Kerstin Gier: Smaragdzöld

Sorozat: Időtlen szerelem 3.
Oldalak száma: 446 oldal
Megjelenés éve: 2012
Eredeti megjelenés: 2010
Fordította: Szakál Gertrúd
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Eredeti cím: Smaragdgrün
ISBN: 9789632456836
Műfaj: romantikus, YA, fantasy
Goodreads átlag: 4,21 / 5
Moly.hu átlag: 94%

Fülszöveg: 

Mit tesz az, akinek összetörték a szívét? Úgy van. Telefonál a legjobb barátnőjével, csokoládét majszol és hetekig dagonyázik a boldogtalanságban. Csak az a bökkenő, hogy az akarata ellenére időutazóvá vált Gwendolynnak egészen más dolgokra kell tartalékolnia az energiáit: például a túlélésre. Mert azok a szálak, amelyeket a kétes hírű Saint Germain gróf még a múltban illesztett egymáshoz, immár a jelenben is veszélyes hálóvá szövődtek.

Ahhoz, hogy felfedjék a titkot, Gideonnak és Gwendolynnak nem elég eltáncolni egy menüettet a 17. század egyik legpompásabb bálján, hanem hanyatt-homlok kell belevetniük magukat a kalandokba bármelyik évről is legyen szó…

Érzelmi hullámvasút az évszázadokon keresztül: Gideon és Gwen kalandjai Kerstin Gier, kitűnő bestseller-szerző tollából.

Én és a könyv

Olvasva: 2016. február 24. -- február 27.

A trilógia első részét, a Rubinvöröst még 2014-ben olvastam, és bár tetszett, nem siettem annyira a folytatással. Februárban bent találtam a Zafírkéket a könyvtárban, és haza is hoztam, mert nem csak hogy régóta várólistás, de a Könyvmoly Párbajra is bevállaltam. Nem terveztem, hogy ilyen gyorsan kézbe fogom venni a harmadik részét, de úgy a szívemhez nőtt, és olyan komoly függővéggel zárult, hogy egyszerűen muszáj volt folytatnom.

Véleményem

Pont ez a gyors folytatás az, ami miatt most gondban vagyok. Az emlékezetemben összenőtt a két könyv, és igencsak erőlködnöm kell, hogy el tudjam választani az egyik cselekményét a másiktól. Míg a Rubinvörös érezhetően egy bevezető kötet volt, a Zafírkék rendesen belecsapott a lecsóba. Beindult a cselekmény, és ez fennmaradt a Smaragdzöld legvégéig. Egy áruló van a Belső Körben, Saint Germain gróf úgy tűnik, mindenről tud, ami a jövőben történik, és mindig egy lépéssel előrébb jár. Gwendolyn és Gideon egyre közelebb kerülnek a jóslat megfejtéséhez, és ebben nagy szerepe van Lucasnak, Gwen elhunyt nagyapjának. Csak az a kérdés, a végső összecsapásnál ki fog előrébb állni a játéktáblán: Gwen vagy a gróf.

Mint az összes rész, a Smaragdzöld is Lucy-vel és Paullal kezdődik és ér véget. Hogy ők kik, már a legelső részben rájöttem, de tudtak még újdonságot mondani az epilógusban is. (Erről nem is mondanék többet, mert nekem egy jó kis csattanó volt.) Szerettem őket, mint karaktereket, és nagyon szurkoltam, hogy sikerüljön egy újabb találkozót összehozni Gwenékkel.

Az ok, ami miatt a befejező kötetet valamivel kevesbé szerettem mint az előzőt, az Gideon volt, pontosabban Gideon hiánya. A Zafírkékben történt valami Gwen és Gideon között, és ez mély nyomot hagyott a kapcsolatukon. A tüske megmarad Gwenben a Smaragdzöld nagy részében is, emiatt sokkal kevesebb romantikát kapunk (sajnálatos módon). Valamivel kárpótol a végkifejlet (aki olvasta, tudja mire gondolok), csak hááát... hiába, mert arról mi már nem olvashatunk.

A cselekményre szavam nem lehetett, mert végig izgalmas volt a könyv, és tele döbbenetes fordulatokkal. Fura, de olyan érzésem volt, hogy ennyi cselekmény nem fér bele négyszázakárhány oldalba, és mégis olyan gyorsan "elfogyott"! Álmomban nem gondoltam, hogy ez a történet ilyen fantasztikus határokat fog átlépni, úgyhogy nem kevés meglepetést okozott, de csak pozitívat! Annak is nagyon örülök, hogy a könyv nem hagyott logikai bakikat (legalábbis nem vettem észre) és megválaszolatlan kérdéseket maga után. Remek lezárást kaptunk, egy kerek egésszé vált a történet.

A karakterek szerethetők voltak, kivéve persze a gonoszakat, és az olyanokat, mint Charlotte. Utóbbit kicsit meg tudtam érteni, hogy mi bántja, de ez még nem indok arra, hogy egy boszorkány legyen! Akiket a legjobban szerettem (a nyilvánvaló Gideonon kívül) Xemerius és Lucas volt. Gwen még kicsi volt, amikor elveszítette a nagyapját, és Gwen igazán szerencsés, hogy a múltban kapcsolatba tudott vele lépni. Imádtam ezeket a jeleneteket, főleg azt, amikor majdnem lebuktak Lady Arista előtt - és Arista milyen más volt még akkor!

Szereplők terén a legnagyobb meglepetést Raphael Bertelin, Gideon öccse okozta. Egyáltalán nem egy felfuvalkodott kis herceg, mint amilyennek elképzeltem! Értelmes és kedves, igazi tagja lesz a csapatnak Leslie-vel együtt, sokat segít Gwennek és Gideonnak a jóslat és rejtélyek megfejtésében, a gróf elleni harcban.

Szívesen elárulnám, melyik a kedvenc jelenetem, de spoilerek nélkül ez nem lehetséges. Inkább olvassátok el ti is, főleg, ha még nem tettétek korábban! Én is újra fogom olvasni, mert az Időtlen szerelem nem egy "egyszerolvasós" történet!

A filmről

Idén nyáron a mozikba is megérkezik a trilógia befejező része, Maria Ehrich és Jannis Niewöhner főszereplésével. És ilyenkor sajnálom, hogy némettudásom a "Du hast mich"-ig terjed, mert sajnos nem szinkronizálják magyarra. :( De a németeseknek jó filmezést kívánok! :) Majd írjátok meg, milyen volt!