Rachel Hawkins: Hex Hall

Sorozat: Hex Hall 1.
Oldalak száma: 270 oldal
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2010
Fordította: Acsai Roland
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Eredeti cím: Hex Hall
ISBN: 9789632454405
Műfaj: YA, fantasy, romantikus
Goodreads átlag: 3,97 / 5
Moly.hu átlag: 89%

Fülszöveg:

„A ​​sötét boszorkányok nagy tettekre képesek.”

Négy évvel korábban Sophie Mercer rádöbbent, hogy boszorkány, amiből természetesen jó pár kalamajka származott. 

Egy napon aztán, amikor Sophie egyik bűbája meglehetősen rosszul sült el a szalagavató bálon, apja úgy döntött, felügyeletre szorul. A Hex Hallba, egy világtól elzárt nevelőotthonba küldte őt, ami a problémás viselkedésű prodigiumok (vagyis boszorkányok, tündérek és alakváltók) gyűjtőhelye. 

A hasonszőrű csodabogár tinikkel töltött első nap végére Sophie szép kis listával dicsekedhetett: 

– három erős, szupermodell-kinézetű ellenséget szerzett, 

– egy szívdöglesztő boszorkánymester iránt érzett bimbózó szerelmet, 

– egy ijesztő kísértet kezdte követni, 

– és kapott egy szobatársat, akiről kiderült, hogy a suli leggyűlöltebb diákja és ráadásul vámpír. 

A legrosszabb azonban akkor következett be, amikor Sophie rádöbbent, hogy a diáktámadások első számú gyanúsítottja az ő szobatársa és egyetlen barátja. 

A vérfagyasztó rejtélyek egyre sokasodtak, és Sophie kénytelen volt felkészülnie a legnagyobb fenyegetésre, hogy egy ősi, titkos társaság mindent megtesz azért, hogy elpusztítsa a prodigiumokat – kiváltképp őt.

Én és a könyv

Olvasva: 2016. október 4.

Két éve, egy Halloween ajándékozásra kaptam a könyvet, és sajnos nagyon-nagyon sokáig halogattam. Nem azért, mert nem érdekelt, csak mindig valami mást vettem le a polcról helyette. Aztán a Book Challenge kihíváson megsajnálta a könyvemet az egyik résztvevő, és kiválasztotta nekem olvasásra. Én meg szinte a határidő legvégéig tologattam, olvastam helyette Idegpályát meg Harry Potter és a Főnix Rendjét. Aztán rámtört egy kellemetlen vírus, felkelni sem volt erőm, de elővettem a Hex Hallt... és pár óra alatt ki is végeztem.

Véleményem

Könnyed kis boszis limonádét vártam, de annál sokkal többet kaptam. Ne értsetek félre, ez a könyv nagyon is limonádé (minden tinis bajával és bájával együtt), csak egy kis vodkával felturbózva. A fülszövegből talán nem jön le az embernek, de ez a könyv nem minden ízében egy cuki boszorkánydráma. A háttérben nagyon is komoly dolgok folynak, úgy mint: démonidézés, boszorkányüldözés, stb. Emellett az is érződik a könyvön, hogy sorozatkezdő kötet: hiába, egy új környezetbe csöppenünk olvasóként, és ezt valahogy meg kellett ismertetnie velünk a szerzőnek. Nem állhat az egész történet akcióból, fel is kell vezetni azt.

Sophie egy bentlakásos iskolába, a Hekaté Hallba kerül (becenevén Hex Hall), ahol a hozzá hasonló (értsd: természetfeletti) bajkeverők járnak. A diákok egytől egyig prodigiumok, vagyis boszorkányok, tündérek, vérfarkasok, alakváltók - ráadásul olyanok, akik nehezen tudják kordában tartani a képességeiket, és veszélyeztetik a varázslény-társadalmat. Az intézetben nincs semmi extra, egyszerű háromszintes épület: egy szint a tantermeknek és közösségi tereknek, egy a fiúk hálószobáinak, és egy a lányoknak. A berendezés szedett-vedett bútorokból áll, legalábbis Sophie szerint; valójában az igazgatónő megbűvölte a bútorokat, így mindenki másmilyennek látja őket.

A suliban egy boszorkánykör is működik, a tagjai Elodie, Anna és Chaston. Valamilyen rituáléhoz egy negyedik tagra is szükségük van, az előző ugyanis meghalt. Sophie-t kérik meg, hogy csatlakozzon, de ő visszautasítja, ezzel visszavonhatatlanul magára haragítva a lányokat. A gond ott kezdődik, hogy újabb és újabb lányokat találnak kivéreztetve, és mindenki a vámpír Jennát okolja, Sophie egyetlen barátját.

Minden kamaszos klisé ellenére én ezt a könyvet imádtam. Attól, hogy a Hekaté Hallba különleges diákok járnak, még ők is emberek, legalábbis többnyire. Ami azt jelenti, hogy nekik is meg kell küzdeniük a felnőtté válás minden nyűgjével. A sötét boszorkányok triumvirátusa a "gimi legmenőbb csajai" - Sophie-t is bevennék a klikkbe - boszorkánykör, ha úgy tetszik. Sophie szobatársa, Jenna vámpír, ráadásul leszbikus; utóbbi okán nem piszkálják, de vámpírsága miatt csúfolják, kirekesztik, és mindenfélével gyanúsítják őt. Az egész suliban neki kell a legtöbbet nyelnie, és ezért nagyon sajnáltam; gimisnek lenni amúgy is szívás, de az ő számára még jobban megnehezítik. Ó, és még a szerelemről nem is beszéltünk; Sophie második látásra belezúgott Archerbe, csak két probléma van: egy, hogy Archer láthatóan nem kedveli Sophie-t, és kettő, hogy Sophie "öriharijával", Elodie-val jár.

Főbb szereplőinket igencsak megszerettem. Sophie intelligens lány, de engem a humorával, szarkazmusával fogott meg igazán. Nagy erőssége a könyvnek, hogy minden oldalra jutott egy megmosolyogtató gondolat, még ha a körülmények épp nem is adtak rá okot. Archer is szimpatikus srác volt, de nem mondhatnám, hogy első látásra belezúgtam… sőt. Nem is vettem észre, mikor kezdtem kedvelni (talán a pincemunkák során?), de most nagyon várom, hogy mi lesz a sorsa a következő részekben. A pokolba is, még a Sophie-szál függővége sem fogott meg annyira, mint ahogy Archer "kiszállt" a könyvből!

Na és az a csattanó Sophie származásáról… sajna korábban belefutottam pár spoilerbe, ezért nem volt teljesen meglepetés, mégis ki kellett akadnom rajta. Hah, és én mennyire biztos voltam abban, hogy Sophie apja gonosz! (Bár, ha jobban belegondolok, még nem tudni biztosan...) Egész máshonnan vártam a csattanót, azért is ütött ekkorát.

Különösen ajánlom a Hex Hallt a Vámpírakadémia-sorozat kedvelőinek. Bár utóbbinak még csak az első és a második részét olvastam, azért a hasonlóságokat így is látom: bentlakásos iskola, természetfeletti lények, gyilkossági ügy, belevaló hősnők, és egy jó adag humor. Már csak azt sajnálom, hogy olyan kis rövidke a könyv; igazán kitarthatott volna azért még pár óráig.