonságban vannak, inkább azon kesergett, hogy ő most a palota foglya.) Ami csakugyan nem tetszett, hogy Mare tett vagy mondott valamit, de gondolatban mindig hozzátette, hogy „legszívesebben sikítana”, „köpni tudna”, „felfordult a gyomra” <-- többnyire ez a három variáció ismétlődött.
Maven, a fiatalabbik herceg sokáig a kedvencem volt, per pillanat nem is tudom, hogy kéne éreznem vele kapcsolatban. Ő volt az egyetlen karakter, akit tényleg megszerettem. Bezzeg egy rakás szereplőt egyenesen utáltam! A királynét, a királyt, az álnok kígyó Evangeline-t (pedig olyan gyönyörű neve van!), Kilornt (Mare barátja), Farley-t (a Vörös Gárda vezetője), meg persze Mare-t.
Így a végére pár szót beszúrnék ide a borítóról is. Nem elég azt mondani rá, hogy gyönyörű, ez még annál is több, jobb! Jelenleg a legkedvencebb kedvenc borítóm, már lassan két éve.
Minden összevetve jól tettem, hogy már azelőtt bizalmat szavaztam a folytatásnak, mielőtt ezt a részt elolvastam volna; a Vörös királynő nem csak eleget tett az elvárásaimnak, de jócskán meg is ugrotta.
"Felkelünk. (…) Vörösen, akár a hajnal!"
A könyv trailere
Képek forrása:
https://alpha.wallhaven.cc/wallpaper/303157
https://8tracks.com/queenofvigilance/a-red-queen-and-a-silver-king
https://favim.com/image/134365/
https://www.goodreads.com/review/show/1058123560
https://hu.pinterest.com/pin/62346776065000332/
https://www.tumblr.com/search/bree%20barrow
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése