A
véres háború után, amikor a tündéknek, törpöknek és az embereknek sikerült
visszaverniük az orkok, sárkányok, goblinok és trollok seregeit, az egykor
diadalmas légióknak már csak maradványai léteznek. Az orkok kisebb csapatai
ugyan még nem adták fel a harcot, de többségük az emberek által ellenőrzött
fogolytáborokban tengeti életét.
A
titokzatos ork, akinek az emberek a delej nevet adták, csecsemőkora óta az
ellenség városában nevelkedik. Kegyetlen ura annak idején harcolt az orkok
ellen, most viszont saját fajtájának leigázására készül. Ördögi terhéhez Delejt
is fel akarja használni, ám számításaiba némi hiba csúszik. Delej szétzúzza
láncait, és elindul, hogy megkeresse övéit, a klánját. Két világ között őrlődve
próbálja megtalálni helyét, és végül sikerrel jár: a rabszolgából először
gladiátor, majd sámán válik, végül pedig ő lesz a klánok ura.
A
becsület, barátság, szeretet és gyűlölet sagája, egy ork életének igaz
története.
Gul'dan |
Gul’dan, a
boszorkánymester hatalomért árulást követ el. Amikor erre Durotan rájön, Gul’dan
ellen uszítja a Frostwolf klánt. Gul’dan és az Árnytanács száműzi ezért a
Frostwolf klánt, de Durotan nem adja fel: párjával, Drakával és kisfiukkal útra
kel, hogy figyelmeztesse Orgrim Doomhammert és klánját, a Warsong klánt. a
megbeszélés után azonban aljas támadás áldozatai lesznek, Durotan és Draka
életét veszti, a kis ork csecsemő pedig magára marad a vadonban…
Aedelas Blackmoore |
Aedelas Blackmoore,
Durnholde Keep hadnagya talál rá a csecsemőre, és gonosz tervet eszel ki:
kiképzi az orkot, aki gladiátorként rengeteg pénzt teremt, végül a Szövetség
ellen fordítja, ezzel a világ ura lesz. Hazaviszi tehát a zöld csecsemőt, akit
szolgája, Tammis Foxton felesége táplál majd.
Taretha Foxton |
Az ork szépen
cseperedik, megkapja a Thrall nevet (a könyvben Delej, de igazából rabszolgát
jelent). Tanul harcolni és írni-olvasni, és hamarosan az arénák királya lesz. Aedelas
azonban továbbra is gyűlölettel bánik vele; egyetlen boldogsága a szőke leány, Taretha
Foxton titkos levelei, aki kisöccseként tekint Thrallra.
Sok-sokévnyi raboskodás
után Thrall elhatározza, hogy megszökik. Ebben Taretha segít neki. Fájdalmas
búcsút vesznek, majd Thrall útra kél. Hamar elfogják az emberek, és bekerül az
egyik ork fogolytáborba. Megdöbbenve veszi észre, hogy ezek az orkok még csak
nem is hasonlítanak pusztító, kegyetlen harcosokra, mint ahogy tanították neki.
Ezek a hatalmas zöld szörnyek megtörtek voltak, nem akarták a szabadságot, csak
a halált várták csendesen.
Grom Hellscream |
Orgrim Doomhammer |
Thrall persze
megszökött, és továbbindult, hogy kiderítse, ki ő, és hova tartozik. Így jut el
Grom Hellscream táborába, ahol választ kap a megtört orkok kérdésére. Amikor
legyőzték Gul’dant, és megtisztították az orkok lelkét a démonoktól, többé már
nem maradt semmi fontos az életükben. Grom támogatását megkapta Thrall, és
tovább indul útján.
Eléri a Frostwolf
klánt, ahol egy öreg sámán elmeséli neki, ki volt az apja. Thrall, bár magának
követelhetné a vezéri posztot, mégis alázatosan viselkedik, és hamarosan sámán
válik belőle.
Grom Hellscream és Orgrim
Doomhammer oldalán elindul, hogy felszabadítsa az elfogott orkokat, és Aedelas
ellen is bosszút tervez. A háború áldozatokat követel, de a tét mindennél
fontosabb.
Thrall |
Évek óta érdekel a Warcraft-történelem,
de csak most szántam rá magam, hogy olvassak is róla. Örülök, hogy ezt
választottam elsőként, mert a húgom elolvasott pár Warcraft-könyvet, és
hirtelen Alliance-párti lett. Nos, ha egyszer kezébe veszi A klánok urát,
remélem, változik a véleménye. Most ugyanis részei lehetünk annak, hogy épül
fel az Új Horda, akik többé nem a gonosz, vérszomjas gyilkológépek, mint
korábban voltak.
Problémám igazából a
tulajdonnevek lefordítása miatt volt. Komolytalanná vált így a történet, sokkal
meseszerűbbé, pedig nem gyerekeknek íródott. Íme néhány példa:
Aedelas
Blackmoore – Setétláp Édalász
Taretha
Foxton – Rókalyuki Taretha
Durnholde
Keep – Barnavár
Durnholde Keep a rombolás után |
Szerintem aki nem
játszik/játszott valamely Warcraft-játékkal vagy WoW-val, sok mindent nem fog
belőle megérteni, így inkább játékosoknak ajánlom e könyvet – mégpedig kötelezően.
Higgyétek el, sokkal élvezetesebb úgy játszani, ha tudjuk, mi-hogy-miért van,
és ki kicsoda. :) Irodalmilag ugyan nem nevezném mesterműnek, de én sokat
tanultam belőle.
Teljes mértékkel egyetértek veled a nevek lefordításával kapcsolatban, sok esetben és sem tudtam hogy konkrétan kiről is beszélünk, vagy éppen melyik helyen folytatódik a történet.
VálaszTörlés