Sorozat: Harry Potter 5.Oldalak száma: 752 oldal
Megjelenés éve: 2003
Eredeti megjelenés: 2003
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Kiadó: Animus
Eredeti cím: Harry Potter and the Order of the Phoenix
ISBN: 9639307882
Műfaj: ifjúsági, fantasy
Goodreads átlag: 4,45 / 5
Moly.hu átlag: 92%
Fülszöveg:
Harry Potter az ötödik évére készül a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. Harry – társaival ellentétben – sosem örül a nyári szünetnek, ám ez a mostani még rosszabb, mint rendesen. Nem csak rokonai, Dursleyék keserítik meg az életét, de – ami a legfájdalmasabb – mintha barátai is elfeledkeztek volna róla. Harry azon töri a fejét, hogyan törhetne ki lehetetlen helyzetéből, ám nyári szünidejének egy hirtelen, drámai fordulat vet véget. Hamarosan azt is megtudja, hogy Roxfortban sem számíthat békés tanulásra és kviddicsezésre…
Én és a könyv
Olvasva: 2016. szeptember 18. -- október 2.
2003 karácsonyára kaptam ezt a könyvet a szüleimtől, akkor csupán 11 éves voltam. Életem legjobb karácsonyi ajándéka volt. Kilenc napig olvastam, hiába próbáltak elpofozni a könyvtől, hogy ne egyem már meg olyan gyorsan. Azóta persze számtalanszor elolvastam, és a mai napig a második kedvenc könyvem.
Véleményem
Először is helyezzük el magunkat a Harry Potter-idősíkon azok kedvéért, akik valamiért kevésbé vannak otthon a témában. Mi is történt az előző részben? (Vigyázz, spoiler, ha még nem láttad/olvastad a negyedik részt!) Harry és Cedric együtt megnyerték a Trimágus Tusát, csak hogy a kupa egy zsupszkulcs bolt, ami egy elhagyatott temetőbe repítette őket. Itt Voldemort és csatlósai vártak Harryre, és mivel Cedric nem volt a terv része, vele végeztek. Egy rituálé keretében Voldemort testet öltött, és meg is ölte volna Harryt, de a fiúnak sikerül elmenekülnie.
Harry most a Privet Drive-on dekkol, mint minden nyáron. Barátai ritkán írnak neki, akkor is csak semmitmondó leveleket. Aztán két dementor megtámadja Harryt és Dudleyt, Harry elvégzi a patrónusbűbájt, és ezzel fegyelmi eljárás indul ellene varázshasználat miatt. De legalább már nem kell sokáig Dursleyéknél szenvednie: pár varázsló eljön érte, és elviszik őt a Főnix Rendjének főhadiszállására.
Itt szembesítik vele Harryt, hogy ő is, Dumbledore is a varázsvilág bolondja, kitaszítottja lett: senki sem hiszi, hogy Tudjukki visszatért volna, hiszen azt egyedül egy figyelemre vágyó kamasz állítja. Csakhogy az Azkabanból sorra szöknek meg a halálfalók, és érezhető a sötétség a levegőben...
Harryékre a Roxfortban is sok megpróbáltatás vár, és ezek közül az csak a legkisebb, hogy idén x tárgyból RBF-et kell szerezniük. Új sötét varázslatok kivédése tanárt kapnak Umbridge személyében, aki a Mágiaügyi Miniszter jobbkeze. Umbridge egy undok varangy, még Pitonnál is szemetebb, ráadásul teljesen tönkrevágja az iskola működését; ó, és Harryt pécézte ki magának: mindent elkövet, hogy a fiú életét ennél is jobban megnehezítse. És ha ez még mindig nem lenne elég, Harry folyamatosan sötét folyosókról álmodik, aminek köze van a Sötét Nagyúrhoz...
De sok oka van annak, miért szeretem olyan kiemelkedően az ötödik részt. Ezek mindegyike különleges ízt ad a könyvnek. Csak így, címszavakban:
♥ Grimmauld tér 12.
♥ Főnix Rendje
♥ Weasley Varázsvicc Vállalat
♥ Thesztrálok
♥ Összefogás Umbridge ellen
♥ Dumbledore Serege
♥ A Szükség Szobája
♥ Okklumencia
♥ Misztériumügyi Főosztály
♥ Az ikrek "búcsúja"
A kedvenc szereplőim továbbra is Fred és George Weasley, de Hermione is nagyott nőtt a szememben. Különösen tetszett az a megmozdulása, hogy megszervezte a DS-t, és hogy milyen bűbájokat alkalmazott mondjuk az áruló felfedésére, és arra, hogy jelezni tudják egymásnak a következő foglalkozás időpontját. Talán a kedvencem mégis az volt, hogy összehozta a találkozót Rita Vitrollal, és "finoman" kényszerítette, hogy megírja az interjút Harryvel. Mindig is tudtuk, hogy lángész a lány, de most azt is megmutatta, hogy nem csak az órákon brillírozik, hanem a való életben is.
Lassan, de biztosan haladunk a háború felé, és ezt a kötetek nagyon jól készítik elő. Míg a negyedik részben megtörtént az első haláleset, addig itt is történt egy, ráadásul egy olyan szereplőt veszítünk el, akit - Cedrickel ellentétben - ismerünk és szeretünk. És ahogy haladunk tovább, egyre sötétebbek és borongósabbak a kötetek. És Rowling még így is megadja nekünk a lehetőséget a nevetésre: a Főnix Rendje is bővelkedik vicces eseményekkel, beszólásokkal. Többnyire a Weasley-fiúk a móka tárgya, de Harrynek is van néha egy-egy jó pillanata.
Minden tiszteletem Rowlingé, hogy meg tudott alkotni egy ekkora univerzumot, telis-tele csodálatos és borzasztó dolgokkal. Hihetetlen fantázia és kreativitás kellett ehhez, és nehéz elhinni, hogy egyetlen ember képes ennyi mindent kitalálni és leírni. Nem véletlen a HP körüli hatalmas rajongás; ha van könyvsorozat, ami megérdemel ekkora szeretetet, hát ez az. Köszönöm, hogy a részese lehetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése