2014. május 28., szerda

Jennifer L. Armentrout: Obszidián

Az újrakezdés szívás.
Amikor Nyugat-Virginiába költöztünk – éppen az utolsó gimis évem előtt -, nagyjából beletörődtem a rémes tájszólásba, a szakadozó internetbe és a várható tömény unalomba. Egészen addig, amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat.
Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt.
Tenyérbe mászó. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán.
De akkor, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon keze egyetlen intésével szó szerint megfagyasztotta az időt… akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint a vegasi leszállópálya. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul rajtam a nyom.
Mármint, ha nem ölöm meg addig saját kezűleg…
Katy
A tizenhét éves Katy Swartz a napsütéses Floridából egy nevenincs kisvárosba kénytelen költözni. Első találkozása a szomszéd sráccal, Daemonnal finoman szólva rosszul sikerül. Lehet, hogy a srác eszméletlenül dögös, de ugyanakkor nála nagyobb bunkót még nem hordott hátán a Föld bolygó.

Daemon ikerhúga, Dee viszont pont az ellenkezője: pörgős, aranyos, szeretnivaló. Katy és Dee gyorsan összebarátkoznak, de Dee-nek hirtelen el kellett utaznia. A lány szeretné megbüntetni bátyját, ezért eldugta a kocsikulcsait, amit csak akkor kaphat vissza, ha kedvesen bánik Katy-vel.
Daemon

Daemon és Katy tehát elmennek együtt egy közeli rejtett tóhoz, ahol szuper időt töltöttek volna együtt, HA Daemon nem bunkózik, és nem tűnik el hosszabb időre. Másnap túrázni mennek, de egy nagyobb, gonoszabb és szőrösebb túrázóval találják szembe magukat: egy medvével. Katy elájul, legközelebb a hintaágyukban ébred, Daemonhöz bújva.

Az eset után Katy nem bír kiigazodni Daemonön: hol kedves, hol bunkó – már amikor nem kerüli a lányt.
Mikor egy nap Katy a szomszéd városba megy könyvtárba, megtámadja egy idegen: „őket” követeli, és kis híján megöli a lányt. Szomszédja a semmiből terem ott, és megmenti. Ezután érdekes dolgok történnek, Katy-t valahogy üldözi a gonosz. Mint kiderült, Daemon és Dee földönkívüliek, és mikor Daemon megmentette Katy-t, egyúttal hatalmas fényes jelzőlámpává változtatta a gyilkos arumok számára.

Három bosszúéhes arum vadászik most már az ikrekre, és Katy-nek muszáj Daemon mellett tartózkodnia a túlélés érdekében. Számíthatunk akcióra, nevetésre és lélegzetelállítóan szexi jelenetekre egyaránt!
Több értékelésben is olvastam, hogy ez a könyv a Twilight (gyenge?) utánzata. Kár tagadni, tényleg vannak hasonlóságok, DE! Az Obszidián sokkal izgalmasabb, a főhős nem egy nyálas csillogó vámpír, a főhősnő nem egy mihaszna liba, soroljam még? A Twilightot is szeretem, de az Obszidiánt IMÁDTAM.

Teljesen egyetértek Deborah Coke-kal (akinek a véleménye a borító elején található): alig bírtam letenni a könyvet, faltam a sorokat, Daemonbe azonnal és menthetetlenül belezúgtam, és azonnal akarom a következő kötetet!

Üdítő végre nem vámpírokról olvasni; ez a földönkívüli sztori még új nekem, de nagyon tetszik. Biztosan sok mindent ki lehet még belőle hozni – elvégre külföldön már öt (és egy kiegészítő) kötetet megélt a sorozat.

Egy-két szó a főszereplőkről:
Katy: már a történet elején szimpatikus lett, a végére pedig kifejezetten megszerettem. Még ő sem tudja magáról, de igazán belevaló csaj – vagy csak Daemon hozza ezt ki belőle? :) Nem sopánkodik, hogy jaj, mentse meg valaki, hanem a tettek mezejére lép, és hős lesz belőle. Ja, és ráadásul könyvmoly, még blogot is ír! :)
Daemon: Az igazi férfi bár csak tizennyolc éves; neeem, erre gondolni sem akarok! Az egyik percben még lekevernék neki egy pofont, a másikban már elakadt lélegzettel nyáladzok utána… Elég… khm… romantikus(?) pillanatokat köszönhetünk neki. Hé, a szomszéd ház üresen áll, lehet beköltözni! :P
Dee: Daemon kishúga (kemény négy perccel fiatalabb). Aranyos és szeretnivaló, bár néha képes túlpörögni a dolgokat. Igazi jó barátnője Katy-nek, remek párost alkotnak.

Köszönet az írónőnek, amiért ilyen szuper olvasmányt „dobott össze”! Új kedvencet avattam, és nem kérdés, a sorozat többi kötetét is birtokolni akarom. Mert Daemonből sosem elég! ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése